Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 1. szám - FIGYELŐ - Király Ilona: Öregek a családban
zsinat is ebben az értelemben mondja: „Ma különösen fontos, hogy minden embert felebarátunknak tekintsünk, és tettre- készen szolgáljunk nekik, főleg, ha öreg és teljesen elhagyott emberekről van szó." „Az öregeket ne csak a legszükségesebbel lássuk el, hanem részesítsük őket a technika vívmányaiban.”4 Az idős ember beállítottságára nézve döntő tényező a halál közelségének realitása. Minden ember tudja, hogy meg (og halni, de eddig a halál elvont metafizikai fogalom volt számára, most biológiai jelenlét. Tudják, hogy már nem tekinthetnek hosszú távra előre, ezért a múltban élnek, a múlt válik jelenné. Bár mindenki külön egyéniség, mégis két alaptípus kristályosodik ki: az energikus és az apatikus, és mindkét csoporton belül az adakozó és önzetlen, az önző és fösvénységre hajló egyén. Az energikus típus hallatlan erőfeszítéssel akarja bebizonyítani, hogy még nem tehetetlen. Az önzetlen úgy éli ezt meg, hogy ha adhat, akkor boldog. Ha valamit kap, továbbadja. A narancsot természetesen az unokáinak, mert azoknak van leginkább szükségük vitaminra. Még a szép szegfűt is öthónapos unokájának küldi, mert „az a rózsaszín csak a drága kisbabához illik". Természetesen nem szabad őket ebben a törekvésükben visszaszorítanunk, mert az adás öröme életelixír. Az önző típus gyűjteni kezd mindenféle ha- szontalanságot, ezzel sok kellemetlenséget okoz a szűk lakásban. Bírálja a fiatalokat, azt, ami új, ami megváltozott. Számára senki sem rokonszenves, mindenütt csak hibát, rosszakaratot lát, mert saját megmerevedett sémájához hasonlítja környezetét. Éppen ezért önérzetét a legkisebb meggondolatlan megjegyzés is mélyen megsebzi. Nincs munkaterülete, tehát ösz- szeroppan, vagy visszafojtott energiája keserűséggé alakul. Ennek a beállítottságnak lendítő erőt csak a segítőkész magatartás adhat, amely apró feladatokba fogja be a még mindig tettrekész energiát. Ez az erő elsősorban rendező jellegű: az öregek bevásárolni, takarítani, díszíteni szeretnek. Ha a család tevékenységüket elfogadja, sőt dicséri — még akkor is, ha több időbe kerül, mintha maguk csinálnák meg, — nem használ oktató hangot, nem száll szembe velük, biztosítja a feladatok nyugodt, tempós kivitelét, akkor nem gyü- lemlik fel az öregekben a keserűség. Fontosnak érzik magukat, életük értelmet kap. Az apatikus tipus még jobban rászorul az élénkítésre, apró örömökre, hogy kiléphessen önmagából, mivel ez a típus egyre inkább összeszűkül. Ügy érzi, hogy életelveit, életmódját a 9—10 éves gyerekek értik meg. A gyerekek pedig éppen ebben a korban nagylelkűek és jószívűek. Általában szívesen vezetgetik az öregeket — persze csak rövid ideig — mert büszkék arra, hogy ők az erősebbek. Ha a szülők ügyes magyarázattal irányítják a gyerekeket, akkor bennük lelnek az öregek a legjobb segítőikre, viszont a gyermeki lélekben is kifejlődik az önfeláldozás. Egy 9 éves kisleány tudott a legjobban bánni a 96 éves dédmamával. Mesélt neki, segített öltözködésében, az pedig az ő szavának engedett a legszívesebben. Éppen az apatikus öregek fogadják el szívesen a segítséget, mert tudatában vannak csökkent erejüknek. Ennek egyik fő oka rendszerint az érelmeszesedés, szívgyengeség; emiatt vesztik el munkakedvüket. De ha fiatalkorukban jókedvűek voltak, akkor most is megmaradnak mosolygósoknak, elégedetteknek. Egészen igénytelenek ruházatban, megszokott rendszeretetükrői is lemondanak. Gondozásra, szeretetre szorulnak, és akaratuknak, tevékenységüknek felébresztésére. Általános, bár inkább az energikus típusnál fellépő jelenség, hogy hanyatló testi erejüket fokozott táplálkozással szeretnék felerősíteni, kompenzálni. Egy-egy kedves ételük elkészítése szeretetszolgálat számukra. Az öregek sokat szenvednek fizikailag, sőt testi hanyatlásuk a lélekre is visszahat. De mégsem mondhatnak le a felfelé menetelésről, még ha felmerül is a fájdalmas kérdés: mit tehetünk még? Pusztán a magunk erejéből már semmit sem, csak a kegyelem működésével erősítve haladhatunk előre. „A keresztény élet nem tragédia. Isten olyan feladat elé állított, amelyhez a megváltás következtében túláradt a keg/e- lem”5 Az Úr utánunk nyúló segítő kezébe teljes akarattal kell belekapaszkodnunk: Akarom élni az egész hitet, Szeretni, ahogy Isten szeret, És bízni, bízni akarok, Abban, amit a Krisztus hozott. Nem érzem, nem is gondolom, De akarom, akarom, akarom! (Sík Sándor) Az egyéni törekvéseket, a kegyelem működését az idősek sajátos lelkigondozása teheti hatásosabbá. Az egyik templomban nyugdíjasoknak lelkigyakorlatot tartanak. Az elmélkedés 10 órakor kezdődik, de már 9 órakor nincs hely. Ez is bizonyítja, hogy az öregekben is fel lehet ébreszteni érdeklődést, sőt törekvést a haladásra. A velük való foglalkozás nem reménytelen. — Ma általánosan elfogadott tény, hogy a szülők hitbeli képzésével a gyermekek is sokat kapnak. Colomb0 remek könyve, „Az Evan47
