Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Congar, Yves: Az egyház mint az üdvösség szentsége

Az egyház szentségének kibontakozása és jövője

A 2. Vatikáni zsinatnak a modern teológiai tanulmányok három nagy segítséget adtak: Az üdvösségtörténet biblikus szemléletét, — az egyháznak, mint elsődleges szentségnek eléggé kidolgozott elméletét, — és a szentségi valóságnak az átgondolását a liturgikus megújulással kapcsolatban.

Az egyház szentségi eszméje nemcsak azért talált kedvező fogadtatásra, mert történeti, antropológiai, vagy vallástörténeti szempontok szerint dolgozták fel, hanem azért is, mert jobban érthetővé vált a szentségek benső és aktuális kapcsolata Krisztussal, mivel Ö a legfőbb kiszolgáltató az egyház közösségi keretében.

Nagyon fontos jelenség, hogy oz általános biblikus tanulmányok kapcsolatba kerültek egy olyan korszak tapasztalatával, amelyet forradalmak, a marxizmus, és a fejlődés jellemeznek. — Az anti-esszencialista, azaz egzisztencialista filozófiai légkör is kedvezően hatott a kereszténység történeti szemléletének visszatérésére. Itt az Isten népének a történetéről, az üdvösségtörténetről van szó, amelynek középpontja Jézus Krisztus, — ez az, amit szent Pál valóban misztériumnak nevez.

Végül az a felfogás is erőteljesen hatott zsinat szellemére, amely tudatosítja bennünk, hogy bár az egyház önmagában is fennáll, de nem önmagáért létezik!

Elsősorban Istenért létezik és erről a teológiai és doxológiai nézőpontról soha sem szabad megfeledkeznie. Az egyház azért van, hogy a világot Istenhez vezesse és így a világért léte. zik: Ha megfigyeljük XXIII. János pápa és VI. Pál pápa szövegeit,11 akkor azt látjuk, hogy megváltozott az egyháznak a viszonya a világgal kapcsolatban.12 Eddig egy sztatikus és hierarchista felfogású gondolkodó az „időleges" világban nem látott mást, mint a törvényes és politikai szerveződés lehetőségeit, és ezt a mulandót alárendelte az egyház papi tekintélyének. Ma e szemléletet felváltotta a világnak, mint dinamikus egésznek a történeti és természeti nézőpontja. Ettől kezdve már az egyház sem tekintheti magát ontológiaileg felsőbbrendű tekintélynek a világban, hanem a történelem ugyanazon áramlatában élve. kell felismernie önmagát és létének értelmét: Isten országának eljövetelét, az eszkatológiát. így az egyháznak a világhoz való kapcsolata funkcionális lett: a világot úgy értékeli, mint dinamikus, politikai, szociális-gazdasági és kulturális egységet, amelyen mély nyomot hagy az embereknek és a termelő erőknek mindennapos kapcsolata és munkája. Ezért az embert is úgy tekinti, mint akinek kötelessége a természet erőinek megfékezésében, az általános jólét kialakításának szolgálatában közreműködni. Ebben az új világban mindenki jelen van a másik számára a gyors és tömeges hírközlő eszközök segítségével. Ennek következtében a különféle vallások és az összes ideológiák szinte naponként találkoznak, ez viszont rendkívül kedvez az együttműködés pluralizmusának. Mindezek a tényezők hívják létre az egyház katolikumának és egységének új és dinamikusabb jelenségét.

Ezt az új értelmezést a Lumen Gentium bevezetője így foglalja össze: „Az egyház misztériuma Krisztus misztériumából ered, hogy Krisztusban és Krisztus által jele és eszköze legyen az üdvösségnek. Az egyház jelen van az egység felé haladó világban, hogy valóban megvalósuljon az egység Istennel egyesülten Krisztusban” (1).

A zsinat óta mindig ebből az új nézőpontból szólnak az egyházról. így magyarázzák Krisztus világosságának a misztériumát, hogy teljessé tegyék az egyház és a világ viszonyának ezt az új szemléletét, amelyben az egyház valóban „Krisztusban értelmezett szentség, azaz jele és eszköze az Istennel történő benső egyesülésnek és az egész emberi nem egységének".

Hogyan értelmezzük ma az „üdvösség szentségét"?

A zsinatnak nagy előnye származott a német teológiai kutatások eredményeiből, főleg a német püspökök tervezetéből (1963),12 amely a „szentséget” ekkléziológiai értelemben határozta meg. „A szentség olyan Istentől rendelt iátható tény, amellyel Isten jelzi üdvözítő akaratát és nyilvánvalóvá teszi a történelem összefüggéseiben". — Ebben a meghatározásban az eszközjelleg kevésbé kifejezett, inkább a közlési jelleg hangsúlyozott, amit epifánikusnak — Istent megjelenítőnek — is nevezhetnénk. Ez a szentségi „tény” — amelyről Mgr. Charue adott magyarázatot a Lumen Gentium szövegében, — igazolja a „mysterium” kifejezés fenti indokoltságát, amelyet bizonyos konzervatív gondolkodásúak kifogásoltak. Bár a zsinati szöveg „jelről és eszközről” is szól, de mindenekelőtt „veluti sacramentum” — a szentségnek egy fajtáját jelenti.

Sokat elmélkedtek és írtak a jelről és szimbólumról, a szentségröl.u Ezek az értékek mélységesen a valóságban gyökereznek, de különféle módon. Karl Rahner10 igazolta, hogy min144