Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 1. szám - FÓRUM - Kerekasztal beszélgetés a házasságról
nek létre rossz házasságok és miért romlanak meg jók. Legtöbb esetben az elhamarkodott egybekelést jelölhetnénk meg oknak. A fiatalok nem ismerik meg egymást kellően, nem kérdezik meg anyjukat-apju- kat, hogy is volt ez valamikor. Sajnos, a hosszú jegyesség ma már egyáltalán nem divat. Megmosolyogják, elavult csökevény- nek tartják. MAGDOLNA: Azért, mert nem kérdezik meg a szülőket, még nem biztos, hogy elhamarkodott lesz a házasság. MÁRTA: A szülő véleményét mégsem becsülhetjük le teljesen. Van annyi tapasztalata, hogy megmondja véleményét: helyes volt-e a választás. ISTVÁN: A szülőket az imént csak olyan vonatkozásban említettem, hogy érdemes átvennünk az idősebb nemzedéktől a keresztény csalódeszmény nemes hagyományát. Nem biztos ugyanis, hogy ami régi, az elavult. Nekünk, vallásos embereknek például feltétlenül válás-elleneseknek kell maradnunk. A hűség értékelése és a válás elítélése olyan értékek, amelyeket az emberiség már a kereszténység elterjedése előtt elismert, az evangélium alapján pedig központi jelentőségűvé tett. JÓZSEF: Ennek ellenére azt kell mondanom, az Egyháznak is el kell jutnia odáig, hogy felbontsa a házasságokat. Mi értelme van annak, hogy az Egyház olyan valamit állít az emberek elé, amit senki nem vesz komolyan? Ha lenne egyházi válás — bár ez negatív jelenségnek tűnne —, mégis pozitív hatása lehetne a keresztények között is. Sokakat ugyanis csak az tart össze, hogy templomban esküdtek, de az életük elviselhetetlen. Tehát éppen a szentségi mivolt az, ami fokozza a negatívumokat és a gyűlöletet. Ezért lenne pozitív hatása a válás megengedésének. Egyébként is, ha a szeretetközösség elve alapján állunk, miért védjük azt, ami már nincs meg? LÁSZLÓ: Az ortodox egyház éppen ennek az utóbbi elvnek alapján engedi meg egy- házilag is a válást. Ha ugyanis nincs meg a szeretet, ami a lényege ennek a szentségnek, már nem él a házasság sem. A keleti szemlélet — az Újszövetség alapján — nem az intézményt, a tárgyi célokat helyezi előtérbe, mint a nyugati egyház kissé jogászi szemlélete, hanem a személyes vonatkozást. ZSIGMOND: A katolikus házasságjogon belül is fel lehetne vetni a lehetőséget, hogy ne csak a személyben való tévedés, hanem a személy tulajdonságaiban való tévedés esetében is lehetővé váljék a válás. Előfordulhat ugyanis, hogy csak „menet közben” derül ki, hogy olyan erkölcsi vagy szellemi tulajdonságai vannak valamelyik házasfélnek, melyek egyszerűen lehetetlenné teszik az együttélést. GÁBOR: Valóban, sokan felvetették már a kérdést, ha beszélhetünk fizikai impotenciáról, akkor miért ne beszélhetnénk lelki impotenciáról is, tehát arról az esetről, hogy olyan erkölcsi sajátságai vannak az illetőnek, amelyek alkalmatlanná teszik a házasságra, de ez annyira megragadhatatlan jogilag, hogy nehéz megformulázni. Nyilván tudjátok azt is, hogy a hűség vagy a gyermekáldás eleve történt kizárása is érvénytelenné teszi a házasságot. Itt nem arról van szó, hogy felbontja az Egyház a házasságot, hanem azt mondja ki, hogy létre sem jött. Persze ennek bizonyítása is igen nehéz: a házasságkötés előtt milyen szándék is élt a házasulandókban. JÓZSEF: Éppen ezekben a jogi hegyezé- sekben láthatjuk, mennyire nem tud az egyházi felfogás lépést tartani az általános közfelfogással. GÁBOR: Nézd, a válás elítélésében nem tisztán negatívumot kell látnunk, hanem észre kell vennünk azt a nagy pozitívumot, amit az Egyház meg akar védeni vele. Az igazi szeretet megoszthatatlan, személyes, egész életre szóló. Ezt védjük a válás elítélésével. De azt is jó tudnunk, hogy a válás tilalma ideális eset elénk tárása, mint a szentírási elvek általában: céleszme, ami felé jó lenne haladnia mindenkinek. Előfordulhat, hogy bár valaki nem tudja a tökéleteset teljesíteni, még eljuthat másik házasságában a szeretetközösség megteremtéséig, élhet lelki életet, — ha egyházi házasságot nem is köthet, míg az első kötelék fennáll. NELLY: Nem tudom elképzelni, hogy amit nem tudott megvalósítani az első házasságban, azt tökéletesíteni tudja a másodikban. De azt én sem tartom helyesnek, hogy valakire rányomják a bélyeget: „elvált ember", ez már milyen lehet! Mert elképzelhető, hogy a második házasságban találja meg önmagát. Ezt kívülről nem szabad megítélnünk. CS-NÉ: Én éppen az ellenkező irányból tenném fel a kérdést annak a bizonyos sze- retetközösségnek megítélésében. Ki tudja azt megítélni, és hol itt a határ, hogy eddig megvan a szeretet vagy ettől nincs? Azt hiszem, sokan csak egyszerűen rámondják, á, kihűlt a szeretet, kezdhetek újat. Nagyon vigyázni kell itt, mindenki szubjektív ebben, eleve elfogult, a saját negatív szerepét igyekszik elmosni, ezért kérdéses az ítélete. Ha valahol, akkor itt volna szükséges például a gyóntatóatya tanácsának kikérése. Arra is gondolnunk kell, hogy a gyűlölet negatív szeretet, tehát vissza is lehet fordítani — szeretetté. Csak egy kis jóindulat szükséges ehhez. Sokkal 42
