Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 1. szám - FIGYELŐ - Nemiség, szerelem, keresztény nevelés
volta szerint olyan aktusnak tekinti, amelynek az Egyház számára is jelentősége van. Ezért lehetőség szerint az Egyház előtt is ki kell nyilvánítani ezt a vállalást. Tagadhatatlan, hogy fáradságos, hosszadalmas, az egész életre szóló feladat eljutni a teljes emberi érettségre. Sok fiatal ezért gyakran kerülő utakat választ. Részcélokat tűznek ki, így akarják feladatukat teljesíteni. Meghatározott fejlődési és érési fokozatok vannak itt is, de vannak válságok és visszaesések is. Nem lehet pusztán esetek fölsorolásával lerögzíteni, hogy mikor mi a helyes és jó, és mi az, ami értelmetlen, rossz és hamis (és tudva és hozzájárulva bűnös is). Sosem szabad tragikusnak tekintenünk a hirtelen feltörő vágyakat és a küzdelmet, sosem szabad fejlődési jelenségeket eleve erkölcsi rendellenességnek tartanunk. Mégis, nem mulaszthatjuk el a figyelmeztetést: vigyázzon, nehogy önmagába zárkózzék, vagy nehogy könnyelmű, felelőtlen cselekedetet hajtson végre. Végzetes lehet, ha semmibe vesszük a részletcélok és a végső cél, a valóság és a megvalósítandó feladat közötti feszültséget. Nem adhatjuk vissza a szót a „bűnös tényeket" felsoroló erkölcstannak! Gyakran előfordul — bármennyire is helytelenítjük —, hogy két fiatal rendszeres nemi életet él, de házasságot még nem kötöttek. Mindenképpen figyelmeztetni kell őket, tudat alatt milyen elvárások és kötődések támadnak bennük. Viselkedésük ellentétben van cselekedetük tulajdonképpeni tartalmával. Nem lehet helyeselni azt a sokszor elhangzó véleményt, hogy „ki kell próbálni", mielőtt véglegesítenénk. Az, ami a házasságnak lényege, nem „próbálható ki": a teljes, feltétlen elfogadás és önátadás. Személyes kapcsolatok, szeretet nem lehet „kísérlet" tárgya. Sokkal fontosabb a nemi kapcsolat technikájánál a pszichológiai és személyes kapcsolat. A házasság sikere, fönnmaradása lényegében ettől függ. Már említettük, hogy a társadalomnak, a közösségnek joga van, hogy hivatalosan tudomást szerezzen a házasságkötési szándékról. Joga van, hogy szentesítse ezt a vállalást. Ahol azonban külső körülmények miatt a házasság hivatalos megkötését egy időre még el kell halasztani, s közben mindkét félben megvan az igazi házassági szándék és hozzá még fontos ok is a minél előbbi házasságkötésre, meggondolandó, nem lehetne-e — minden következményével együtt — előbbre hozni a házasság kezdetét? Az a tétel, hogy „a házasság előtt erotikus-szexuális kapcsolatról szó sem lehet, a házasság megkötése után azonban mindent szabad", ebben a formában nem fogadható el. A házassághoz vezető úton igenis lehetnek jogos formái a szeretet kinyilvánításának. Két ember lelki kapcsolatának fokozatai nagyon különbözők lehetnek. S az igazságosság megkívánja, hogy ennek erotikus jellegű kifejezése csak annyiban történhet, amennyiben mindketten készek rá bensőleg. Ahol két ember komolyan, őszintén készül a házasságra, feltárul előttük az út a nemiség kinyilvánításának különféle formái előtt, amelyeknek semmiképpen sem az önző nemi kielégülés a céljuk, hanem a szeretetnek a kifejezése. Ha azonban az egyik ember a másik nemi kielégülésének tárgya lesz csupán, a személyes méltóság sérül meg. A nemi kapcsolat teljes értelmet a házasságban nyer. A szexuális nevelésben mindig szem előtt kell tartani ezt a célt. Csak a házasságban beszélhetünk teljes fokú kölcsönös felelősségről és szeretetről. Aki magának jogot formál arra, hogy a házasság előtt nemi kapcsolatban éljen, — amit az erkölcsteológia nem tud egyszerűen jóváhagyni —, legalább arra vigyázzon minden körülmények között, nehogy felelőtlenül új életet hívjon létre. Teljesen felelőtlen dolog új életet életbe szólítani, ha annak testi-lelki neveléséhez nincsenek meg a szükséges előkészületek, feltételek. Ehhez pedig mind az apa, mind az anya lényegesen hozzátartozik: döntő alakító szerepük van a fejlődés első éveiben. K. R. A szerelem az élet egyik legnagyobb képtelensége, megfoghatatlansága, mert benne a képzelet és a valóság, az álom és az ébrenlét állandó ellentmondásban van és minden szerelmi öröm, szépség mögött ott komorlik a fenyegető tragédia, az önpusztító Rómeó—Júlia szenvedélye. Peter Brook, korunk nagy drámarendezője 38
