Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 1. szám - FIGYELŐ - Az Egyház anyai gondja
ugyanakkor megbánták első házasságuk felbontását, — itt már csak az isteni irgalmasság szentségi közvetítéséről lehet szó, — nem pedig az újraházasodás bármiféle elismeréséről. Részükről döntő a jóra való készségük, a bűnbánat kinyilvánítása és az a szándék, hogy a jövőben komolyan keresik az Isten akaratát, — ilyen megkötésekkel nyerhetnének feloldozást. A nyilvános szentáldozásnál óvatosságra van szükség, főleg, ha kis helyen laknak és a házasság felbontása botránytokozó volt. A kiváló erkölcstudós kiemeli, hogy a mai jogfelfogásban a favor iuris-t, azaz a jog kedvezését a jelenben fennálló, kiegyensúlyozott együttélés javára kell dönteni, nem pedig a már kétség bevon ható érvényű, valamint reménytelenül felbomlott házasság javára vonatkoztatni. Szembetűnő, hogy a szakemberek az új- raházasodásnál ismételten „második házasságról'', vagy a „házasság újrarendezéséről" beszélnek. Ezzel azt hangsúlyozzák a szakértők, hogy a nehéz helyzetek megoldásait keresik, nem pedig laza erkölcsű többszörös házasságszédelgők ügyeivel kívánnak foglalkozni. A római Hittani Kongregáció 1973-ban kétszer is foglalkozott az elvált újraháza- sodottak kérdésével. Április 11-én kelt levelében óvatosságra intette a túlzókat és fájlalta azokat a „véleményeket, amelyeket nemcsak könyvekben és folyóiratokban, hanem a szemináriumokban és a katolikus iskolákban is terjesztenek". Sőt, egyesek inég az egyházi törvények gyakorlatában is kezdetét látják annak, mintha a házasság fel- bonthatatlanságáról szóló tanítás kikezdéséről lenne szó. A kellő óvatosság mindig szükséges, de ugyanakkor a levél nem zárkózik el bizonyos engedményektől. így a Kongregáció ugyanez év augusztus 8-án kiadott levelében engedélyezi az egyházi temetést, amelytől a nyilvános bűnösöket az 1066. kánon eltiltotta. Ez az engedmény ma főleg az újraházasodottakat érinti és azokra érvényes, akik a szentségekből történt kizárás ellenére az Egyházhoz tartozásuk akaratát fenntartották és haláluk előtt a bűnbánat valamiféle jelét adták. Ezt a határozatot már az idők során kialakult gyakorlat — Franciaországban éppúgy, mint nálunk, — már jóval megelőzte. Bár az egyházi temetés hivatalos engedélyezése még nem jelenti a szentségekhez járulás kérdésének megnyitását, mégis az érvényes egyházfegyelem megtartása mellett arra buzdítja a helyi püspököket, hogy „lelkipásztoraik különös figyelemmel járjanak azok után is, akik törvénytelen kapcsolatokban élnek, és más helyes eszközök mellett alkalmazzák az Egyháznak a lelkiismeret hatáskörében kipróbált gyakorlatát.” — Az „Orientierung" svájci katolikus folyóirat hírmagyarázója szerint ez az iránymutatás nemcsak a testvérként-élés tanácsát jelenti, hanem hihetőleg azon új- raházasodottak kérdését is magába foglalja, akik a „második kapcsolatukat lelkiismeretben”, mint igazi házasságot tekintik.11 Amíg a krisztusi szeretetet közvetítő egyházi tanítók és pásztorok megtalálják az újra háza sodortak lelki gondozásának azt a helyes útját, amely a mai ember nehézségeit is megoldja, addig a hívek egyéni elbírálására forduljanak szakteológushoz vagy az isteni irgalmasságot helyesen hangsúlyozó, bölcs gyóntatóhoz. A hívek — a házasság felbonthatatlanság elvéből következőleg — önmaguk saját elhatározásukból nem bonthatják fel keresztény házasságukat, sem pedig nem dönthetik el adott helyzetüket, hanem tárják fel Isten helyettesének lelkiismeretüket, és őszinte bűnbánatban megtisztultan nyugodjanak meg Isten megbocsátó és irgalmas szere- tetében. —z—a— JEGYZETEK 1. A. van Cansewinkel: Urprüngliche oder grundsätzliche kunauflosbarkeit der Ehe: Diakonia, 1972/2—1. J. Ratzinger: uo. — 1. P. Hoffmann: Jesu Wort von der Ehescheidung und seine Auslegung in der neutestamentlichen Überlieferung, Concilium, 1970/5. — 2. P. Huizing: Der kanonische Ehescheidungsrecht seit dem Konzil von Trient, 1970. — 3. B. van tersei: Das normative Menschenbild des Evangeliums: Concilium, 1972/5. — Örsy László: The Furrow, 1973/4. — Ehen zwischen Katholiken und Nichtkatholiken und das kanonische Recht seit dem zweiten vatikanischen Konzil, Herder Bücherei, Band 320, 1968. — 5. J. Healy: Doctrine and Life, 1973/1—6. R. E. Tracy: Catholic Mind, 1972/11. — 7. S. Ryan: The Furrow. 1973/5. — 8. H. Heimerl: Theologische Quarial- schrift, 1971/1. — 9. H. B. Mayer: Zeitschrift für katholische Theologie. 1969/2. — 10. ß. Häring: Heilssorge an Geschiedenen und ungültig Verheirateten, Concilium 1970/5. — 11. Római Hittani Kongregáció levele. Kurzinformationen. Herder Korrespondenz, 1973/9. 42
