Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Küng, Hans: A gyógyító és segítséget nyújtó Jézus
Jézusban Isten érkezett közénk, hogy embertestvérré váljon, hogy egy legyen közülünk. Benne Isten együtt éli ót teremtményével, az emberrel és az ember pedig Istenével a földi történések sorát. Jézus egészen hozzátartozik emberi történetünkhöz, s mi őbenne egészen átélhetjük az Istennek velünklakását. Isten visszavonhatatlanul egy lett közülünk, hogy minket magához emeljen. Valóságos emberben lett valóságosan köztünk élő Isten. Elérkezett hozzánk, hogy velünk maradjon. Erre az érkezésre az emberiség ősidők óta várt. Ha nem így lett volna, aligha vette volna észre valaki is földünkön, hogy egy szerény, egyszerű názáreti iparosemberben az Isten valóban elérkezett közénk. Ha nem lett volna Jézusnak már ilyen „előtörténete", — nemcsak Izraelben, hanem az egész emberiségben — akkor elfeledték volna őt. Jézus azonban nem csupán „múlt”, nem csak a történeti kutatás fordul ma is érdeklődve feléje; nem is csak jelen, aki ma is társunk, testvérünk. Jézus az egyetlen „távlat" is számunkra. Csakis Őbenne és Őáltala találkozhatunk majd Istennel. Élete és halála múltunk és jelenünk. A jövő azonban — melyről Madách Ádámja úgy szólt, hogy „csak azt tudnám feledni" — nem reménytelenség, nem a „semmi”, hanem egyetlen reménységünk: Jézus feltámadása. A történeti Jézus mögöttünk áll, de a feltámadott, az el nem múló élet „elsőszülötte"; utat készít, utat mutat. A „dogma", a hitvallás ismételgetése, ha csak üres, léleknélküli szavakból áll, — bármennyire is igaz, de semmitmondó, ha nincs „kontextusa", valódi összefüggése az élettel, a mi életünkkel, az én életemmel. Jézust nem elég megismerni, nem elég őróla tudni, őt „értelmezni" is kell. Maguk a tanítványok is értelmetlenül álltak Jézussal szemben, értelmezésük gyarló, hitük bizonytalankodó volt. Bizonytalanságuk csak akkor szűnt meg, amikor a húsvéti fényben felismerték Jézusban a Krisztust, a Messiást. Az evangéliumok nem egyszer hírt adnak róla, hogy a tanítványoknak „még nem volt hitük” (v. ö. Mk 4,35—41), „nem értették meg" Jézust, mert „szívük kemény volt" (Mk 8,17—21). Fontos és szükséges a történeti kutatás. Szembe kell néznünk a földi Jézussal, azzal az eleven emberrel, aki „egy lett közülünk”. De ugyanez a történeti kutatás szembe fogja magát találni — valahányszor csak Jézus felé fordul, életét vizsgálgatja — a misztériummal is. Jézust nem csak történeti kategóriákba nem lehet „befogni”, de még a hivő ember, az ő misztériuma felé nyitott ember sem lesz képes őt soha „kimeríteni”, teljességgel megérteni. A történettudomány nagy vonásokban le tudja írni Jézus életét, annak egy-egy szakaszáról, eseményéről részletesebb képet is tárhat elénk. Ugyanakkor azonban nem tudja Jézust „megmagyarázni”. Nem, mivel Jézus túllép minden történeti — társadalmi kategórián, ellenáll minden redukciós kísérletnek. Ő nem csupán egy régen élt rabbi, vagy jóságos ember, még kevésbé néptribun, vagy forradalmár. Ember volt ugyan, hozzánk vált hasonlóvá, de egyszersmind örök rejtély is marad számunkra. E rejtély kulcsát csakis a hit képes megtalálni. Az a hit, amely a Názáreti Jézusban felismeri és megvallja, hogy ő az Isten Fia. Szakirodalom J. Blank: Jesus von Nazareth, Herder, Freiburg 1972. — F. J. Schierse (Hrsg.): Jesus von Nazareth, Grünewald, Mainz 1972. — R. Schnackenburg—1. Lange — G. Lohfink—E. Zenger: Jesus, Anfrage an uns, Echter—Tyrolia, Würzburg 1971. — K. Stelzer: So war Jesus, so ist er. Pfeiffer, München 1972. — W. Trilling: Fragen zur Geschichtlichkeit Jesu, Patmos, Düsseldorf 1967. Hans Küng A GYÓGYÍTÓ ÉS SEGÍTSÉGET NYÚJTÓ JÉZUS I. Az újszövetségi csoda kérdése Jézus nemcsak beszélt, hanem cselekedett is. Akárcsak szavai, tettei is izgalmasak voltak. Jónéhány cselekedete azonban a mai ember számára több nehézséget jelent, mint valamennyi kijelentése együttvéve. A csodákról szóló beszámolókat sokkal jobban vitatják, mint ránkhagyományozott szavait. A csodából, amely Goethe szerint „a hit legkedvesebb gyermeke", — a hit legaggasztóbb gyermeke lett. A csodát már az egyházatyák is. 77
