Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - Lelkipásztori egyéniségek, helyi adottságok (A Teológia beszélgetése)
zsef egy incidens miatt megszüntette a nekik olyan kedves trinitárius kolostort és templomot, — azóta nem tudtak felejteni. A mi templomunk, és kiváló elődeim adtak nekik minden nehézségben menedéket. Már a háború előtt vállaltam ezen a területen — négy kápolna tartozik a plébániához — német miséket, szentbeszédeket, — minden kisházat, minden kedves hívemet jól ismertem. Most nagy lelki megrázkódtatást éltek át, amikor tömegesen áttelepítették őket. Melléjük álltam, biztattam, hiszen Ígéretem volt arra, hogy visz- szajöhetnek, — de a megvalósulás sajnos elmaradt. Sokan még mindig visszajárnak nagy ünnepeken. Csak egy kis mag maradt, akiknek területe most került rendezésre, ők már itt kaphattak lakást is. A múltat átmenet nélkül, robbanásszerűen felváltotta a jövő. Itt a lefkipásztorkodásban is gyökeres módszerváltoztatás szükséges. Eddig úgy kívánták, hogy a nyáj menjen a pásztor után. Most a pásztornak keli menni és felkutatni híveit. Az idekerült emberek szinte önmaguktól is elidegenedtek. Kidobták régi bútoraikat, vele a szentképeket is, — új holmival, új felfogással érkeznek a „modern életbe". De egyszer itt is betegek lesznek, szükségük lesz papra, betegellátás, temetés, de keresztelés, esküvő idején is felkeresik lelkipásztorukat. — Jobb lenne a helyzet, ha az egyes kerületekből tömegesen átkerült híveket, — mint a józsefvárosi bontási negyedből érkezetteket — a régi plébániájuk küldené hozzánk vagy átszólnának, hogy kiket várhatunk és fogadjunk szeretettel a mi területünkön. A nagy házak között az új lakók, főleg az idősebbek nehezen tájékozódnak, még az egy folyosón lakók sem ismerik egymást. Én fedeztem fel, amikor kedves osztálytársamat látogattam meg, hogy közvetlen szomszédja a harmadik társunk, ő nem is látta, nem is tudott róla. Kezdettől fogva jó kapcsolatban élek a helyi Tanáccsal, dolgozom a Népfrontban, minden szervet jól ismerek, hiszen Óbuda olyan, mint egy kisváros. Ennek köszönhetem, hogy engedélyt kaptam arra, hogy az új lakókat egy alkalommal végigjárjuk, megkérdezzük, hogy felfogásuk szerint akarnak-e egyházközségünk tagjai lenni. Kiküldött összekötőm, — rendszerint a diszkrét és jómodorú pénzfelajánlást-beszedőnk — az érdeklődőknek röviden ismerteti Óbuda vallási múltját, felhívja a figyelmet a templom művészi jellegére, elmondja, kik a lelkipásztorok, ismerteti a szentmisék rendjét és felkínálja szolgálatainkat. Ez a megoldás lelkipásztori létszükségletünk, hiszen a rekonstrukció miatt minden hivőnktől elszakadtunk volna. Sajátos lelkipásztori törekvésem egyéniségemből adódó: Nagyon szeretem az embereket. örülök, ha megvidámíthatom őket, ezt az óbudai közvetlen és családias szellemet — amiből olykor a kiskocsmák sem maradtak ki, — a táj „genius !oci”-ját szeretném átmenteni a jövő Óbudába is. A legfájóbb papi teendő számomra a temetés, rendszerint mindegyik elhunyt jó ismerősöm is volt. Legboldogabb vagyok az esküvőnél és a keresztelésnél, mert ezzel alapozzuk meg a jövőnket. Szívesen megyek híveimhez látogatóba, Igyekszem olyan hangulatot teremteni, hogy ez számukra élmény maradjon. Az óbudai templom sajátosan kedvelt miséje a vasárnapi tízórás latin énekes nagymise. Ez — az új liturgikus irány bevezetése mellett is — megnyugtató örökség azok számára, akik ezt a lelki hangulatot igénylik. Ezért a város különböző pontjairól jönnek hozzánk, így mondhatom, hogy ennek a misének törzsgárdája van. De van kilencórás beat-mise is, vagy más, az ifjúság igényeit is kielégítő ének, zene és tanítás. Péter—Pál ünnepe és Kisasszony napjának búcsúja messziről vonzza a híveket. A plébánia területén még négy kápolna működik jól felkészült lelkészekkel, akik a maguk kisebb területének igényeit szolgálják és híveikkel kölcsönösen jól ismerik egymást. A plébánia múltja jelentős adatokat szolgáltat Óbuda történetéhez. Ez a „kisváros” mindig teocentrikus volt, a papnak pedig volt szava és tekintélye. De az is igaz, hogy olyan pásztorai voltak, mint Csatka Nándor, aki itt létesítette az első magyar betegsegélyző egyesületet. Vagy említhetem Sagmüller Józsefet, aki negyven esztendeig generációkat nevelt fel az Egyháznak. Értékes irattárunkat feltártam a nagyközönségnek. A Népfront munkatársai kutatnak helytörténeti adatok után. A fiatal papoknak, történészek és műtörténészek számára is nagyszerű kutatási anyag rejtőzik itt a magyar, latin és német nyelvű okmányok között, — ezért mindenkit csak biztatni tudok, hogy kutassák fel kincseinket. Papi életem karaktere? Mindig a jó kapcsolatot kerestem, mert kedélyes hangulattal, kedves szóval, egy-egy friss anekdotával minden nehéz helyzetet át lehet hidalni. — Nekünk, egyháziaknak mindig és mindenütt jó munkát kell végeznünk, az égiek közvetítése mellett, a hívek földi boldogulását is elősegíteni. 73
