Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 1. szám - FIGYELŐ - Nemiség, szerelem, keresztény nevelés
hogy kizárólag élvezetszerzés a célja. Bertrand Russel tételét sem tudja egyszerűen helyeselni, amely így szól: „A szexuális élet területén se állítsunk föl több korlátot, mint a táplálkozásban!” Ez a szemléletmód a nemiség korlátolt, elszigetelt értékeléséhez vezet. Ennek a következménye az lesz, hogy a nemiséget egyszerűen „fogyasztási cikknek” tekintik. Az ember nemisége — az állatok nemiségétől lényegesen különbözően — nem kizárólag ösztönös. Tehát alakítani lehet, akár a többi emberi vágyat, kívánságot. A vágy egyszerű kielégítésével nem teljesítettük még ezt a feladatot. Ha célszerűen kiéli az ember nemi erőit, még mindig bőséges felesleg marad. Ez arra utal, hogy az egész emberi tevékenység és alkotás területén kamatoztatni lehet ezeket az energiákat. Amikor a vitális erők először lobbannak fel a fiatal emberben, különösen is szükség van segítségre. Nem szabad ködösíteni, titokzatos színben beállítani a nemiséget. Tárgyilagosan közölni kell a gyermekkel mindazt, amit tudni kell. Természetes módon kell bevezetni az élet kérdéseibe. Amikor az ember nemiségének értelmét és jelentőségét igyekszünk feltárni, nem térhetünk ki az emberi élet céljának kérdése elől sem. Világnézeti kérdésektől független nevelés nincs. A szexuális nevelés sem független tőle. Nem tekinthetjük pusztán biológiai adottságnak a nemiséget. Amikor a gyermek, a fiatal ember átéli saját nemiségét, amikor megtapasztalja a vele járó gyönyört és kielégülést, föl kell hívni a figyelmét a nemi élet mélyebb értelmére. Nem bűntudatot kell keltenünk benne! Idejében meg kell tanulnia, hogy helytelen a nemi erők személytelen, funkcionális értékelése. A nemi gyönyör követe lése önmagában helytelen. Élvezeti cikk lenne így a nemiségből, a nemi kapcsolat célja csak a kielégülés és a gyönyör lenne. Az emberi élet elsekélyesedik, értelmetlenné válik így, a nemiség pedig brutálissá válhat. Tekintetbe kell venni a másik embert is, személyessé kell formálni a nemiséget. A nemiségben nem a vitális természetes szükségletek-vágyak kizárólagos kiélése, hanem az emberek közötti igaz sze- retetkapcsolat kialakítása az emberi: ez „humanizálja" a nemiséget. A nemiség a másik emberrel, a íe-vel való találkozás felé mutat. Úgy is mondhatnánk: a nemiség transzcendentális. Ezért a nemiség nem egyszerűen vágy-kielégítés. Meg kell találni számára a helyet az emberi kapcsolatokban. így a nemiség az embertárs, a közösség és az emberek jövője iránti felelősséget is jelenti. Az ember csak akkor válik igazán önmagává, csak akkor lesz igazán éretté, ha sikerül kiszabadulnia elszigeteltségéből, önmaga körül forgó törekvéseiből. A szexuális nevelésnek ezért feltétlenül szoros kapcsolatban kell lennie a személyes szeretetre, az egymás iránti és a közösség iránti felelősségre való neveléssel. A cél: hogy képes legyen az ember személyes szeretetre és szerelemre; hegy képes legyen felelősségre nemcsak önmaga, hanem a társ és a várt új élet iránt is. Ha a keresztény ember az Isten- és emberszeretet parancsa szerint alakítja az életét, és ha feltárul előtte a kinyilatkoztatás nyomán az önmagát odaajándékozó szeretetnek mélyebb értelme, nem elégedhet meg már csak azzal, hogy egyszerűen tekintetbe vegye társának érzelemvilágát ilyen szinten: „Sose bántsd meg a másik ember érzelemvilágát — és sose nemzzél nemkívánt gyermeket!” Az igazi személyes szeretet ennél sokkal több. Nemcsak, hogy nem akar kárt a társnak, hanem saiát boldogságát is a társ boldogságától teszi függővé. Mindkettőjük boldogságát, boidoaí- tását akarja egyszerre. Beszélni kell, megfelelő kritikával, a „szerelem" szó sokféle jelentéséről. Igazságra, hitelességre, őszinteségre kell törekednünk a nevelésben. Ne legyenek a gyermeknek hamis elképzelései, megkérdőjelezhető reményei a nemiség terén se. Látni kell, hogy a nemiség megnyilvánulási formáinak „jel- szerepe” is van. Még ha változik is az idők során az egyes jelek funkciója a szokásoknak, az ember és a társadalom felfogásának megfelelően, a nemi egyesülés, a teljes nemi kapcsolat két ember egységének és közösségének legmélyebb kifejezési formája marad. Ha jel a nemi egyesülés, ha olyan jel, amely természete szerint ismétlődést kíván, az egymásnak való teljes átadásnak csak ott lesz igazán értelme, ahol mindkét ember teljesen kész az egymás iránti felelősségre, nem ideig-óráig, hanem határtalanul, végérvényesen. Teljes értelmet csak ott nyer a nemi kapcsolat, ahol megvan az összhang, amit „házassági beleegyezésnek" mondunk. És ez nem any- nyit jelent, hogy a házasság egyszerűen a házasság hivatalos megkötésével kezdődik! Az embernek közösségi, társadalmi felelőssége van. A család és a házasság a társadalom életében meghatározó jelentőségű tényező. A társadalom ezért — ősidők óta — beleszólási jogot igényel a házasság létrejöttébe. Nem magánügy a házasságkötési szándék, ezért a lehetőségeknek megfelelően meg kell történnie a nyilvánosság előtt is, kellő formák között. A kereszténység ezt az egész életre szóló felelősségvállalást az Úiszövetség radikális szeretetparancsa alapján, ennek a szeretetközösségnek szentségi 37
