Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 3. szám - TÁVLATOK - Utak és megoldások
Izrael kitüntetésnek érzi. Isten népe tudatában volt nagy felelősségének, „Ezek a törvények, amelyeket ma szabok neked, nem túlságosan nehezek és nem elérhetetlenek számodra ... Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet. Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot” (MTörv 30,11 kk). Az az ember, aki meghajol Isten akarata előtt, megtapasztalja már a földi élete folyamán az istenkapcsolat boldogságát és áldását, amint ezt a zsoltárok hirdetik: „Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látja a világosságot” (Zsolt 3ő,10). Az üdvösségünkből nem minden és nem egyszerre, nem végső világosságban lett kinyilatkoztatva. Az Isten csak annyit közöl, amennyi az embernek a mindenkori történeti szituációjában az üdvösséghez szükséges vagy hasznos; ezt nevezzük a kinyilatkoztatás ökonómiájának. Az irány az ígéretről a beteljesedésre, a beteljesedésről ismét újabb ígéretre, a mindjobban feltáruló jövő felé vezet. A teljes és az egész kinyilatkoztatást csak a végső beteljesedésben: az eszkatológikus jövőben várhatjuk. Az ószövetségi kinyilatkoztatás „visszatartottsága” megmutatkozik például abban, hogy az üdvösséget előbb földi vonatkozásaiban, a javak birtoklásában, a hosszú életben és a sok gyermekben látják. Mégis tudatában vannak, hogy egész létünk Jahvétól függ, és nem merül ki csupán földi, anyagi törekvésekben. Csak később ébred fel bennük az Isten közelében és közösségében lehetséges emberi továbbélés megsejtése, a feltámadás bizonyossága. Hasonló a helyzet a Messiásra vonatkozólag is. Az igazi Messiás még a názáreti Jézus kortársai számára is rejtélyes jelenség, botránykő, aki „sokak romlására és feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak" (Lk 2,34). Itt ismét látszik az isteni kinyilatkoztatás döntésre késztető jellege, amely mindig megkívánja a hit válaszát. Már a próféták kinyilatkoztató szavaiból is Isten bizonyos rejtett- ségből beszél. Mint az üdvösség Istene, rejtett Isten Ö, mégis az embernek Benne kell hinnie és mellette döntenie. A bibliai kinyilatkoztatás csúcspontját Jézus Krisztusban, az Isten Fiának üzenetében és tanításában éri el. Itt bontakozik ki teljes világosságában üdvösségünk jellege. Az „elveszettek megmentését" hirdeti, amint ezt Lukács evangéliumának (15. fejezet) három példabeszéde megvilágítja. Ezért nevezik ezt a részt „evangéliumnak az evangéliumban”. János evangélista pedig nyíltan feltárja: „Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak” (Jn 3,17). János tudatában van ezen eszkatológiai kinyilatkoztatás súlyos következményeinek: „Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában” (Jn 3,18). Isten Fiának ez a kinyilvánítása azonban még nem szünteti meg megismerésünk homályát, „hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk” (2Kor 5,7). Különösen érvényes ez jövőbe vezető utunkra, egyéni utunkra, és az egész emberiség útjára egyaránt. A világ végére és az új teremtésre ma még fátyol borul. A paruzia időpontját, a vég módját, a kiválasztottak számát, az eljövendő világ állapotát, mint apokaliptikus kérdéseket Jézus az Atya hatáskörére bízta. Elegendő, ha a hitben tudjuk, hogy Isten gyermekei vagyunk, akkor is, ha még nem nyilvánul ki, mivé leszünk (Un 3,1 k); elegendő, hogy az igazi és valódi Istent megismertük (1Jn 5,2 o k). Ez az az üdvösségismeret, amire szükségünk van. „Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek” (Jn 8 36). Ez nagyon világos és egyértelmű szó a kinyilatkoztatás igazságáról, amely Isten Fiában jelen van és ha hittel fogadjuk, elvezeti az embert a végső szabadságra: az Istenhez. (Vö. Von der Wahrheit, die freimacht, München, 1964. 28—33). KARL JASPERS: Biblia nélkül a semmibe jutunk A következő két idézett szöveg bemutatja, hogy az igazság más útjain kutatók miként találnak rá a Bibliára. Karl Jaspers filozófiájában az emberi szabadságot akarja megközelíteni, de amikor eljut az egzisztencialista döntéshez, a feltétlen Lét eltűnik szeme elől, úgy érzi kudarcba, a semmibe fullad. A megoldást a Bibliában keresi és a bibliai vallás megújításában. Valójában így áll a helyzet: a Biblia nélkül a semmibe jutunk! Történeti helyzetünket nem adhatjuk fel; úgy élünk, mintha ajtókon kopogtatnánk. Csak azt tudjuk mondani: A Biblia és világa abban a formájában, ahogyan ma előttünk áll, nem kielégítő. Új formában kell 165
