Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - Lelkipásztori egyéniségek, helyi adottságok (A Teológia beszélgetése)
Dr. Czike Imre káplán, Krisztus Király plébánia Budán laktam, ott is lelkipásztorkodtam, — igen, Pest egészen más. Különösen ennek a kis zárt, belterületi plébániának van sajátos jellege. Két látogatott hely, a Jézus Szíve templom és a Piarista atyák kápolnája közé vagyunk ékelődve. Sokáig az idős hölgyek zártkörű társasága volt jellemző kápolnánkra. Most már kedvezően változott a helyzet. A kápolna önmagában is, a házak közé rejtve, jól fűthető, nagyon otthonos a napközben betérők számára is. Nálunk jellegzetes az igen rövid homiliával tartott hétköznapi ötórai szentmise. A város közepén, a munkából jövő, rendszeres lelkiéletet élők látogatják, napi mintegy negyven áldozóval. A hívek közösségét családok, — szép számban „nagycsaládok” — alkotják, akik együtt jönnek gyermekeikkel. A szülők is „besegítenek”, énekelnek, harmó- niumoznak. Szívesen vették a művészi szembemiséző oltárasztalt, a kenyeret maguk teszik a kehelytálba. Vasárnap ünnepi vesperást tartunk, liturgikus magyarázattal, — ezt együtt éneklik a hívek. Megmaradt a régi szentségimádás, — itt az Oltáregyesületnek régi hagyománya van, — de biblikus elmélkedésekkel kapcsoljuk be a szentáldozatba. A vasárnapi tízórás mise a jellemző: összeszokott társasága van. A nyolcórás a sietős háziasszonyok miséje. Vasárnapi ötórás misének modern közönsége van. Ezen sajátságok szerint alakítjuk az egyes misékhez a homiliát is. A kidencórás gyermekmise időpontja itt is, másutt is problémás: egy napi pihenőjük van, nehéz korán felkelniük, későbbi időpont pedig szétaprózza napjukat. Nagyon szívesen fogadtuk az új keresztelési liturgiát, hiszen sürgősen változtatni kellett ezen a sokszor pusztán adminisztratív aktuson. Fel kell készíteni a szülőket — nemcsak a keresztszülőket —, hogy felelősséggel mit és miért vállalnak. Mit nyújt az Egyház a keresztény életben, mi az az elkötelezettség, amit maguk és gyermekük nevében egyaránt vállalnak. — Családias kis kápolnánkban könnyen megvalósítható, hogy a húsvéti szertartás közben keresztelünk. Házassági előkészítés kevés, tőlünk inkább elbocsátót kérnek reprezentatív helyekre. Sajnos általában kevés a jegyesoktatási alkalom, pedig amint megértik miről van szó, maguk is igénylik. Nehézséget okoz még az egységes követelmény hiánya, nincs kapcsolat az egyes plébániák jegyesoktatói között. Még mindig ugyanazt a klisét alkalmazzuk, mint huszonöt évvel ezelőtt, amikor a házasságra jelentkező előtte legalább nyolc évig rendszeres hitoktatásban részesült. A régi formák átváltása az újra — az egyházi élet minden területén nehéz. A régi hívek kritizálják. A szülők felháborodnak, megharagszanak ránk, ha a felkészületlen gyermekeiknek — bár a felkészítés kötelessége rájuk hárult volna — nem akarjuk kiszolgáltatni a szentséget, ugyanakkor esetleg a másik templomban szó nélkül megesketik őket. Igen nagy a lelkipásztor felelőssége, hogy ha a vallásilag felkészületleneknek, sőt talán még koruk szerint is éretleneknek a keresztény házasság komoly terhét akassza a nyakukba. Ezt különösen átérzem, hiszen a keresztény házasságokban felmerült számos nehézséget, mint szentszéki jegyző, jól ismerem. Jogi végzettséggel léptem a papi pályára, és éppen azért jól látom, miként kellene a jogot és a kötelezettségeket az élethez közelebb hozni, a mai valósághoz hangolni. Papi feladatunk, hogy a társadalomban jól beillesztett emberi életet összhangba hozzuk Krisztus életével és törvényeivel. Fiilöp Béla templomigazgató, kispesti Jézus Szíve lelkészség A templom hívei, a kis családi házak lakói rendszeres templomlátogatók, akik a régi szokásokhoz és sajátos ájtatosságokhoz voltak szoktatva. Egy váratlan változás után kerültem ide. Minden törekvésem a zsinat széliemének megvalósítása a liturgikus és egyéb lelkipásztori területen. Egyes dolgokban határozottan kezdeményeztem, a továbbiakat fokozatosan szeretném megvalósítani. Féléves előkészítés volt szükséges a szembemiséző oltár felállítására. Sorozatos szentbeszédeket tartottam a szentmise közösségi jellegéről, beszélgettem, vitatkoztam a templom bensőbb munkatársaival, míg megvalósult az oltár, és így a szentmisében az egész hivő közösség tudatosan bekapcsolódott. Ez volt az első állomás, ami tervemet elősegítette: otthonossá tenni az istenházát, családias kapcsolatot teremteni a lelki- pásztor és a hívei között. A templomban feliratos táblák készültek zsoltárokkal, a kórus vezetésére szakembert kaptam, önként vállalkozó karvezetőt, aki az új liturgikus szövegeket, énekeket megkedveltette. Ezen a vidéken, ahol a családi házakban otthon töltik a vasárnapot, a délelőtti misék a látogatottak. Szeretnek korán jönni, mert a délelőtt értékes számukra. A killencórás szentmise először a gyermekeké volt, de sok felnőtt is ekkor jött. Ezért most áthidaló megoldást 75
