Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: Az öröm forrásai szent Pál tanításában
ke és öröm a Szentiélekben. Aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt és rokonszenves az embereknek” (Rám 14,15—19). A római levél többször felszólít a szeretetre és reményre, és az ebből fakadó örömre. ,,A testvéri szeretetben legyetek gyöngédéit egymáshoz. . . a reménységben legyetek derűsek,... Azokkal, akik örülnek, ölüljetek, a sírókkal sírjatok..." (Róm 12,10—14). Az öröm azonban nincs birtokunkban, forrása a reménység Istene: „Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben" (Róm 15,13). Minthogy a Szentlélek az az isteni Személy, aki „mindent átlát, még Isten mélységeit is” (1Kor 2.11) — és aki az Atya és Fiú egymás iránti szeretetéből származik, ezért kiapadhatatlan forrása az isteni örömnek, és az abból merítő, abban részesedő emberi örömnek is. Az ember örömre született. Ezt az örömet szívet-lelket betöltő teljességgel csak a Szentlélek adhatja meg. Azonban erre a magasabb örömre nekünk is fel kell készülnünk. Meg kell tisztulnunk a bűntől és a bűnös ragaszkodásoktól, kivetkőznünk a földi ember alakjából és magunkra ölteni a mennyeinek az alakját, hiszen „test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot” (1Kor 15,50). Fel kell tárni magunkat Isten előtt, hogy mindenben megtaláljuk Öt. örülni tehát szentpáli értelemben annyi, mint mindenben megérezni és megtalálni Istent. „Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által — akarata szerint — gyermekeivé legyünk, hogy magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosán megajándékozott minket" (Ef 1,5 k). Isten örömethozó jelenléte az a kegyelem, ami bennünket Isten gyermekeivé avat: „örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban, kiragadott minket a sötétség hatalmából és helyet adott szeretett Fia országában” (Kol 1,12 k). A fHippi híveket is ismételten felszólítja az Apostol az „örömre az Úrban", — „Örüljetek az Úrban, szüntelenül. Újra csak azt mondom: örüljetek! Jóságos emberségteket ismerje meg mindenki! Az Úr közel van!” (Fii 4,4 k) Az'Úr közel van hozzánk, sőt: bennünk lakik, hiszen az Isten templomai vagyunk (vö. 1Kor 3,16 k; Ef 2,22) még testünk is a Szentlélek temploma (IKor 6,19). Az Isten örömét nem szabad magunkban elzárnunk, hanem a jóság fényében, a szeretet sugárzásában ki kell árasztanunk másokra: „Jóságos emberségteket ismerje meg mindenki!" „Ti vagytok dicsőségünk és öiömünk" Az öröm ugyanúgy „önkiárasztó” jellegű, mint a jóság és a szeretet. Egy örvendező ember sokakat képes megvidámítani. Jézus Krisztusban „megjelent... megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára” (Tit 2,11). „ő legyőzte a halált s felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot az evangéliummal” (1Tim 1,11). Ezt az isteni örömet nemcsak átéljük, hanem tovább adjuk testvéreinknek, hadd tudják meg ők is „milyen édes az Úr!” A filippiekhez írt levelében Pál apostol az embertársain, és kedves hívein érzett örömét fejezi ki. Még teljesebb lenne ez az öröme, akkor, ha a hívek egyetértők lennének, ezért kéri őket: „Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egy etértetek és közös lelkesedéssel ugyanarra törekesztek" (Fii 2,1 k). Az egész levélen végigvonul az öröm vezérmotívuma, az újból és újból megcsendülő refrén: örüljetek! Már a levél elején azt írja: „örömmel emlékezem meg rólatok mindnyájatokról" (1,4). Annak is örül az Apostol, hogy Krisztust hirdetik, még ha érdekből vagy vetélkedésből is, de főleg ha tiszta szándékkal (1,18). Tudatosul benne, hogy hívei hitből fakadó örömére még életben marad1 (1,25), hogy Krisztusban örüljenek (1,26). Epafrodituszt is azért küldi hozzájuk, hogy „viszontlátva örüljenek neki” (2,28), és kéri is „fogadjátok nagy örömmel az Úrban” (2,29). „Egyébként testvéreim, örüljetek az Úrban. Nekem nincs terhemre, hogy ugyanazt írjam nektek, titeket pedig megerősít (3,1). örömteli hűségre és helytállásra buzdítja híveit: „Ezért szívből1 szeretett testvéreim, örömöm és koronám, így álljatok helyt az Úrban, szeretteim!” (4,1). A hívek képezik tehát az Apostol reményét, dicsőségét és örömét az Úr Jézus előtt. „Hiszen ki volna reményünk, örömünk és dicsekvésünk tárgya Urunk Jézus Krisztus előtt eljövetele napján, ha nem ti? Igen, ti vagytok dicsőségünk és örömünk" (1Tesz 2,19 k). Kéri is ezért- a mennyei Atyát,,,aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységei ajándékozott nekünk, vigasztalja meg sziveteket és szilárdítson meg benneteket minden jó- tettben és szóban” (2Tesz 2,16 k). Szent Pál öröme átterjed a hívekre, amely megnyilvánult többek között a szíves és bőkezű alamizsnálkodásban is. Ezért dicséri szent Pál korintusi híveit: a nehézségek és súlyos megpróbáltatások ellenére túláradó örömükből és a nyomasztó szegénységből bőséges adakozás 213
