Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)

1974 / 1. szám - FIGYELŐ - Matuz László: Gondolatok a betegekről

gélium szolgálatában" egész fejezetet szán az „öregek katekézisének”, hiszen ha ne­hézségeiken átsegítjük őket, ezzel a csa­ládnak terhein könnyítünk. Ennek a lelki gondozásnak a legfontosabb feladata: 1. Az öregkor nagy ellentéteinek kiegyenlíté­se, és ezáltal lelki egyensúlyuk megszilár­dítása. — 2. A halál gondolatának pozitív beállítása és nyugodt, józan előkészítése. Az előbbit az öregek sajátos erényei köny- nyíthetik meg: a türelem önmagukkal és má­sokkal szembeni szenvedések közepette. A jóakarat és megértés ellensúlyozhatja kese­rűségüket. Hiszen már annyi bűnt, tévedést láttak, meg kell érteniök a fiatalok hevessé­gét is. Tudják értékelni a jó újításokat a csa­ládban, liturgiában és az Egyházban. Lelki szegénységben igyekezzenek minél keveseb­bet kívánni, minél többet adni, mint aho­gyan Claudel: „Angyali üdvözletéiben az édesanya lemondással veszi tudomásul gyer­mekei szenvedését, férje távozását, hiszen neki már semmire sincs szüksége. — A gya­kori imádság csendes megnyugvást ad ne­kik. örömmel ismételgetik másoknak is gyer­mekkori imájukat. Erdélyi Zsuzsa micsoda kincseket jegyzett fel öreg falusi asszonyok­tól! A szentolvasó morzsolgatása nyugalmat áraszt, de nincs is annál drágább fohász, mint ha odaadással elmondják: „Uram, le­gyen meg a Te akaratod!" így a Miatyánk mélységes értelmet nyer, megadja a lelki békét, megszünteti a szorongást, amelyet éppen az életösztön késői fellángolása okoz. Az idősnek nem kell a jövőre gondolnia. Joggal ismételgetheti kis szent Teréznek, a fiatal bölcsnek a mondását: „Csak a mai nap az enyém.” Most már nyugodtan észre- vehetik az igazi szépséget. Hány kedves öregnek szerezhetünk örömet, ha ismerőseik­ről beszélünk nekik. Ha kikerülnek a törte­tők áradatából, aranyos derűt sugároznak. Egy 81 éves nő mindig a legvidámabb a tár­saságban, ő nevet először a vicceken, mint valami jókedvű gyermek. Megszűnhet ben­nük a féltékenység, a leigázás vágya. Sík Sándor szerénysége mindenkire mélységes benyomást tett. Mint rendfőnök mindegyik testvérének szolgálni akart, leggyakrabban ismételt szavai a „kérem”, „köszönöm" vol­tak. XXIII. János pápa reggeli imájában a humorért is könyörgött. A hit valóságában élő öregek világosabban szemlélik az embe­ri élet örök értékeit, hiszen ők már közelebb állnak az örökkévalósághoz. Ha az idős ilyen lelkiségre eljutott, imájá­val, szenvedésével áldásforrása lesz környe­zetének, családjának. A halálról felsorakoz­tathatunk pozitív képeket is. Az öngyilkossá­got elkövetett, de már megnyugodott Van Gogh festményét, amely csupa fény, csupa ragyogás! Ott, a napsugárban tündöklő bú­zamezőn halad egyszerű sarlós munkásként a halál. — Arany János az Úristenhez kap­csolja az aratás és halál gondolatát: Életem hatvanhatodik évében Köt engem a jó Isten kévébe Betakarít régi rakott csűrébe, Vet helyembe más gabonát cserébe. Király Ilona Jegyzetek 1. Préd 11,9; 12,1—2. — 2. Albert Schweitzer: Menschliche Reife. (Heinz Griesbach: Moderner Deutscher Sprachge­brauch 1966. 36. o.) — 3. Sir 3,12—13. — 4. Az Egyház a mai világban. 27. — A világiak apostolkodása 11. — 5. Gál Fe­renc: A teremtett és megváltott ember. 1970. 240. o. — 6. Joseph Colomb: Le service de TÉvangile 1967. II. 448—452. o. GONDOLATOK A BETEGEKRŐL Csodálkozással vegyes irigységgel hall­gatjuk a ritkán hangzó önvallomást: én még soha nem voltam beteg. Sokkal gya­koribbak e nehéz sóhajú mondatok és val­lomások: „Bizony nem vagyok már a régi”. „Ki-kihagy a motor”, vagy „A gép is elko­pik, hát még az ember”. A betegséggel előbb-utóbb számolni kell és tisztában kell lennünk azzal, hogy az orvostudomány által nyilvántartott több mint 6000 betegségből valamelyik bármi­kor, bármelyikünkre ránehezedhet. Isten egyik gyermekének sem adott menlevelet a betegség alól. Mindenki lehet beteg, még az is, akit az Úristen különösképpen szeret. Lázárt nagyon szerette Jézus és mégis megbetegedett. Valaki azt mondotta: háromféle ember van; aki már volt beteg, aki most beteg és aki majd lesz beteg. Persze távol áll tő­lem, hogy riadalmat és vészérzetet keltsek. Inkább arról szeretnék szólni, hogyan ül­jünk le mi lelkipásztorok a betegágyak szé­lére egy kis beszélgetésre és hogyan ké­48

Next

/
Thumbnails
Contents