Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)

1974 / 1. szám - FIGYELŐ - Érvénytelen házasságban élők imádsága - Válság vagy beteljesedés

Bárki is legyen körülötte, hitves vagy jóbarát, aggódó gyermek, vagy hálás tanítványok, — előbb-utóbb vágyaitól, boldogságától, egészségétől és életétől el kell szakadnia és ezeket a benső problémákat végül is egyedül kell megoldania, végigélnie. Mindezekre azonban korán fel kell készülni. Valami rosszul felfogott álszemé- remből nem tanították erre a híveket. Az asszony a maga helyzetéről még csak tudott valamit, de a férfi saját sorsáról, alkatáról igen keveset. Még a mai képzésű lelkipásztorok is alig ismerik ki magukat e téren és ezért kevéssé hozzáértő tanácsot tudnak adni. Az igehirdetésnél pedig szóba sem jön az ilyen kérdés. Pedig az életkorok krízisei a legszorosabb kapcsolatban vannak a lelkiélettel. Ismerünk ragyogó életeket, tehetséges hivatásokat, akik sok áldozatos esztendő után becsukódnak, hasznavehetetlenné válnak, vagy irreális érzelmekben-ösztönökben az eddigi kereteket teljesen lerombolják, a viharok lezajlása után meg többé nem ismernek önmagukra. Zömében azért történik mindez, mert nem voltak felkészítve, maguk sem tudták, mi játszódik le bennük. Ha ilyen tüneteket észlelünk közeli barátainknál, ne zárjuk ki magunk közül, ne tegyük nevetségessé őket. Ne botránkozzunk iszonyodva esetleges botlásokon. Arra se gondoljunk, hogy elvesztették eddigi értékeiket; ott szunnyad továbbra is bennük a szellem élete, de a testi gátakat nem tudja magától áttörni. Felelősek vagyunk ilyenekért, közelítsünk tapintatos, őszinte jóakarattal, mert minden zárkózottságukban is vágyódnak önzetlen segítség után .

Próbáljuk tudatosítani azt is, hogy minden természetes, vagy természetfeletti megnyilvánulásunk magán hordja a női vagy férfi jelleget. A nő minden munkájában, — hacsak nem erőltetett magára férfias jegyeket — benne van saját megnyerő, önmagát és szolgálatait nemesen kínáló és anyaion odaadó jellege. A férfi pedig, bármilyen tárgyi alkotásba vagy nagy eszmék szolgálatába is veti bele magát, szereti, ha észreveszik személyes közreműködését, felismerik tehetségét és akaraterejét. Az istenszolgálat is harcos, törekvő, alkotnivágyó munkát jelent. A papi hivatás sem formál angyallá, hanem a sajátos karaktert tökéletesíti.

Ha le is áll bizonyos biológiai működés az élet delelőjén, felszabadul a szellemi energia. Az utód nevelés gondja megszűnt és ez főleg a nőnek nyújt felszabadulást, hogy szellemi vágyait, lelki igényeit kielégítse. Erre mindenképpen időt is kell szakítania, mert személyi kiteljesedése ezt a szakaszt is megkívánja. Helyes öregedésünket azzal készítjük elő, hogy kifejlesztjük szellemi életünket, betöltjük érdeklődésünket, végre kedves elfoglaltságainknak is időt szakítunk.

A házastársak keresztény próbája ez az időszak. A férfinek nehezebb a helyzete, nem természete az ápolás,' gondozás.- A beteg, sokszor féltékeny, rendetlen asszony iránt még érez eleinte részvétet, de azután megunja, ellenszenvessé válik szá- már£, és könnyen kiköt egy vonzó fiatalnál. A nőben pedig fokozódik a biológiai egyedülmaradás félelme. Elhagyja magát, vagy feltűnően kezd öltözni. Érzelmesen viselkedik, orvosoknál, lelkivezetőknél fontoskodik. Van, aki álmisztikába téved, „csodálatos érzései”, „rendkívüli küldetéstudata" támad. Könnyen beleveti magát túlzó önsanyargatásba, míg végre összeomlik, elkapja egy rémületes vákuum: Nincs Isten, nincs lélek, — kétségbeesik, mígnem ösztönei utolsó kielégítésre, züllésbe sodorhatják.

Ennek az időszaknak jellemző tünete a feleslegesség érzése is. Ez, — főleg a nőknél — kisebbségi érzésben vagy túltengő fontoskodásban, kicsinyességben, hirtelen fellépő pedantériában vagy ellenkezőleg, a környezet teljes elhanyagolásában nyilvánulhat meg. Az ilyen tünetekért a házastárs vagy a munkatársak szemrehányást tesznek és ezzel még bizonytalanabbá teszik a nőt. Ehelyett inkább szótlan segítségre van szüksége. A férje vegye rá feleségét, hogy ízlésesen csinosítsa magát, emelje ki néha a háztartás robotjából, csináljon kellemes programot számára. A férfit hasonló összeroppanások idején a nő saját krízise tapasztalatából és nagy átélőképességével könnyebben átmentheti a nehézségeken. Erre az átmeneti időszakra mindkettőjüknek előre felkészülten kell vállalni az áldozatot. Az ezüstlakodalmas keresztény családok boldogságát az adja, hogy a krízisek közös átvészelése után minden szép és nemes megújul bennük, most már átütő szenvedélyek nélkül. A jubiláns házaspárok benső békéje és derűje attól függ, hogyan becsülték meg egymást a változás nehézségei és kísértései között. A férfi a feleség iránti türelmével, figyelmével, gyöngédségével és okosságával olyan magot hintett el, amely a házasság szép őszi virágait és gyümölcseit termi meg. — Az egyedülálló nők még barátnők között is kevésbé találnak támaszt; a másik inkább arra törekszik, hogy túltegyen rajta, fiata- labbnak, rugalmasabbnak mutatkozzék. Ha legyőzik életük értelmetlenséqének látszatából eredő, talán először tapasztalt féltékenység és irigység kísértését mások boldogsága után, akkor a sokgyermekes anyáknak qondos segítséget nyújthatnak. Természetfeletti szándékuk és a kisgyerme45