Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 4. szám - FIGYELŐ - Széll Margit: Örömünk oka: Mária
gyón is jól ismerték egymást, — és mégsem jegyeztek fel semmi feltűnőt róla. Egyben azonban lényegesen különbözött az átlagtól. A legkisebb eseményben is észrevette Isten jeladását és azt mélyen szívébe zárta. Belső elmélkedései nem az érzékeny lélek gyötrődései voltak, mert mindent „feldolgozott" Istenben. A kapott jelek nemcsak örömüzenetek voltak számára, hanem olyan jövendölés is, hogy „tőr fogja átjárni lelkedet!” öröm és szomorúság, áldott órák és aggódó napok váltakoztak Mária életében — a szokásos emberi viszontagságok szerint. Mindezt azonban az isteni öröm a kegyelem teljességével felülmúlta: az a hallatlanul csodálatos üzenet, hogy Jézust, a világ Örömét, a Megváltót magába fogadhatja. Ehhez kellett az ő „fiat”-ja, beleegyezése, amit még életében olyan sokszor, újabb és újabb helyzetekben, egyre tudatosabban kellett megismételnie. így lett Mária egész életével, mindenek előtt természetesen isteni Fiának evilágra-hozatalával keresztény örömünk oka. Jézus mellett magába szívta az Istenjelenlét örömét. A Jézusból sugárzó meny- nyei öröm és nyugalom átvilágít egész életén és még a „fájdalmak Anyja" lelkében is jelen marad az isteni öröm titka. Ezért mondhatjuk egyszerre és mégsem ellentmondóan: Mária a fájdalmas anya és ugyanakkor a szent örömnek anyja: Mater plena sancíae laetitiae. Van tehát az Isten-megismerésnek egy olyan sajátos módja, ami csak Máriában lógható lel. Isten Máriában különös módon közölte magát és sok keresztény éppen erre a módra érzékeny, ahogy Isten akarata Mária életében nyilvánul meg számára: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából és az Isten fiaivá lehessünk" (Gál 4,4—5). Ha Isten viszonyában tekintünk Máriára, feltárul előttünk Isten egész üdvösségterve. Mária ősképe annak a kiválasztottságnak, amire mindannyiunkat meghívott megváltó Istenünk. A kiválasztásnak ezt a boldogságát nem úgy fogadta, ahogy mi egy-eqy ajándékot szoktunk elfogadni: örülök! Na végre én is az eszükbe jutottam. — Mária örömében azonnal az Urat dicséri. Nem is tudja már, hogy ki ő és mit is akar. Minden egyéni kívánságáról, fiatalos vágyáról megfeledkezik, mert elragadja a mennyei szerelem és szószerint „magán kívül van az örömtől". Ö az a nő, aki egy életre elfelejtette saját boldogságvágyát. — Ki volt ő az angyali üdvözlet előtt? — kérdezi a protestáns Jürgen Moltmann, amikor minden tri- umfalizmus nélkül, mélységes és őszinte tisztelettel próbálja megközelíteni Mária igazi titkát (Freude an der Revolution, Gottes- Predigt über Lukas 1,46—55.; Die Sprache“ der Befreiung, München, 1972. 120—129), Ki volt Mária? Egy egyszerű kislány Ga- lileában, akit Isten kiválasztott, hogy megtestesülő Fia anyjává tegye. Isten nem mint kész egyéniségre talált rá. Nem azért tetszett neki, mert szép, szűzien tartózkodó és imádságos lelkű. Isten előbb szerette és- ezért elhalmozta minden szépséggel, kegyelmi ajándékkal. Mária ezeket az adományokat önfeledt nyíltsággal fogadta. Nem féltette hírnevét, de nem is büszkélkedett kiválasztottságával, hanem egyszerű alázattal igent mondott Isten akaratának. Itt joggal kérdezhetjük, ha ennyire elárasztotta a kegyelem, talán nem is volt olyan nagy dolog átadni magát az Úrnak? Ha azonban Istennek ezt az ajándékozógesztusát az egész teremtésre kiterjesszük, akkor megtudjuk, hogy ő minket is előbb- szeretett és ezért ajándékozott meg a létezés nagyszerű lehetőségével. Minekünk: azonban szinte sohasem az a jó, amit kapunk. Nem látjuk meg a kibontakoztatás lehetőségeit. Adottságainkat keveselljük, a kapott megbízatás „alacsony”, életkörülményeink „elnyomorítanak”, vége-hossza nincs elégedetlenségünknek. Ezért azután, nem férünk bele a kapott életkeretbe. Aki. azonban bensőleg átelmélkedi küldetését, megtalálja benne Isten ajándékát és boldog lesz: azonosul Alkotója szándékával. Sokszor egy életen át küszködünk, hogy képzelt „nagyságunkhoz” viszonyított „alacsony sorsunkat” megváltoztassuk és átkerüljünk az élet „napos oldalára”. Mások előtt is állandóan igazolni akarjuk, hogy „önerőnkből” vagyunk valakik. Istennek azonban nem ez a „preparált énünk” kell, akikké lenni akarunk, hanem az, amik vagyunk. Isten saját nyomorúságunkból és az egyszerűségből akar felszabadítani és ennek az Istenbe-felszabadultságnak öröme minden emberi sikert felülmúl. Mária a külső bizonytalanságok közepette sem volt „szorongó”, mert nem érezte, hogy áldozata miatt lemaradt saját önbol- dogitásáról. Már kezdetben teljesen azonosult Fiával és a megváltás tervéhez csatlakozott. így sorsa szorosan és elválaszthatatlanul összeforrt Jézuséval. Mária, mint egy igazán tudatos anya, nemcsak Fia teste „terhét" hordozta, hanem hozzáadta önmagát: beleegyezését, testi kondícióját és elősegítette Jézus egész személyisége formálódását. Az anyaság mai, mélyebb ismeretében elmondhatjuk, hogy Mária nemcsak az a „lelki tiszta edény”, aki minden szerves kapcsolat nélkül hordozza Jézust. Mária testben és lélekben együtt élt Fiával a Szentlélek erejében és ezért lett — ontológiailag is, nemcsak jogi címen — 249
