Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 4. szám - FIGYELŐ - Széll Margit: Örömünk oka: Mária
Üdvösséget érlelő sírásaink Sírva, örülve az üdvösség kincseit gyűjtögetjük itt a földön. Az üdvösség az az ország, amelyik a világ kezdetén már kész volt, de készül is azóta. Annyiban kész volt, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek személyi teljességben, de egyéni elhatárolódás nélkül mindig egymásban éltek. Annyiban készül, amennyiben valóságuk vetülete megjelent a tér és idő koordinátáin is és az itt élő emberek meghívást kaptak, hogy személyi teljességükben, de egyéni elhatárolódás nélkül ezen az országon belül Istenben és egymásban éljenek. Az üdvösség országának örömét itt a földön kell próbálgatnunk, kincseit itt kell összegyűjtenünk. Könnyeinknek hozzá kell segíteniük bennünket, hogy lebontsuk saját fontosságtudatunkat; életünk értelmét abban találjuk meg, hogy másokért vagyunk. így miközben mások könnyeit törölgetjük, felszáradnak a magunk könnyei is, a magunk fakasztotta mosolyok visszfényeként megjelennek a mi arcunkon is az öröm vonásai. És Jézus egyszer majd azt fogja mondani: Atyámmal és Szentlelkemmel együtt a tiéd vagyok, mert nagyon fontos voltam neked minden testvéremben, akivel csak összetalálkoztál. örömünk akkor fog a boldogság teljességére átváltani. (-y-n) ÜRÖMÜNKNEK OKA: MÁRIA Az első karácsony örömét Mária, egy tisztalelkű gyermeklány készítette számunkra, amikor „igent” mondott Isten üzenetére. Még talán fel sem fogta egészen a Tervet, amikor leikéből feltört a mérhetetlen öröm és elénekelte az örömhimnuszt, a Magni- ficat-ot. A szolgáló átéli, hogy Isten felemeli az alázatosokat, jóllakatja az éhezőket és reménnyel tölti el az elhagyottakat. Mi sajnos nem halljuk már tisztán az öröméneket, mert belesírjuk saját panaszainkat. Bárhogy is örülünk Isten ajándékának, nem tudjuk elfelejteni nehézségeinket és a megbántásokat. így az isteni öröm hangja gyakran visszhangtalan, némán elnyelődik lelkünk mélyében. Életünk modellje „Magasztalja lelkem az Urat és örvendezz szívem üdvözítő Istenemben!” Mária ilyen oldottan és önfeledten tudott ujjongani megváltó Istenében. Ezt árasztotta Erzsébet asszony felé, akinek születendő gyermeke is beleremegett ebbe az örömbe. És mindazok, akik valaha is fe'ismerik Mária igazi titkát: önátadó, önmagát elfeledő örömét, azok újból és újból boldognak fogják hirdetni őt az idők végéig (vö. Lk 1,46— 48). Akik felismerik Mária igazi titkát!? Többször idézték már André Malraux visszaemlékezéseinek őzt a részét, ahol Picassonak elmeséli, miként ismerte fel Bernadette a különféle művészi Mária-ábrázolás között az egyszerű Cambrai-i Madonna-ikonban az ő „szépséges úrnőjének” áhítatos arcát. Mi bizony még most is gyakran félreismerjük Mária igazi arcát. A zsinat előtti évtizedekben egyes irányzatok egyoldalú rajongás- ■ sál és valami furcsa erőszakossággal megmásították az igazi Mária-arcot, Mária-tiszteletet. Mária kegyelmeit elragadtatott fantáziájukkal annyira kiszínezték, hogy ezzel elhomályosították isteni Fia jelentőségét. Pedig Mária sajátos szépségét Istentől nyerte és ugyanakkor „mint teremtménynek az élete össze van kapcsolva Ádám törzsében minden üdvözítendő emberrel” (Lumen gentium 55). Ebben „a jogtalan behelyette- sítési” törekvésben az volt a megdöbbentő, hogy az istenanyát éppen a lényeges ponton érte támadás. Olyan módon akarták tisztelni, amely gyökeresen ellentétes Mária tudatosan vállalt hivatásával. Ugyanis Mária élete kezdettől fogva Másra utalt. A kívülállók számára pedig az elmúlt időkben a Mária-kérdés nehézsége abban állt, hogy nem értették, honnan fakad az a közvetlen áhítat, ami a komoly felnőtteket is derűs, naiv gyermekké teszi előtte. — Világos útbaigazítást adott ezekről a kérdésekről a 2. Vatikáni zsinatnak az Egyházról szóló hittani rendelkezése. Erre utalva mondta a Szentatya a Lumen gentium kihirdetésénél: ,,Krisztus nyilvánvalóvá tette Máriában az evangéliumi boldogság megtestesülését." A zsinat utáni széleskörű teológiai Má- ria-kutatás az istenanya személyes, leik gazdagságát akarja elénk tárni. Rejtett életéből kiemelni mindazt, ami az evangéliumok elszórt, de nagyon jelentős megjegyzéseiből igazolható. A Szentatva a Keresztény örömről szóló buzdításában számunkra jól utánozható egyéniséget állít elénk Máriában, a Megváltó Édesanyiá- ban, aki a legnagyobb istenélmény hordozója és tanúja volt. Másért élni Máriának élete külsőleg olyan volt, mint a többi názáreti leányé, asszonyé, akik na248
