Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)

1973 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Küng, Hans: A gyógyító és segítséget nyújtó Jézus

olyanokat, amelyek átlépik azokat. Minden esemény, ami által Jáhve megmutatja a hatalmát, csodának számít, jelnek, Jáhve hatalmas nagy tettének. Azt, hogy van csoda, egyszerűen föltételezi mind az Újszövetség korszaka, mind pedig a pogányság. Nem annyit jelentett a csoda, mintha valami ellenkeznék a természet törvényeinek rendjével, hanem olyasmit, ami csodálkozást kelt, ami meghaladja a szokásos emberi képességet, ami az ember számára megmagyarázhatatlan, ami mögött egy másik hatalom húzódik meg, az Isten vagy akár egy gonosz szellem hatalma. Az evangélistáknak és az ő koruknak csupán az a fontos, hogy Jézus is tett csodákat. Nem gondol senki sem tudományos magyarázatra, vagy vizsgálatra. Az evangéliumokban sehol sincs leírva, hogy maga a csodás esemény miként ment végbe. Nincs orvosi diagnózisa a betegségnek, és a gyógyítás tényezőiről sem kapunk tájékoztatást. Nem feltárni akarják az evangélisták a közölt eseményt, hanem inkább nagyítják: nem magyarázni akarják, hanem magasztalni. Nem a leírás, hanem a csodálkozás fölkeltése a célja a csodák elbeszéléseinek: hogy az Isten milyen nagyszerű dolgokat vitt végbe egy ember által!

II. A történelmi kritika eredményei

Amikor az evangéliumi csodák elbeszéléseit értelmezzük, abból kell kiindulnunk, hogy ezek nem közvetlen riportok, nem tudományosan átvizsgált dokumentációk, nem történelmi, orvosi vagy pszichológiai jegyzőkönyvek. Nem, hanem inkább népies elbeszélések, amelyeknek az a céljuk, hogy hivő csodálatot keltsenek. Mint ilyenek, teljességgel a Krisztusról szóló igehirdetés szolgálatában állnak. Ilyen feltételek között kell-e, hogy a történész valamit is mondjon Jézus csodatetteihez? Egyáltalán megközelíthető-e az ő számára a népies elbeszélések mögött rejtőző valóság?Úgy tűnik,az egyes csoda-történetek nem tartalmaznak annyit, hogy irodalmi—történelmi elemzés segítségével rábukkanhatnánk az igazi „eseményre". És mégsem marad a „minden vagy semmi” alternatívája: hogy minden legenda vagy semmi sem legenda. Semmiképpen sem szabad kritikádon csodahittel minden csoda-történetet történeti ténynek vallani és az ellentmondásokra való tekintet nélkül „hinni”, vagy pedig szűklátókörűséggel egyetlen csodát sem komolyan venni. A rövidzárlat abból fakad, hogy ugyanarra a síkra helyezzük az összes csoda-történetet.

Bár vannak kételyeik, mégis még a legkritikusabb exegéták is megegyeznek abban, hogy nem lehet a csodákról szóló egész beszámolót történetietlennek tartani. Annak ellenére, hogy számos legendaszerű átszínezéssel lehet találkozni bennük, egyetemesen elfogadják a következőket:

1. Mindenképpen történtek gyógyítások — különféle betegségekből — s ezek, legalábbis az akkori emberek számára, csodálatosak voltak. Elsősorban pszichogén szenvedésekről lehetett szó, és a pszichogén bőrbetegségek — úgy látszik — a régi időben a „lepra" címszó alá kerültek. A mágia vádja, amit sokszor felhoztak Jézus ellen (ördögűzés Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével) éppen botrányossága miatt nem lehetett szabadon kitalált vád, s csak úgy gondolható el, ha tényleg történtek olyan események, amelyek ezt kiváltották. A történetileg vitathatatlan szombat-konfliktusok is gyógyításokkal voltak kapcsolatban. A gyógyításra vonatkozó elemet, ha nem lett volna alapja, kihagyták volna a hagyományból. Nos, sok gyógyítás orvosi szempontból még ma is megmagyarázhatatlan. És a mai orvostudomány, amely a betegségek nagy részének pszichoszomatikus jellegét jobban felismerte, mint valaha, tud csodálatos gyógyulásokról, amelyek rendkívüli pszichikai behatások nyomán, bizonyos fajta pszichikai „úrrá levés” alapján, „hit” alapján történtek. Másrészt pedig ismer a legrégebbi evangéliumi hagyomány olyan eseteket, amikor Jézus — például otthonában, Názáretben — nem tudott csodát tenni, mert hiányzott a hit.3

2. Főleg „megszállottak" gyógyítása fordult elő. Ha nem lett volna alapja, kihagyták volna a hagyományból ezt az exorcisztikus elemet is. Pszichikus vonatkozású, tulajdonképpeni lelki betegségeket, amelyeknek feltűnő szimptómái voltak (pl. habzó száj), hoztak kapcsolatba akkoriban és még századokkal később is a gonosz lélekkel, aki lakást vett az emberben. S mivel akkortájt elmegyógyintézetek még nem voltak, az emberek sokkal gyakrabban találkozhattak nyilvánosan is olyan lelki betegekkel, akik nem voltak már urai önmaguknak. Ennek megfelelően el is volt terjedve az ördögöktől való félelem. Az ilyen betegségek gyógyítását — mint pl. egy dühöngő őrült meggyógyítását az istentisztelet közben4 — a beteget fogva tartó démon fölötti győzelemnek tekintették.

3. Végül legalábbis történelmi magjuk kellett, hogy legyen egyéb csoda-elbeszéléseknek is. A vihar lecsendesítésének elmondása például egy katasztrófától való megmenekülésben gyökerezhet. A hal szájában talált pénzről szóló elbeszélés Jézusnak olyan felszólításából származhat, hogy a megkívánt templomadó kifizetésére fogjanak halat. Mindez természete79