Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 4. szám - FIGYELŐ - Schoonenberg, Piet: A kiteljesedett szövetség
ső konklúzióját. Kevesen válnak szentekké, és — szerencsére — kevesen válnak filozófiai alapon öngyilkosokká. Mondhat-e valami újat és meggyőzőt a mai hívőnek, keresőnek, sőt akár a kételkedőnek az Ilyen „negatív teológia"? Annyit mindenesetre, hogy semmivel sem kíván nagyobb hitet Isten valóságának elfogadása, mint az, ha valaki a „Lét Teljessége" helyébe a Semmit állítja mint abszolút Kezdetet és Véget. Sőt... De ami ennél is fontosabb: a „negatív teológia" arról győzi meg az elfogulatlan érdeklődőt, hogy az Istenprobléma egyáltalán nem „puszta létprobléma.” Olyan létről, illetve jelenlétről van itt szó, amely az emberi egzisztenciát gyökerében érinti, amelyben tehát sorsunk minden rezdülésével érdekeltek vagyunk. Boda László A KITELJESEDETT SZÖVETSÉG A keresztény istenhittől elválaszthatatlan a Szentháromsághit. A Szentháromság-tan kezdettől fogva a teológia főkérdése. Mindig „hermeneutikus" kérdés: a kor szókincsét feltételezi, — és mindig „pluralista" tanítás: az egyes hagyományokon belül más-más megoldáshoz vezetett. Félreértenénk Kelet és Nyugat teológiájának különbségét, ha csakis a „fiiioque" (a Szentiéleknek az Atyától és a Fiútól való származása) vitáját látnánk benne. A megközelitésmód különböző. Kelet különválasztja az immanens és az ökonómiai Szentháromságot (Istenem belüli és kívüli Szentháromság), akárcsak a legmodernebb teológusok. Vallják, hogy az üdvtörténetben az Atya a Fiú által, a Szentiélekben cselekszik. Nyugat a két síkot egybeolvasztja s az emberi megismeréshez-akaráshoz hasonló belső viszonyokból vezeti le a személyi sajátságokat. £ hagyományok kitűnő összefoglalása Nemeshegyi Péter: A Szent- háromság c. könyve (Róma, 1974). A Szentháromság-hit egészen új, mai értelmezését kínálja Piet SCfdOONENBERG, akinek nevével a krisztolágiai elméletek kapcsán már találkozhattak olvasóink (Teológia, 1973. 2. sz. Távlatok). Maradéktalanul végigviszi a modern teológia üdvtörténeti szempontját és eleget tesz az antropológiai szemléletnek is. Irányzatát saját összefoglalójában szeretnénk bemutatni, az Orientierungban közzé adott „tételei1 2 3' alapján (1973. május 31. 115. kk.). A teológiai gondolkodás ma követhető iránya 1. Egész gondolkodásunk a világtól halad Isten felé és sohasem fordítva. 2. Ezt a törvényt alkalmazza a kinyilatkoztatás is, amely annak megtapasztalása, hogy miként közli magát Isten a történelemben. Az emberiség történelme ezért üdvtörténetnek tekinthető. 3. E törvényszerűség Isten Háromságára vonatkoztatva azt jelenti, hogy ez a titok sohasem lehet kiindulópont. Nem a Háromságból következtetünk Krisztusra és a nekünk adott Lélekre, hanem éppen ellenkezőleg. 4. A krisztolágiai vonatkozásban ez a következőket jelenti: a) Nem az „előzőleg létező” Ige, hanem csak Jézus Krisztus, — amint élt, halt s aki mint feltámadott, él —, lehet a Krisztusról adott tanítás kiindulópontja. b) Az „előző létezés" csak a földi és megdicsőült élet felől közelíthető meg. 5. Az ökonómiai vagy üdvtörténeti és immanens vagy Istenen belüli (és éppen ezért a mi számunkra transzcendens) Szentháromság megkülönböztetése csupán ugyanannak a valóságnak kétféle látási módja közti különbség. Az üdvtörténeti Háromság az immanens Háromság, — és fordítva. 6. Ha az ökonómiai (üdvtörténeti) Háromság az Istenen belüli Háromság, akkor maga Isten van jelen Jézus Krisztusban, mint Lo- gosz és bennünk, mint Szentlélek. Az üdvtörténetben maga Isten hármas-egy. 7. De az immanens Háromság is azonos az üdvtörténetivel, sőt számunkra csakis mint üdvökonómiai Háromság hozzáférhető. Hogy Isten ettől a történelmi önközléstől függetlenül is háromságos-e, azt sem tagadnunk, sem magától érthetőnek állítanunk nem szabad. 8. Ez utóbbi kérdésre csak akkor tudnánk válaszolni, ha közel férkőzhetnénk ahhoz a titokhoz, hogy mi Isten változhatatlanságának és szabad önlehatárolódásának viszonya. De mivel ez megismerhetetlen, előbbi kérdésünk is megválaszolhatatlan, így nincs értelme annak, hogy a teológián belül feszegessük. 9. A szentháromsági teológia ezért csak akkor használhatja fel gyümölcsözően az immanens háromság gondolatkörét, ha figyelembe veszi azokat a határokat, amelyeket az üdvtörténet megszab. Ez a lehatárolás azonban nemhogy gyöngíti a Szentháromság-tanítást, hanem konkréttá, emberközeli243
