Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)

1975 / 2. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Homiliavázlatok az év 16-23. vasárnapjaira

23. vasárnap (Ez 33,7—9; Rám 13,8—10; Mt 18,15—20)., Kegyelmi közösség Az egymásra utaltság az élet minden vo­natkozásában jelentkezik. Testi és szellemi kibontakozásunk csak mások segítségével ér­hető el; a technika és kultúra is csak közös­ségben valósítható meg. Igaz, az erkölcsi tökéletesedés szempontjából a közösség je­lenthet akadályt is, hiszen próbára teszi a türelmet, megköveteli az alkalmazkodást, és egyesek rossz példája mások romlásának is oka lehet. A Krisztus által hozott megváltás azonban minden területen érvényes. Új, ter­mészetfölötti értéket kap a munka, a szen­vedés, az egymásért vállalt felelősség. Sőt azt kell mondanunk, hogy az emberi közös­séget tette az üdvösség hordozójává. Általá­nosságban kijelentette, hogy minden jó vagy rossz, amit embertársunknak teszünk, erköl­csileg úgy számít, mintha Neki tettük volna. Részletekbe menően pedig arról világosított fel, hogy a megkeresztelt emberek Őbenne, az Ő fősége alatt kapcsolódnak össze, mint egy kegyelmi test tagjai, s itt minden tag köteles a másik javát szolgálni. Az apostol úgy látja ezt a közösséget, hogy abban „egy­más hite által kölcsönösen megvigasztaló­dunk" (Rám 1,12), illetve „egymás terhét hordozzuk" (Gál 6,2). A mai evangélium két kegyelmi hatást emel ki: a megigazulás lehetőségét és az ima hatékonyságát. Mivel minden hivő Krisz­tust ölti magára és Őt képviseli, azért vala­milyen formában rendelkezik bűnbocsátó hatalommal. Ha a testvéred megbántott, figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered őt. Ez a megnyerés itt nemcsak kibékülés, hanem megnyerés az örök élet­nek, a krisztusi tökéletességnek. Nehezebb esetekben jobban össze kell fogni, több hí­vőnek kell rá hatni szeretettel és figyelmezte­téssel, s a cél mindig a kegyelmi rend hely­reállítása. Az egyház közbejötté, a tekintélyi figyelmeztetés és a feloldozás csak súlyos bűn esetén kötelező. Az egyház ezt konkre­tizálta a bűnbánat szentségében. Ezt meg­előzően azonban tudni kell, hogy a szülők és elöljárók figyelmeztetése, jó példája nem­csak felhívás a bánatra, hanem a maga módján kegyelmet is közvetít. Akik együtt élnek mint házastársak vagy családtagok, vagy akiket a szeretet és munka egybekap­csol, azok valamilyen formában prófétai és papi hatalmat is gyakorolnak ebben a kö­zösségben. Az apostol ilyen példát hoz fel rá: a hitetlen férjet megszenteli a hivő fele­ség és megfordítva (1Kor 7,14). A hit és er­kölcs képviselete tehát nem reménytelen vál­lalkozás. A közös ima erejét ezek a szavak emelik ki: ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük. A hivő kö­zösség tehát több, mint az egyedek összege. Az ilyen együttlét nyilvános tanuságtétel Krisztus mellett, azért Ő egész erejével jelen van. Elsősorban úgy, mint aki közbenjár ér­tünk az Atyánál. Az egyház a szentmisében újra bevezette a közös könyörgést. Azt úgy kell alakítani, hogy benne legyen az egész egyház szándéka és az éppen jelenlevő kö­zösség minden égető problémája. Az egy­háznak az a célja, hogy a hívők bele is foly­janak ennek megszövegezésébe. Egyéni ne­hézségeiket, kéréseiket adják át a közös­ségnek, a közösség pedig tekintse a ma­gáénak. Ahol ilyen szeretettel hordozzák egymás terhét, ott jelen van Krisztus is, az örök főpap, és biztosítja számunkra a meg­hallgatást. Gál Ferenc Ahová csak a személy elviszi fényét, a természetbe, a testekbe, az anyagba, oda­vetíti homályát is: a tudás tételeibe, az értelem kristályosságába, a szeretet áttet­szőségébe. A megtestesült személyiség tökéletessége tehát nem egy tökéletes rend, ahogy a filozófiák szeretnék, mivel azt hiszik, hogy egy nap az ember képes lesz totalizálni a világot. De az ember a kudarcok között is fenn fog maradni. Az ember sajátos útja: tragikus optimizmusa, ahol a küzdelem és a nagyság légkörében találja meg az igazi értékét. Emmanuel Mounier A tiszta tudomány erkölcsi és társadalmi szerepét elismerik, kritikát gyakorolnak al­kalmazhatóságáról, és erkölcsösnek vagy erkölcstelennek tartják aszerint, hogy fel- használása jótékony, vagy romboló. Nem lenne-e helyesebb nem a tudomány felett gyakorolni az ítéletet, hanem az ember felett, aki felhasználja? Frédéric Joliot-Curie Emberi életemnek és hivatásomnak uralkodó mozzanata az a vágy volt, amely az isteni öröm felé vitt. Az életem kísérlet volt arra, hogy ide elvezesse az egész világot, népeket és tájakat, — hogy figyelmeztessen mindenkit orra a szerepre, amit neki a paradicsomban kiszabtak. Paul Claudel 106

Next

/
Thumbnails
Contents