Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)

1974 / 1. szám - FIGYELŐ - Az Egyház anyai gondja

pártfogolja az elesetteket, mert nem az egészségeseknek van szükségük az orvosra. A jézusi magatartás alapelve a Hegyibeszéd főszabálya: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük” (Mt 7,12). Ezért ostorozza a farizeusi gondolkodásmódot: „Ti igazaknak mondjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket" (Lk 16,15), — mert magukat igaznak tartják, a másiknak pedig nem bocsátanak meg. Ez az a „keményszívűség”, amely a válólevelet is szükségessé tette. A többnejűségben élő zsidók ugyanis könnyen kitaszították az asszonyt, ha megunták, főleg, ha meddő volt. A házasságtörő asszonyt megkövezték, nem bocsátottak meg az elesettnek, viszont az asszonynak nem volt hivatalos módja, hogy egy kegyetlenkedő vagy házasságtörő férfitől megszabaduljon; ha mégis elhagyta, jogtalan és kivetett helyzetében védtelenül egyedül maradt. Jézus a nő eszközszerű bánásmódja ellen, a jog- fosztott nőért emeli fel szavát. Ezért nem engedi, hogy súlyos ok nélkül, akár még válólevéllel is, megfosszák a nőt egyetlen társadalmi biztonságától, a házassági életkerettől. így jól kitűnik a Szentírásból is, hogy a házasság nem önértékű, hanem arra rendelt, hogy védje az elesettet, a magáramaradottat. Jézus még rendkívüli módon is igazolta ezt, amikor a válólevél nélkül eltaszított házasságtörő asszony életét megmentette.

Ez a krisztusi lelkűiét inditja korunk iel- kipásztorait és egyházjogászait is, hogy a gyakorlatban az elvált újraházasodottak lelkigondozását megoldják. Számos újra tisztázandó kérdést tesznek fel, amelyben a keresztény házastárs személyi-lelki javát állítják előtérbe. Ilyeneket:

Érvényes lehet-e a szentségi házasság két olyan ember között, akik már gyűlölik egymást?

Szentségi házasságnak nevezhető-e az olyan megkereszteltek házassága, ahol akár csak az egyik fél nem hisz, nem is ismeri hitünk igazságait és nem tartja kötelezőnek az esküvel vállalt hűséget? Keleten a házasságtörés egyben szentségtörés is, amely a fennálló házasság szentségi jellegét holttá, így egyben kérdésessé teszi.

Vajon a házasságot az elhálás, mint materiális tényező teszi-e teljessé, nem inkább a házastársak kölcsönös személyes kibontakozása és boldogsága? — Őrsy László,'* a magyar származású amerikai egyházjogász a 2. Vatikáni zsinat szellemében az üdvösségre rendelt emberi személy javát állítja a házassági jogrend középpontjába.

J. Healy5, milltowni teológus az elavult ír polgárjogot azért bírálja, mert nem engedélyezi a házasságok polgári felbontását, így például a 12 éves „nő” és a 14 éves „férfi” (jelenleg 16 éves a korhatár) „döntése” egy életre szól. Ebből eredően megkérdőjelezhető a túl fiatalon kötött házasságok erkölcsi értéke is. Komolyan meg kell azt is vizsgálni, hogy a mai fiataloknak milyen előkészítésre van szükségük és mikor lehet döntésük „igen”-jét egy életre felelősnek tekinteni. — R. E. Tracy, Louisiana püspöke, egyházmegyéje számára kidolgozta, hogy még az egyházjogi módosítást megelőzően az „isteni irgalmasság” jegyében szentségekhez engedjen olyan bűnbánó híveket, akik nem élnek érvényes házasságban. Ezt a gyóntató Istentől kapott oldó-kötő hatalma tenné lehetővé és ezen felelősségével döntené el az együttélők lelkiismereti helyzetét, mert „mint pásztor vagyok köztetek és minden lelki szükségben úgy akarok segíteni, amint Krisztus tette” — írja a püspök pásztorlevelében.6 — Séamus Ryan7 a thurlesi St. Patrick kollégium tanára 1973 májusában alaposan kidolgozott tanulmányt közölt, amelyben több ókeresztény egyházatya tanúságát ismertette, akik a másodszor házasultaknak, — a bűnük megvallása és megfelelő vezeklés után — elfogadták második házasságukat. Nagy szent Vazul és szent Ágoston „tűrhetőnek" tekintette az ilyen viszony állandósítását, ha ezzel nagyobb kísértést előztek meg és a felek becsületesen együtt éltek, így eddigi életük rendezetté vált. A Privilegium Paulinum nemcsak szent Pál életében volt lehetséges, hogy ugyanis a keresztény hitre tért házastárs, — ha pogány élettársa tűrhetetlenné tette életét, — elválhatott és keresztény féllel egyházi házasságot köthetett. II. Gergely pápa is ezt a megoldást engedélyezte szent Bonifácnak a germánok megtérítésénél felmerülő hasonló esetekben és az egyházjogászok a hivők-nem- hivők közötti házasságok indokolt eseteiben ma is alkalmazhatónak tartják.

Az első egyházfő jogfolytonosságának címén XII. Pius viszont a Privilegium Petri- numot — szent Péter jogi kiváltságát is — újra megerősítette. Mivel a pápa Isten nevében köt és old egyházi és lelkiismereti ügyekben és ezt a jogát megoszthatja az illetékes lelkipásztorokkal, — így nem kerül ellentmondásba Jézus szavával: amit Isten egybekötött, ember el ne válassza (a Római Rotahoz írt levele 1943-ban).

A mai lélektani és orvosi értékelésben előtérbe kerülnek a szexuális élet gátló íé- nyezői, a megfelelő orvosi kezelés után is fennálló homo-, illetőleg biszexualitás, a pszichés és egyéb potentiazavarok, a frigi40