Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 4. szám - TÁVLATOK - Jézus Istene
nem is annyira mint elméleti tétel, hanem — az üdvtörténeti tapasztalathoz hasonlóan -— az a meggyőződés, hogy Isten jelenléte nemcsak ma ragadható meg, hanem kezdettől így volt és mindig Így lesz. Az Istenről való beszédben ennek a megállapításnak egészen meglepő következménye lesz, mondja Hahn: Istenről evilágion szólhatunk. Éppen ellenkezője ez annak a törekvésnek, amellyel Istent a világban, helyesebben: a világon kívül akartuk „tetten érni”, mint külső feltételt, mint „végső külső okot". Ha — a Szentírás nyomán — „világion'' szólunk, akkor tényleg felfedezhetjük mindenben: a kozmosz mozgásában, vagy az élet kialakulásában, a munkánkban vagy szociális reformjainkban. De nem mint aki kívül van, hanem mint aki belülről hat mindenben, mint szellemi energia, mely azon dolgozik, hogy minden teljesebbé, gazdagabbá legyen; hogy a mi világunk — minden emberi egyoldalúság és gonoszság ellenére — előre haladjon. Amikor tehát a világ Istenéről beszélünk, az emmánuel-gondolatot visszük tovább: Isten itt van, amint mindig itt volt és jelen lesz; Isten megváltoztatja a világot a mi cselekvésünk által. Ez volt Izrael tapasztalata, ezt élte meg mint legsajátját, Jézusunk — és ez mindennapi tapasztalatunk. Isten minden valóság legbelső magva — fogalmakba nem rögzíthető módon, mégis hatékonyan —, amely a természetet, az életet, az embert áthatja. Éppen ezént tudjuk azt, hogy maga is élet. Isten a legvalóságosabb, a leginkább létező, mert a legbelső középpont mindenben, ami létezik. És éppen ezért egészen más, mint minden, ami csak létezik. Amikor ezeken az oldalakon „immanenciáját" kutattuk, akkor is tudatában kellett maradnunk annak, hogy ez a „felénk eső” oldal is trasz- cendens. Egészen emberi és egészen világi lett, de mérhetetlenül több, nagyobb is marad mindannál, mint ami jelenlétéből feltárul. Cs. r. Életem örök titka vagy: Megérteni, hogy felfoghatatlan vagy, a legnagyobb boldogság annak, aki szerethet Téged. Lelki szemem megvakul, ha végtelenségedre tekint: Te vagy mindenben minden és végtelenséged sötétje ölel körül, nyomasztóbban, mint bármely földi éjszakán. Ezért fogok Jézus Krisztus Istene, az Ö szívére nézni, mert Tőle tudom meg, hogy Te szeretsz engem. És egy kérésem volna: Tedd szívemet Fiad szívéhez hasonlóvá, a szeretetben olyan tágassá és gazdaggá, hogy testvéreim, — legalább egy közülük beléphessen hozzám, és így megértse, hogy szereted őt. Urunk Jézus Krisztus Istene, engedd, hogy az Ö Szívében megtaláljalak Téged. Ami bennem él, az a Te igéd, és róla írva van: Az Úr igéje örökké megmarad. Te magad vagy az én ismeretem, világosságom, és minden tapasztalásom, Te vagy az egyetlen olyan tudás Istene, amely örök és végnélküli Boldogság. Mint emberi törvények Istene, csak úgy lehetsz az én Istenem, ha egyben a szeretetem Istene vagy! Nem a félelem, a semmi, a halál sza- oadít meg attól, hogy elmerüljek a világ dolgaiban, — amint a mai filozófusok állítják — hanem a Te szereteted. Karl Rahner Urunk, Jézus Krisztus: aki zsidó anyától születtél, de örömmel töltött el egy szír asszonynak és egy római katonának a hite, — aki a téged kereső görögöket örömmel fogadtad és megengedted, hogy egy afrikai hordozza a keresztedet, segíts minket, hogy készek legyünk minden fajtájú és nemzetű embert a te isteni országodba elvezetni ! Délafrikai karácsonyi ima Amikor Isten „megrendítő" lesz számunkra, akkor helyezett minket az igaz útra! A. Manaranche Maradj velünk, Urunk, mert esteledik és lenyugvóban van már a nap. Maradj velünk és Egyházaddal. Maradj velünk a napnak alkonyán. Maradj velünk kegyelmeddel és jóságoddal, igéddel, szentségeddel, vigasztalásoddal és áldásoddal. Maradj velünk, ha eljön a félelem és az aggódás éjszakája, a kétkedés és a szomorúság éje, a keserű halál réme. — Maradj velünk az időben és az örökkévalóságban. Amen. Wilhelm Löhe 233
