Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)

1975 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: Az öröm forrásai szent Pál tanításában

rak az Ürban s áldjátok szentséges nevét!" (Zsolt 97,11 k) „Ha Istent elismerjük abszolút Szeretetnek, Aki önmagát odaajándékozva közli magát az emberrel, akkor feltörhet az emberből az Istenben érzett tiszta öröm és a hozzá fűződő személyes szeretet.” (Klaus Riesenhuber: Exsistenzerfahrung und Religion, Mainz, 1968, 114). Ebből fakad az örömteli, személyes önátadás, amely egyéniségünk túlhaladása a szeretetben és újramegtalálása a reménységben, a hittel elfogadott Istenben, aki a boldog Szeretet.

,,A keresztény öröm lényegileg lelki részesedés abból a kifürkészhetetlen isteni és egyszersmind emberi örömből, amely a megdicsőült Jézus lelkében van" (VI. Pál: Gaudete in Domino — 1975. V. 9. II.). Tulajdonképpen a keresztény realizmus álláspontja ez, amely Krisztus feltámadásának optimizmusán alapul. ,,A keresztény öröm . . az a készség, hogy ezt a halál- raszánt és elidegenedett, fájdalmaktól tépázott világot cinizmus és iníantilizmus nélkül olyannak ismerjük el, mint ami rejtett ok lesz a hálaadatosságra ..(J. B. Metz: Von der Freude und der Trauer, von der Heiterkeit und Melancholie und vom Humor: Concilium, 1974/5. 308). A keresztény örömnek ezt a gyakorlati értékét már szent Pál kifejtette hívei számára. A szétszórtságban, a szegénységben és rabszolgaságban élők számára Jézus Krisztus hite a remény, a boldog várakozás, a biztos ígéret forrása lett, emberi részesedés Isten örömében Jézus Krisztusban és Jézus Krisztus által.

Szent Pál tanítását követve kutassuk fel mi is a keresztény öröm kiapadhatatlan forrásait. Az apostol számára első örömforrás maga az Isten, még pedig a Szentlélek, azután azok az emberek, akiknek hirdeti az evangéliumot, akik kedves hívei és gyermekei az Úrban, és így lesz számára az értük vállalt szenvedés és áldozat is öröm.

„Öröm a Szentlélekben"

Szent Pál életében sok törekvés és küzdelem hasztalan volt. Átélte mindazt a nyomorúságot, amit Romano Guardini olyan szépen összefoglal. Átélte szent Pál a Lélek halk érintését éppenúgy, mint a vakító, földre sújtó fényességét. „Végtelen a vigasztalanság, kimeríthetetlen keserű teljessége, olyan sokszínű, mint maga az élet, amely elszakadt Isten Szívétől. A nyomor vigasztalansága, amely megsebez és elfáraszt, a szorongás vigasztalansága, amely leszűkíti a tekintetet és a lélegzést; a vágyódásé, amely elkeserít; a fájdalomé, amelyet senki sem enyhít; a bűné, amely gyötör; a gyengeségé, amely felemelkedni képtelen, A puszta üresség vigasztalansága, amikor a szív nem ismer többé sem örömet, sem fájdalmat, amikor a dolgok nem beszélnek, a napok üressé válnak, az események értelmüket veszítik; ha valaki tudja: milyen lenne az ha szeretni tudna, de nem tud, és szomjazik belül a lelke és mintegy puszta, úttalan, víztelen vidéken jár -, van-e hatalom ezzel a hatalommal szemben? — Eljön Ő, mint halk suttogás, 'ott fú, ahol akar, nem tudod honnan jön, nem tudod, hová megy' -, megérinti lelkedet, és minden mássá lesz. A valóság marad: az ami volt, és mégis minden újjá alakul. És csak most veszed észre, hogy van szíved, és a te sorsod is az, hogy szeress, és a dolgok megtelnek gyöngéd, szent érzésekkel; és Te tudod: valahol minden jó, és érdemes, istenien érdemes lenni és kitartani..." (Romano Guardini: Vom lebendigen Gott, Mainz, 1936. 119—120).

Az öröm válasz a szívünket megérintő szeretetre. Szent Pál jól ismerte az Írás tanítását az örömről, úgy ahogy az ószövetségi zsoltárok és próféták hirdetik: Isten a mi örömünk: „Az Ürban való öröm a ti erősségtek” írja Nehemiás (8,10) — „Uram, te vagy boldogságom, téged semmi sem szárnyal túl” (Zsolt 16,2). Ujjongó örömmel örülök az Ürban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem s az igaz élet köntösébe burkolt, mint a vőlegényt, aki koszorút visel, és mint a menyasszonyt, aki ékszerrel díszíti magát" (Iz 61,10).

Amikor a pizidiai Antiochiában hirdette szent Pál az evangéliumot, „a tanítványokat eltöltött© az öröm és Szentlélek", (ApCsel 15,52), és a tesszaloniki hívek „a tanítást a sok-sok nehézség ellenére is a Szentlélek örömével" (1Tesz 1,6) fogadták, — s így lettek a macedóniai és achajai hívek példaképek, mivel innen kiindulva széles körben elterjedt Isten igéje (vö. 1Tesz 1,7 kk). A Szentlélek gyümölcsei között az Apostol mindjárt a szeretet mögött a második helyen sorolja fel az örömet (Gál 5,22). A rómaiakhoz írt levél 14. fejezetében óva inti a római híveket attól, nehogy az evéssel megbotránkoztassák azokat, kik a régi szokásokat megtartották és bizonyos ételeket tisztátalannak neveztek. Hangsúlyozza ugyan a lelkiismereti szabadságot, de még ennél is fontosabbnak tartja a tapintatot és a megértő szeretetet, az Isten és emberek előtti kedvességet, mert ezzel okozhatunk társainknak örömet. „De ha testvéred elszomorodik az ételed miatt, nem jársz el a szeretet szellemében. Ne okozd ételeddel annak vesztét, akiért Krisztus meghalt. Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat. Hiszen az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, bé212