Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)

1974 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Könyvfigyelő

ra kötelez. Isten Krisztus feltámadásában megmutatta, hogy nemcsak felülről irányítja a világ sorsát, hanem haza vezeti magához és örök léte hordozójává teszi. Az immanens világszemlélet számára ez idegen gondolat, mint ahogy minden isteni beavatkozás is idegen. Természettudományos kategóriánkba valóban nem férnek bele a természetfölötti jelenségek, de a hivő ember joggal teszi fel a kérdést, hogy egyáltalán szellemi igényeink és személyes törekvéseink beleférnek-e a tudomány keretébe? Azt azonban mégsem lehet tagadni, hogy ilyen igényeink vannak, és hogy az egész kulturális és technikai haladás hátterében állnak. Ezeknek a szellemi igényeknek és személyes törekvéseknek egyetlen pozitív megoldása Krisztus feltámadása. Az a krisztofánia, amely hirdeti, hogy emberi létünk egészen Istenre támaszkodik és csak a vele való relációban van értelme (Rahner, Sacramentum mundi I, 419). A teofániák nemcsak az isteni lét transzcendenciáját hirdetik, hanem azt is, hogy az ember nyitva áll ennek a transzcendenciának a befogadására és Isten áthidalta a távolságot. A természetfölötti megnyilatkozásoknak mindig lesz mondanivalójuk azok számára, akik megsejtették magukban a végtelen lét, az abszolút igazság és a tökéletes szeretet igényét. Az az érzésük, hogy Isten szóra bírta őket és a mindenség is beszédesebb lett.

Szennay András

MEGVÁLTÁSUNK UTÁN - KRISZTUS FELÉ

(Teológiai elmélkedés)

A mai embert érdekli a teológia, szívesen foglalkozik vele. A következőkben szeretném egy gyakorlati „modell"-en bemutatni az üdvtörténeti teológia módszerét. Ez a zsinattól is ajánlott módszer igen alkalmas arra is, hogy elmélkedésre, imádságra indítson.

I. A teológiát az Egyház küldetésének irányában kell beállítanunk. Hiszen abból él a pap, a világi hivő, hogy indítékot nyerjen az Istenhez, Krisztushoz térésre. A teológia tehát teljesen az Egyház küldetésében gyökerező valóság. Ezért megdöbbentő az olyan kijelentés: ez a „teológusok dolga”, a gyakorlat emberének ezzel nincs ideje törődni. Mintha nem lenne hivatásszerűen minden pap, sőt minden hivő ember egyidejűleg „teológus” is? Mert teológus mindenki, akit érdekel „Isten ügye”, aki számára — szerényen vagy behatóbban — elméletileg vagy gyakorlatilag legnagyobb „ügy" az „Isten ügye”. Aki Isten, Krisztus felé fordul munkájával, élete minden törekvésével és főként mikor elmélyedik, értelmezi és így teölógizálva — hirdeti és tanúságot tesz Istenről.

Ezért szükséges, hogy egyes elmélkedésünk — legalább elmélyülő „teológiai elmélkedés" legyen. Amint az Egyház csak hitben járhatja földi vándorútját, — éppúgy a teológia is szétszakíthatatlan frigyben él a hittel. Az ember hivő tudománya: a teológia. Különösen hangzik, de mindjobban köztudatba kerülő igazság, hogy a hitbéli találkozásnak nincs külön sajátos „nyelve”, nem kifejezhetetlen a mi hitünk. Szóban, írásban és tettekkel egyaránt meg tudjuk azt vallani és értelmesen számot tudunk adni róla a jóakaraté embereknek. A hit nyelve beilleszkedik egy kor történeti, szociológiai, nyelvi, vagy egyéb meghatározó tényezői közé, ezzel felhasználják a közösségi és egyéni gondolkodás- és kifejezés- módot. Ezek az „emberi” tényezők azonban folytonos úttévesztés vagy megmerevedés veszélyét rejthetik magukban. így megmarad a kockázat, hogy teológiánk sem mindig Isten ügyének és a hitnek szolgálatában áll és ilyenkor csak saját lelkiismeretében adhat kiki választ magának: kit és mit szolgál tanításával? Mert a hitet kell szolgálnia és elmélyítenie, hogy az isteni világ és az élet közötti kapcsolatot egyre szorosabbra fűzze, és ehhez csak az egyetlen tiszta forrásból, Krisztus tanításából meríthet. Ha erről elfelejtkeztek, akkor kritikus idők következtek a teológia világában.

A teológusnak — ők Isten titkainak sáfárai — a Krisztus és az élet közötti kapcsolatot kell ápolniok. Ez az egyetlen út, hogy a ránkbizottak lelkét az üdvösségre előkészítsük. Ha azonban az „elmélet" öncélú spekulációvá válnék, ha teológiánkban elfelejtkeznénk a lelkipásztori munkáról, — már nem Isten hivő népét, hanem saját tudásvágyukat szolgálnánk

Mi tehát a teológia küldetése? Krisztusnak és evangéliumának hamisítatlan, helyesen magyarázott hirdetése és ezzel a hitből fakadó, az evangéliumi tanítást befogadó élet előmozdításai A teológia története azt igazolja, hogy az ún. tudományos teológia is az Egyház megélt kairos-ának gyümölcse volt.

19