Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - FÓRUM - Koroncz László: Emberközelség a megújuló liturgiánkban
atyai és baráti szavát kell meghallanom. Barátság pedig nem filozófiai és laboratóriumi módszerrel szövődik, hanem a személyes jóakarat megsejtésével és a bizalom előlegezésével. Ezek előrebocsátásával térünk ki még arra a kérdésre, van-e valami eredménye a kinyilatkoztatásnak? Érdemes volt-e Istennek és a kereszténységnek annyi energiát belefektetnie a vallásba? A válasz ismételten az, hogy a hit dolgaiban csak a hit módszereivel lehet dolgozni. Aki megélte saját hitének az értékét, az már megkapta a feleletet. Akinek nincs ilyen élménye, annak az egész probléma ismeretlen marad. A kinyilatkoztatás nagy eredménye az, hogy mint kovász itt van, és minden nemzedéknek hirdeti az Isten és az ember kapcsolatát. Sőt, a pszichológus C. G. Jung szavaival élve, Jézus Krisztusban megjelent ennek a kapcsolatnak az „archetípusa", a felülmúlhatatlan formája, és bemutatta, hogy ez az én—te közösség a halálon is diadalmaskodik. Az emberiség azóta sem tudott jobbat és okosabbat mondani Istenről, nem tudott vigasztalóbbat mondani az ember jövőjéről, a szenvedés és a halál értelméről, nem tudta jobban megalapozni a személy méltóságát, nem tudott magasabb erkölcsi- séget kigondolni, s főleg nem tudta mással helyettesíteni a szeretet parancsát. Ezek mind itt vannak az egész emberiség életében és biztos, hogy nélkülük sokkal szegényebbek és bizonytalanabbak lennénk. Isten szava átment a gyakorlatba is. A keresztény istentisztelet ma is valóság. Milliók imádkoznak meghallgatásért, lelki erőért, bűneik bocsánatáért, s az evangélium örömhír azoknak is, akik a rohanó életben mellőzve éreznék magukat: az öregeknek, betegeknek, szerencsétleneknek és mindenkinek, akivel igazságtalanság történt. A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy Isten ennek a földi emberiségnek ígérte meg irgalmát és üdvözítő segítségét. Annak az emberiségnek, amely sokszor megelégszik félmegoldással, amely tud önző, gyáva és kegyetlen is lenni. Jézus Krisztus tudta, hogy a földön nem alakul ki véglegesen az Isten országa. De van egy intézmény, amely beszél róla és terjeszti kegyelmeit, s ez a hang nem hallgat el a világ végéig. Az Isten szava nem a győzők diadaléneke, nem a legyőzöttek siralma, nem is fenyegető Kasszandra-szózat, hanem az Atya üzenete. Gyermekei között mindig lesznek engedelmesek, lesznek tékozló fiúk, de főleg mindig lesznek bűnbánók. A kinyilatkoztatás azért hangzott el, hogy felfelé nézzünk és hogy tudjuk: boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Azóta érezzük, hogy nem vagyunk véglegesen bezárva a földi keretek közé. Egy másik világból elhangzott a megszólítás, mégpedig a szeretet nyelvén, s erre a szóra rátehetjük életünket. Gál Ferenc _______FÓRUM________ E MBERKÖZELSÉG A MEGÚJULÓ LITURGIÁNKBAN Alig egy emberöltővel ezelőtt protestáns gimnáziumi tanáraim közül nem egy nyilatkozott elismerően a katolikus Egyház nagyszerű lélektani érzékéről, mellyel híveit helyesen tudja átformálni és az istentiszteleti cselekményhez, imádsághoz hozzáhangolni. Ma nem ilyen egyértelmű a helyzet. Fiatalabb híveink számára, — még a sokszor gyökeres újítás ellenére is, — mindinkább idegenné válik liturgiánk. Egyik katolikus gimnáziumunk növendékei körében végzett felmérések igazolják, hogy fiataljaink 80%-át csak a szentbeszéd érdekli; egészen kis százalékát vonzza az ének és alig egy-két százaléka merít lelki élményt a „szertartásból”. Ha nem is áll rendelkezésünkre szélesebb körű közvélemény-kutatási eredmény, a fenti arányszámok érvényét általában 40 éven aluli híveinkre vonatkoztatva feltételesen elfogadhatjuk. Vajon mi ennek a magyarázata? Úgy tűnik, hogy ma is lélektani alapokon kell keresnünk a választ. David Riesman „A magányos tömeg” című munkájában (Gondolat, 1973) „társadalmi karakternek” nevezi azt a lelki magatartást, amely a történelmi adottságok következtében kialakul, és egy- egy kor általános emberi magatartását jellemzi. A középkortól napjainkig három ilyen „társadalmi karakter” típust, lelki magatartást sorol fel: nevezetesen a „tradíciótól irányított"; a „belülről irányított” és a „kí9.8
