Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Vidákovich Előd: Az emberi egzisztencia párbeszéde
A könyörgések litániája (Imakönyvének margójára írta) Add meg kegyelmed, jó Uram, ne légyen nékem fontos a világ; lelkem erősen Rád szegezzem s ne csüggjek illanó emberi véleményeken. Legyek elégedett-magányos, ne sóvárogjak könnyű társaságra. Szakadjak a világtól apránként én egészen el! — letépve minden gondjáról eszem, nem vágyva többé róla hallani. Hívságos álmok hallomása számomra kedves ne legyen soha. Legyek boldog gondolva Istenemre, segítségéért sírva felkiáltsak! Támaszkodjam az isteni vigaszra, törtetve buzgón, hogy szeressem Őt. Hogy tudjam, milyen aljas, hitvány vagyok. Isten hatalmas keze alatt majd alázzam meg magam és szelídüljek. Sirassam el múlt bűneim, tisztulva tőlük, - tűrőn bírjam el én ínségemet. Legyek boldog, hogy itt szenvedhetem a tisztítótüzet s a bánatot örömmel, a keskeny úton járva, mely az élethez vezet. Krisztussal tudjak hordani keresztet, a végső dolgokra emlékezőn. Mindig tartsam szem előtt halálom, kezem- ügyében mindig ott találom s így nem idegen többé már nekem. Lássam előre — meggondolva azt — pokolnak örök tüzét s mielőtt az ítélet jő, bocsánatért esdjek. Mindig gondoljak arra, hogy Krisztus érettem szenvedett. Mindig köszönjem mindazt, amit kaptam s találjam meg az elveszett időt! Őrizkedjem hiú tereferétől, üres dicsőség, s öröm, el veled! Fölöslegesen többé ne henyéljek! Mi a világban lényeg: barát, szabadság, élet s más egyéb, veszítve bár, csak Krisztust nyerjem el! Halálos ellenségemet érezzem jóbarátnak. József testvérei sem tettek oly nagy jót vele, — mikor szerették és kedvébe jártak, — mint haragjukkal és gyűlölve őt. Mindenkinek kívánatosabb mindez, mint királyoknak s hercegeknek - keresztény, avagy pogány légyen az — a kincse összegyűjtve s nagy halomba rakva. Paleta Éva AZ EMBERI EGZISZTENCIA PÁRBESZÉDE „... Mit alszol ily mélyen? Kelj fel, hívd segítségül Istenedet! Hátha gondol reánk az az Isten, és nem veszünk el?" Jónás 1,6 Ha néhány ember összetalálkozik, akik egy kicsit is vallásosak, és olyan problémákról esik köztük szó, amelyeken nem nagyon lehet segíteni, könnyen megállapíthatják: nincs mit tenni, imádkozni kell! Ezzel azt juttatják kifejezésre, hogy tehetetlenül állnak egy kérdés előtt; lehet ugyan, hogy nekik kellene azt megoldani, de mivel képtelenségnek látszik, inkább rábízzák az Istenre. Ő majd közvetlen „beavatkozásával" mindent megold. Az imádság tehát itt úgy jelenik meg, mint az egyetlen és utolsó természetfeletti sziget vagy mint valamilyen mentődeszka a valóság világtengerében. Bár ezt a keresztények körében eléggé általánosnak ismert fölfogást nem akarjuk teljességgel helyteleníteni — lehet ugyanis „értelmezni" —, de igazat kell adnunk Nietzsche- nek, aki így ír: „Ha egy csöppet is vallásos- sak vagyunk, az az Isten, aki kellő időben meggyógyít a náthától, vagy ha éppen megered az eső, abban a pillanatban lehetővé teszi, hogy kocsiba szálljunk, olyan abszurd isten kell, hogy legyen, hogy ha léteznék is, meg kellene szüntetnünk. Egy küldönc-isten, egy levélhordó-isten: lényegében csak egy szó a legostobább véletlenekre ... Az .isteni gondviselés' ahogy ezt ma körülbelül még minden harmadik ember hiszi a .művelt Németországban', az elgondolható legerősebb kifogás volna az Istennel szemben”. Az imádság ilyen felfogásával kapcsolatban szükségszerűen felmerül a csodákat is véghez- vívő Istennek problémája, azaz beszélnünk kellene a csodákról. Most csak annyit fogadjunk el, hogy a csoda nem természettudományos, hanem vallási kategória, és nem a természettörvények áttörhetőségét mutatja be, hanem azt, hogy mire képes a szeretet. Azt, hogy Isten gondoskodik rólunk, a Szentírás egyértelműen tanítja. Ismeretesek Jézus szavai, hogy minden szál hajunk meg van számlálva, és hogy nincs veréb, amely Isten akarata nélkül elpusztulna. Mégis, egy olyan Isten, aki az ember fején a hajszálakat számolgatná, vagy nem engedné meg, hogy egy veréb az utcán a fejünkre pottyanjon, csak mitológiai alak lehetne. Jézusnál azonban ez a mitologikus ábrázolás csak magyarázat, amely mély értelmet takar. Nem „ma57
