Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 1. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Gondolatok Pünkösdvasárnap, Szentháromság vasárnapja, Úrnapja, Jézus Szíve ünnepe és az évközi 7-10. vasárnap szentírási szakaszaihoz
EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA Pünkösdvasárnap (ApCsel 2,1—11; 1Kor 12,3—7.12—13; Jn 20,19—23) Az igazság Lelke A pünkösd a húsvéti események lezárása. Krisztus feltámadása után fölment a mennybe és az Atyától elküldte a Szentleiket. Ezzel megmutatta, hogy győzelme teljes. Keresztrefeszítése az ö és műve megsemmisítése akart lenni. Feltámadása azonban igazolta, hogy neki még van szava a földön, a Szentlélek elküldése pedig az bizonyítja, hogy van szava a mennyben is. Az apostoloknak azt ígérte, hogy „felülről jövő erőben” fogja részesíteni őket, s az teszi őket alkalmassá, hogy tanúskodjanak mellette. Ez az erő megérkezett, mint isteni személy és megkezdte működését. Először mint az Igazság Lelke teljessé tette a kinyilatkoztatást. Nem úgy, hogy új tételeket közölt, hanem úgy, hogy megvilágosította az Egyházat mindannak a megértésére és felhasználására, ami eddig történt. Az apostolok most ismerik fel igazán, hogy Krisztus az Isten Fia, s hogy a kinyilatkoztatás nem volt egyéb, mint az Atya kitárulása az ember felé. Ügy tárult ki, hogy elküldte és nekünk adta a Fiút és Szentlelket. Az apostolok egyben megismerték a megváltás misztériumát, az ember célját, az Egyház feladatát és a szeretet igazi természetét. Krisztus műve tehát úgy teljesedett, hogy most már vannak, akik megértik őt, akik felemelkednek gondolataihoz és akik követik magatartását. Tanítása, szenvedése és feltámadása nem marad elszigetelt jelenség. Követői kimondják, hogy nem hallgathatnak azokról1, amiket láttak és hallottak (ApCsel 4,20). A Szentlélek mindig gondoskodni fog arról, hogy az Egyházban meglegyen a helyes látás és az a törekvés, hogy Isten kitárulá- sát továbbítsa a világ felé. Á tűz és a nyelvek adománya ilyen szimbólum. A tűz világít, melegít és terjed. A Szentlélek tud lelkesedést adni arra, hogy szóval és példával hirdessük Krisztust, de tud érdeklődést kelteni azokban is, akik hallják és látják tanúságtételünket. A nyelvek adományával pedig jelképezte, hogy új képességeket ad: segít, hogy kapcsolatot teremthessünk minden nyelvű, fajú és világnézetű emberrel. Az evangélium a tanúságtétel tartalmára is rávilágít. Krisztus egyedül itt használja ezt a hasonlatot: Amint engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket. Milyen céllal küldi? Hogy hirdessétek Isten irgalmát és bűnbánatra vezessétek az embereket. Ő is azért jött, hogy elvegye a világ bűneit. A Szentlélek jelenléte a biztosíték, hogy az Egyház mindig az irgalmas Atyát fogja hirdetni, s azt a Krisztust, aki szere- tetből vállalta az áldozatot az emberekért. Bennünket is arra képesít, hogy ezt a lel- kületet képviseljük a világban. Szentháromság vasárnapja (Kiv 34,4—-6.8— 9; 2Kor 13,11—13; Jn 3,16—18) A Szentháromság titka és az ember felemelése Krisztus által megkaptuk a Szentháromság titkának a kinyilatkoztatását. Nem úgy, hogy ő elmagyarázta: egy Istenben három személy van. Ez már csak teológiai kifejezése a titoknak. Krisztus azt mutatta be, hogy Isten mint Atya, a Fiú és a Szentlélek elküldésével egészen kitárult felénk és belső személyes életébe akar befogadni. Ha benső életét egészen kitárta, akkor biztos, hogy a háromsági élet az ő lényegi sajátja, éppen ez teszi őt Istenné. Viszont ha a kinyilatkoztatásban így mutatkozott meg, sőt a Fiút és a Szentlelket azért küldte el, hogy maga felé irányítson, akkor a végleges találkozás, az üdvösség nyilvánvalóan az ő életébe való teljes bekapcsolódás lesz, illetve az ő végtelenségével való töl- tekezés. Már az Ószövetség az „élő Istenről” beszél. Az élet az ő igazi sajátsága. A Szent- háromság titkának ismerete óta valamiképpen el tudjuk gondolni ezt az életet: Áz 34
