Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - Lelkipásztori egyéniségek, helyi adottságok (A Teológia beszélgetése)
az emberekhez való küldetésével, az igazibb életével való azonosságában látta ismét felragyogni. Ne hangozzék kenetteljesen: papok vagyunk mindörökkéI Megvallom őszintén, sokat tudok, de szeretnék még többet tudni arról, hogyan viszonyulnak papjaim a püspökhöz és saját magukhoz. Valószínűleg nem tudok mindent, azt látom azonban, a tekintélyt már egyesek nálunk is megkérdőjelezik, nálunk is a papság jó egyharmada már ott tart, hogy nem örül nagyon a központi irányításoknak, a felülről jövő rendelkezéseknek; önálló és független akar lenni, jóhiszeműleg végzi, — legalábbis ezt hiszi —, szabadabb, sokszor egyéni ötletekben gazdag szolgálatát a reábizott nyájban. Úgy érzem és hiszem, hogy a papságnak több mint a fele azonosítja magát a püspökével olyan értelemben, hogy a püspök határozottabban vesse latba a központi irányitás eszközeit, legyen szigorúbb, ítélje el a lazaságokat vagy túlkapásokat. A papságnak ez a része a tekintélyi elv teljes tiszteletbentartásától várja a szétesések megállítását, illetve a tervszerűbb lelkipásztori munka megszervezését. Van azután a papságnak egy olyan nem kicsiny hányada, amely a püspökkel együtt szeretne dönteni és kormányozni. Sőt a püspököt szükség esetén cselekvésre bírni. Mindezeknek további elemzésétől most azonban tekintsünk el. (A számok csak hozzávetőleges becslések, vagy elméleti arányosítások.) A pasztorációs helyzethez visszatérve el kell ismernünk, hogy a fiatalabbak érzékenyebben, kissé idegesebben reagálnak a mai élet feszültségeiből eredő nehézségekre, mint a tapasztaltabb Idősebbek. Azonban e különbség mögött többet kell látnunk, mint 10 vagy 20 év eltérését. A fiatalabbak már inkább a mai idők gyermekei, ezért rugalmasabban és feloldottabb azonosságban reagálnak a mások rezdüléseire. Ezért is kellene a korosztályokat erőiket egybefogó és kiegyenlítő segélynyújtással központilag is egymás felé igazítani. Ez az eligazítás és irányítás ismét elsősorban a püspök feladata, akinek a rendelkezésére álló eszközöket, lelkigyakorlatokat, rekollekciókat és kerületi esperesi gyűléseket kell ennek szolgálatába állítania. Ne szűnjön meg az önképzés, a helyes munkabeosztás és a nemes szórakozás, a pihenés szükségességének hirdetése és ápolása is. Mindezeknél fontosabb azonban a püspök és papjai közötti állandó, közvetlen dialógus, amelyet az őszinteségnek és a szókimondásnak kell jellemeznie. Ameddig együtt van a nyáj, ameddig egymás kezét keressük, semmi sem késő. Ha káplánjaink érzik, hogy nem csupán a gépezethez tartozó szükséges, de mégis csak másodrangú csavarok, hanem éppen a mai kor igényeit jobban megérző, a közös munkában önálló felelősséggel is felruházott alkotók, és épitők, akkor a jövőbe vezető úton mint fiataloknak elöl kell járniok, mert gyorsabbak, mert elevenebb kritikát képviselnek, mert egyszerűbb, radikálisabb és lényegretörőbb a látásuk, de értelmük mindenkor azt fogja súgni, hogy szükség van az idősebb elöljárók és principálisok bölcsességére és fékezésére is. Papságunk problémája sokkal több, mint generáció-kérdés. Szemléleti változásról van szó. E sorok ehhez kívántak hozzásegíteni. LELKIPÁSZTORI EGYÉNISÉGEK, HELYI ADOTTSÁGOK A TEOLÓGIA beszélgetése Számunk tematikájának megfelelően felkerestünk néhány jó munkát végző lelkipásztort, hogy egyéni karakterét tükröző felfogását — a sajátos helyi adottságoknak megfelelően —bemutassuk és így a gyakorlatban is meglássuk, hogyan valósul meg fokozatosan a zsinatutáni egyházunk megújulása. A kérdések azonosak voltak: Mondja el, főtisztelendő Atya, papi életéből azokat a sajátos indítékokat, amelyek életét, törekvéseit és jövő munkaterveit jellemzik? — Szeretnénk képet kapni a munkaterületére jellemző helyi sajátságokról és az azokhoz való egészséges alkalmazkodásról. — Miként kapcsolódik be a hívek mindennapi életébe, és a he'yi társadalmi épitő munkába? (A beszélgetések Budapest területén készültek). Dr. Magass Miklós plébános, Óbudai Főplébánia Tizenhét éve élek Óbudán, ősi lakosnak érzem magam. Ezért átélem híveimmel azt a gyökeres változást, ami plébániaterületünk átépítésével végbemegy. Óbudán évszázados hivőközösség élt. Német származásúak, de ellenzéki magyarok voltak mindig. Még II. Jó72
