Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Paleta Éva: Így imádkozott Morus Tamás
TEOLÓGIAI-LELKI PÁSZTORI JEGYZETEK ÍGY IMÁDKOZOTT MORUS TAMAS Néhány éve filmet készítettek Morus Tamásról, Robert Bolt darabja nyomán. Morus Tamás Vili. Henrik angol király bizalmas barátja, Anglia lord-kancellárja volt. Amikor azonban ellenzi a király válását és Boleyn Annával való házasságkötését, s az ebből következő egyházszakadást, - a király fejét véteti. Anglia egyik legnagyobb államférfia, de szentje is. XIII. Leó pápa avatja boldoggá és XI. Pius 1935-ben, halálának 400 éves évfordulóján szentté. A humanista életeszmény megtestesítője. Minden iránt érdeklődő, szépre és jóra fogékony lelkében a filozófus bölcsessége és a gyermek tisztasága volt. Zsenialitásáról s kiváló emberi tulajdonságairól sokan megemlékeztek, de legszebben Erazmus, jóbarátja, aki évekig nála lakott chelseai otthonában. Magas kultúrája, egyszerűsége, szerénysége, igénytelensége ételben-italban, villogó szelleme és humora, megértő tapintata vonzóvá tette embertársai előtt. A legjobb férj és apa volt. Ehhez járult törhetetlen Isten-hite, és szeretete, a Benne való élés. Kertjének egy zugában, távol eleven, nyüzsgő, vendégszerető házától kis házat építtet magának. Művészeti alkotásokkal veszi magát ott körül és amikor csak teheti, ott dolgozik és imádkozik. „Minden kor emberévé” lett (R. Bolt: „A man for all seasons”), — mert megvalósította magában az örök emberit és kiteljesítette, ami bennünk isteni. Élete vértanúsága nélkül is tanúságtétel lett volna Krisztus mellett. Fogságban írt leveleit és imáit 1971-ben újra kiadták, „Conscience decides" („A lelkiismeret dönt”) címen. Ennek előszavában írja T. Huddleston, Stepney püspöke: „Mit mondanak ezek az írások nekünk ma? — Hiszem, hogy Isten egyháza magasabb szempontból olyan közösség, amely az Igazság mellett tanúskodik, amikor minden felől támadják az Igazságot. Ez a tanúságtétel olykor hősiességet követel: - sőt!: minden helyzetben való szilárd helytállást. De tanúság- tételében az egyes keresztény egyre inkább egyedül marad és elszigetelődik. Gyakran kísértésbe esik, hogy az őt érő nyomás ellen reakcióval éljen. Thomas More, a szent, akiben oly egyszerűen és áldásosán egyesül a nagyság és a jóság, az emberség és az élet- szentség-, ember is egyben, akihez nehézségeinkben fordulhatunk". 1535-ben végzik ki. Néhány szemelvény fogságban írt elmélkedéseiből és imáiból: Az ellenség szeretetéről Ne légy gonosz, se ellenséges indulatú senki élő iránt. Mert az ember vagy jó, vagy rossz. Ha jó és én gyűlölöm, én vagyok a rossz. Fia rossz, talán megjavul és jól hal meg s Istenhez jut, — vagy megmarad a rosszban és elkárhozik. Ha üdvözül s ha én is — amit remélek —, szeretni fog engem szívből s én éppúgy fogom őt. Akkor hát miért gyűlöljem én most addig őt, ki később örökké szeretni fog engem? S miért legyek most ellensége annak, kivel idővel örök barátság köt majd össze? Halálra ítélés után: Mindenható Isten, végy el tőlem minden gőgöt, az öndícséret vágyát, minden irigységet, hírvágyat, falánkságot, restséget, és bujaságot, minden haragos érzületet, a bosz- szú vágyát a kárörömöt, s hogy ne leljem kedvem senki megharagításában, se vádolásában, és senki elleni gyalázkodásban, szomorúságban és nyomorúságában. Adj, Uram, teljes hitet, szilárd reményt, és égő szeretetet; szeretetet irántad, Uram, — ön- szeretetemhez nem hasonlíthatót —, s ne szeressek semmit, mi tetszésed ellen való, mindent csak rendelésed szerint. Add, Uram, hogy vágyódjam utánad, nemhogy elkerüljem ennek a romlott világnak a nehézségeit, semhogy a purgatórium kínjait, se a pokoléit, sem azért, hogy a magam kényelméért elérjem a mennyei örömöket... hanem csupán az Irántad való igaz szerétéiből. 56
