Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Könyvfigyelő
Feltűnik, hogy már Lukács evangéliumában az „Isten országáról” beszél, az Apostolok Cselekedeteiben viszont háttérbe szorul az „Egyház” szó javára. — Érthetővé lesz a különbség, mert a kettő között ott áll a húsvéti esemény, a feltámadás. A „hirdető” Jézus „hirdetetté" válik és az apostoli kérügmának középpontja és lényege lesz. A húsvét utáni közösség „átértelmezte", új tartalommal töltötte meg Isten országát. Nevezetesen: Isten országának hatékonyságát most már Krisztus, a felmagasztalt Úr biztosítja. Jelenti a Feltámadott uralmát a halál fölött: az eljövendő életet. Az eszkaton elkezdődött... Krisztus jelen uralma és az eljövendő országlása között szerves összefüggés, egység van. Nagy a veszély, hogy a „közbeeső időben" Isten uralmát és országát azonosítják az Egyházzal, a Feltámadottba vetett hitet vallók földi közösségével. Az Egyház nem egyenlő a „földi Isten-országgal”. Ez az egyház szüntelenül imádkozik azért, hogy „eljöjjön az Isten országa”. A transzcendens-eszkatologikus Isten-országa nem enged semmiféle azonosítást a földi Egyházzal. A mai Egyház jelenlévő, földi valóság; az Isten uralma belépett világunkba Krisztussal. Az Egyház: vándorlást, közbeeső időt jelent, a basileia pedig Istennek végileges uralmát az idők teljességében. A mai Egyházban igazak és bűnösök élnek, az „országban" a megigazultak és szentek lesznek a „polgárok". Ahogy nem lehet azonosítani, úgy nem lehet teljességgel szétválasztani sem Isten országát, végleges uralmát és az Egyházat. Jézus tanítása, evangéliuma egyik végletet sem tűri. Az Egyház az Isten országa, végső uralma felé rendelt, afelé törekvő földi közösség. Célja, határa és ítélője: Isten uralma. Még nem az Isten országa, de ezen ország felé mutat és vezet az Egyház. Az Egyház nem él sötétségben. Bár a „halál” árnyékában él, Jézus Krisztus, a Feltámadott a fényessége, a belé vetett hitünk a lámpása. Az Egyház nem „hozza" el az Isten országát, hanem imádkozik annak eljöveteléért. Hirdeti, hogy e»l fog érkezni és hogy már Krisztusban kezdetét vette. De a növekvést, erősödést és teljessé válást maga az Isten biztosítja. „Munkásokat” hív a szőlőbe, együttműködőket, építőket, de a növekedést, az „áldást” Isten adja. Az Egyház és Isten országa közötti összefüggés és különbség Az Egyház Jézus evangéliumának hiteles hirdetője Az Egyház Jézus Krisztus és országának szolgálatára hivatott, hogy hitelreméltóan hirdesse Jézusnak az ország eljöveteléről szóló evangéliumát. Hűség Jézushoz és tanításához: ez a Jézus-közösség, a Feltámadott hitét vallók közösségének, az Egyháznak feladata. Jézusnak az Isten országáról szóló tanítása így „egyházalapító" tanítás. 1. Jézus Isten országáról, mint eljövendő, a végső idők végleges állapotáról tanított, így kell az Egyháznak is Isten országáról szólni. Ezért nem állíthatja önmagát, mint öncélú közösséget a világ élé. Isten és Jézus Krisztus felé kell az embereknek hivő döntéssel fordulniuk. Az evilági Egyház szerepe átmeneti, előkészítő jellegű. Az Egyház van az emberekért, hogy Isten uralma felé mutasson és szolgáljon. Az Egyház nem felejti el, hogy célja Isten és az ő országa lesz egyedül képes eredményesen hirdetni az „ország evangéliumát”. Ha elfeledkeznék e végső országról és annak eljöveteléért nem imádkoznék, és itt a földön állítana fel „elmúlhatatlan” és megváltoztathatatlan intézményeket, nem lenne ereje, hogy Isten akaratát teljesítse. 2. Jézus Isten országáról, mint az Atyától akart világról szólt. Az Ö akaratához és erejéhez fűződik az Egyház minden munkája. Tudatában kell, hogy legyen: nem teóriái, nem gyakorlati „teljesítményei, vagy eredménytelenségei" szerint nő, vagy fogyatkozik Isten országa. Nem saját munkájában, eredményeiben kellene bíznia, csak Istenbe és a Feltámadott erejébe vetett hitében képes még a „lehetelenre” is: „hegyeket álhelyezni”, emberszíveket megmozgatni. 3. Krisztus Isten országáról, vallási értelemmel beszélt. — Az Egyház ezért nem jelenthet valláspolitikai teokráciát. Célja és feladata: lelki diakonia. Nem az imperium, hanem a ministerium, a szolgálat kegyelmét, karizmáját kapta. Ebben a szolgálatban tud mindenkiért mindent vállalni, életet adni, Mesterét követni. Erőssége Krisztus keresztje, nem saját hatalma, pompája, dicsősége. Életét csak akkor biztosíthatja, ha kész magát a szolgálatban feláldozni. 4. Isten országa a bűnbánók üdvösségét biztosító ország. Ezt a bűnbocsánatot a bűnösök meghívását hirdette Jézus, felszólított a bűnbánatra, a megértésre, hogy az öröm és béke szülessen igehirdetése nyomán a szívekben. Nem csak az igazakat és jámborokat számlálja, hanem felkutatja az elveszetteket. Megbocsátást és megmentést hirdet isteni erő alapján. Az Egyház a bűnösöket akarja megmenteni, mert maga is bűnrehajló, sőt bűnt elkövető 25
