Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)

1974 / 1. szám - FIGYELŐ - Nemiség, szerelem, keresztény nevelés

90. Karácsony misztériuma. — TEOLÓGIA 1969. 249—52. 91. Az új holland katekizmus. — TEOLÓGIA 1969. 258—62. 92. „Sacramentarium Vaticanum" — TEO­LÓGIA 1970. 251—55. 93. Két érdekes szegedi emlék: Pesti Mihály bibliája és Pécsi Ferenc kódexe. — MAGYAR KÖNYVSZEMLE 1966.113—24. 94. Umfang und Probleme der gegenwär­tigen Liturgiewissenschaft. — BIBEL UND LITURGIE 1971. 262—69. Ezenkívül számos kisebb cikk, könyvis­mertetés, költemény, versfordítás stb. kü­lönböző újságokban és folyóiratokban (el­sősorban az ÚJ EMBER-ben). Tudós írás helyett önvallomásaként az ünnepelt egyik versét közöljük: Radó Poiikárp: NEM LATNAK MÁR Múltamnak sűrű lombja földrehullott, ma szépet nem lát senki rajta már. Emlékezésem halkan benne kullog, és érzi, érzi: kurta volt a nyár. Sötétedik a hegy, min általértem, mögötte égnek rég a szép napok, s nem látja senkisem, hogy kint a réten, sok hunyó szint az én lelkem ragyog. Az este immár némaságba kékül, s a könyv, a szó, amit teremtem én, kiszáradt ágon hallgat visszhang nélkül. A jónak van csak illata, mit tettem, s amerre járok, folyton elkísér, s ha senkisem, meglátja majd az Isten. (Surány, 1950) NEMISÉG, SZERELEM, KERESZTÉNY NEVELÉS Nemiség-ellenes, lenézi, megveti az em­beri testet, elutasít minden élvezetet, kizá­rólagosan és egyoldalúan csak az élet to­vábbadásának gondolata létezik számára, alárendelt lénynek tekinti a nőt, stb. — mindezeket fel szokták róni az elmúlt idők keresztény szexuális és házassági erkölcsé­nek. És nem alaptalanul. De meglehetősen értelmetlen volna, és nem lenne hű a tör­ténelemhez sem, ha ezeket a kifogásokat, ellenvetéseket mind a Szentíráson alapuló felfogás rovására írnánk. Aki egy kicsit is ismeri a történelmet, tudja, hogy mennyi idegen elem szivárgott be az évszázadok során a testről és a családról vallott ke­resztény felfogásba. Gnosztikus hatás ered­ménye, hogy értéktelennek tartották azt, ami összefügg a testtel. A római jogi szemlé­let egyoldalúan a nemzés gondolatát, az élet továbbadását hangsúlyozta. Sztoikus hatás a nemiséggel összefüggő élvezet, gyönyör leértékelése. Az ószövetségi kulti­kus tisztasági előírások, elképzelések nyo­ma, hogy a nemi kapcsolat „tisztátalanná" tesz. Mindez messze van a kereszténycég­től. A nemiség értelmezésében el kell ke­rülnünk ezeket a befolyásokat. De vigyáz­zunk: nehogy úgy járjunk, mint az, aki Belzebubbal űzi ki az ördögöt! Mert kísért a gondolat, hogy ezeknek a helyébe vala­milyen speciális, újdivatú emberfelfogást tegyünk! Az ember kérdéseinek boncolgatásakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a pszicho­lógiát. Mindaddig, amíg a pszichológus nem követel abszolút érvényt kijelentései­nek, mindaddig, amíg nyitott, hogy esetleg kiegészítésekre is szükség lehet, elfogad­hatjuk — sőt el is kell fogadnunk — meg­állapításait az ember erkölcsi magatartá­sára. A teológusok heves bírálatába ütkö­zik azonban a pszichológia, amint azzal az igénnyel jelentkezik, hogy etikai modellt szerkeszt. Ez már „határsértés”. Az így meg­fogalmazott nemi erkölcs jogosan kapja meg a vádat, hogy „pars pro toto” ideoló­gia csupán. Az ilyen nemi erkölcs nem egész emberként kezelné az embert. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a ne­miség nem „része" az embernek. A nemi­ség jelleget ad az egész embernek. A ne­mi magatartást ezért csak az egész ember erkölcsi-személyi kategóriáin keresztül néz­hetjük és értékelhetjük. El kell fogadnunk, igent kell mondanunk nemiségünkre. Sajá­tos, specifikus formájában hozzátartozik a nemiség a nőhöz és a férfihoz, azt nem le­het nem elfogadni, — és számításba kell vennünk minden emberi kapcsolatban. A keresztény ember nem fogadhatja el az ilyen jelszót: „Válasszuk szét a szexuali­tást és a szeretetet!” Nem fogadhatja el azt sem, hogy csak a fajfenntartás szolgá­latában áll a nemi ösztön, de azt sem, 36

Next

/
Thumbnails
Contents