Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - Lelkipásztori egyéniségek, helyi adottságok (A Teológia beszélgetése)
alkalmazunk. A mise bevezető részében és az oratiokban gyermekek közreműködnek, a szentbeszéd eleje is nekik szól, azután rövid, felnőtteknek szánt homiliával folytatódik. Az egész szentmise szervesen egybekapcsolódik a kitűzött cél szerint: a családok együtt vegyenek részt a liturgiában, a szülők a gyermekekkel együtt járjanak a templomba. A hitoktatás szombat délután és vasárnap van. Ott is jelen vannak a szülők, a gyermekeknek párbeszéd formában dolgozom fel az anyagot. A bérmálásra csak huszonkettőt készítettem elő, de közülük húsz továbbra is rendszeresen jár tanításra és szentmisére. A hittanítás kiindulása és alapja a Szentírás. Az Apostolok Cselekedeteiből bemutatom, hogy történt például a bérmálás az ősegyházban, azután megkeresem a mai élet párhuzamát. A keresztelés új szertartásának az ismertetése most indult, minden hívőnek elmondjuk, megújítják saját keresztségük értékét, emlékét. Akiket a templomból ismerek, azokkal igyekszem személyes kapcsolatot keresni. Bárkinek, aki hozzám fordul, először is őszinte emberi segítséget akarok nyújtani. így meglátják, hogy egy akarok lenni közülük, együttélni velük, az ő életformájukban. Az az alapelvem: a pap egy legyen a hívei között! Rendkívüli értéket jelentenek az Egyháznak az öregek. Sokan vannak, szívesen jönnek a templomba. Bizony, az anyagi segítség zöme is tőlük várható. Az idős asszonyok áldozatosan segítenek. Elvégzik a sekrestyési munkát, bármilyen segítésre készen állnak. De magam is igyekszem megtalálni a hangot, megoldani a felmerülő problémákat, otthonná tenni a templomot és környezetét. Időnként együtt kávézunk, szombaton ők díszítik a templomot. Ekkor megnyílnak a zsilipek, ki-ki elmondja a maga meglátását, panaszát. Mondhatom, itt készítem elő a vasárnapi mondanivalómat. Már előre észreveszem, miként fognak reagálni. Egyénenként megbeszélem, mi újat szeretnék és ezzel már a közhangulatot is előkészítem, rajtuk keresztül simítom el az ellentéteket. Megünnepelem mindegyikük névnapját és így igazán munkatársaknak, az Egyház benső segítőinek érzik magukat. így szeretném megvalósítani a szentpáli egyházak szellemét. Kissé megkésve most készítem doktorátusi dolgozatomat. A történelem érdekel. Az ősegyházak történetétől kezdve mindaz, ami az Egyház életében történt, alakult, amiből a Szentlélek műve kiviláglik. Feldolgozom Roskoványi Ágoston, múltszázadban élt váci püspök életét. Igen sokat tanulok tőle olyant, ami a mai időkre is alkalmazható. Kiváló lelkipásztor volt. Kora problémáit részletesen feldolgozta. Foglalkozott a cölibátus kérdésével, a család együttes pasztorációjával. Elsőáldozásra mindig odarendelte a szülőket és a keresztszülőket is. Ma is megfontolandó tanácsokat adott a cigánykérdés megoldására, ahol az Egyháznak is komoly szerepet szánt. A történelem soha nem egészen a múlt, benne van a jövő csírája is. Ezt kell feltárnunk benne. Sok ilyen rejtett kincse van a magyar Egyházunknak. Bánóczky Előd káplán, Jó Pásztor, önálló anyakönyvező lelkészség Fiatal Atya, három éve végzett, utána súlyos beteg volt. Most mégis rendkívüli készséggel és áldozatos munkával dolgozik. Az elhunyt Ruppert János lelki irányát követi. Kétféle törekvés teszi máris sajátossá munkáját: a gyermekek lelki gondozása és a szép ének kialakítása a templomban. Amikor új területre kerülök, — mint a jelen esetben is — felmérést végzek, mit tudnak már a gyermekek az előző tanításból, mit hoztak otthonról. A gyermekeket a szülőkkel együtt várom, a családdal együtt szeretném megismerni. — A tanításokban az életből megtörtént eseményekből szeretek kiindulni, — hozzákapcsolom a megfelelő szentírási tanítást, történetet, és az egészet alkalmazzuk a saját helyzetünkre. A kicsinyeknél magamkészített képekkel szemléltetek, kevés szöveggel. A nagyobbaknak inkább szöveget adok, így a második jelzőrendszer fejlesztésével a gondolkodtatás és megbeszélés módját választom. Megkapják a hivatalos hittankönyvet, de az óra anyaga nem azt ismétli, hanem más oldalról világítja meg, teszi teljesebbé azt. Feladatként rajzoltatok, ezzel a fantáziát színesítem, a motorikus készséget fejlesztem. Elvont fogalmakat képekben fejezünk ki. Így a keresztény remény megértetéséhez megbeszéljük a jerikói vak esetét, és azt mindenki a maga fantáziája szerint lerajzolja. Szemmel tartom az iskolai tankönyveket. Átveszem a mai nyelvezetét és párhuzamosan, az iskolában tanult tudományos és erkölcsi felfogás alapján életszerűen adom hitünk tanítását. Az óra beszélgetésformájú, arra törekszem, hogy az együttlét otthonos legyen. A gyermek viselkedését a szülőktől, iskolatársaitól igyekszem megismerni. Mert aki keresztény tanításban részesül, attól megkívánom, hogy munkáját pontosan végezze, önzetlenül segítsen osztálytársainak. Szeretném megismerni a gyermek utcai, otthoni magatartá76
