Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - FIGYELŐ - A keresztény élet (Részletek "A bennünk élő remény" című kiadványból)
ember előtt, akivé gyengesége ellenére válhatott. Az ilyen pillanatokban tényleg lényegéből fakad az imádság, tényleg elér Istenhez, hiszen végső soron mindent Tőle kapott. Az evangélium sok olyan imát tartalmaz, amelyek Jézusnak s a környezetébe tartozó embereknek küldetéstudatából származnak. Ilyen Jézus Anyjának imája, amelyet az evangéliumok Mária anyasága előttre tesznek, de amely Mária végső hálaadását is nagyszerűen kifejezheti. Ilyen Keresztelő János anyjának, Zakariásnak, Simeonnak az imája. Jézus imái is ilyenek: nyilvános fellépése előtt, igehirdetések kezdeti sikereikor, első tanítványai lelkesedése láttán. A tanítványaival való utolsó együttlétkor mondott imája. Halála előtt, a Getszemáni magányában, kiszolgáltatottságában mondott ima, amikor azok is tehetetlenek voltak és féltek, akik legjobban szerették. Küldetésének lehetetlenségét, a teljes kudarcot konstatáló utolsó ima, a nyilvánvaló nevetségességnek kiszolgáltatott hit imája, amelyben végsőkig vállalja és beteljesíti életét és küldetését. A keresés imái voltak ezek, küldetésének tisztázódása, tudatosulása. Jézus ezekben értette meg és adta meg az eseményeknek azt az értelmét, amely megfelelt küldetésének. Döntései itt formálódtak, küldetését ezek vitték a beteljesedés felé. Bennük előre látta, ami következik, s úgy felkészült rá, hogy szükségesnek tartotta, akarta küldetése beteljesítéséhez, — még akkor is, ha félt tőle. Különösen szép ezek közt Krisztus főpapi imája. Itt mint egyetlen főpap imádkozik, s küldetésének, funkciójának, létének minden fontos mozzanata benne van imájában. Először azért imádkozik, hogy a rábízottak birtokolják az örök életet, vagyis az egyedül igaz Isten ismeretét. Értük szenteli, áldozza magát, hogy ők is szentek legyenek az igazságban. Ettől az igazságtól megerősítve küldi őket a világba. A küldetés a keresztények egységét követeli, hiszen tanúságtételük csak így lehet hiteles. — Jóllehet végrendelet is ez az ima, de mégis mindegyik kérése Krisztus lényének, azaz küldetésének legpontosabb megfogalmazása. A pap imájának és lényének legtisztább, legpontosabb modellje is, hisz neki, az Ige emberének (igazságnak szentelt embernek), a Közbenjárás emberének (mindenkiért könyörgő embernek), és az Eucharisztia emberének (a keresztény közösséget összegyűjtő, az egységet megteremtő embernek) kell lennie. Bizonyos lelki érettség elérése után az ima a hivatás kibontakozásának lényeges feltétele. És fordítva is igaz: a határhelyzeteket, a szélsőséges eseteket leszámítva a hivatás körülhatárolja azt a területet, amelyen belül az ima lehetséges és valóságos lehet. Nem mindig és nem mindenért lehet imádkozni. Még a tiszteletre méltó, sokak által használt és jól bevált, a hagyomány által megszentelt imák is elringathatják az embert pusztán szavaikkal, irreális, élettől idegen szándékaikkal olcsón jó lelki közérzetet biztosítanak, kielégítik a mindenkiben meglévő élelmességet vagy könnyebb intellektuális igényeket. Es fölmentik az embert, hogy ő maga legyen. Nyugodtan mondhatjuk talán, hogy határozottan kézbevett életen kívül, konkrétan körülhatárolt küldetés nélkül, kellő önismeret né- kül az igazi imádság szinte kivételszámba megy. A jó imádság inkább gyümölcse, eredménye a lelki életnek, mint tápláléka. Csak a hivatástudat, a küldetés, önmagunk lényegének felismerésével jelentkezik, s ezzel együtt fejlődik. Kormányos Lőrinc A KERESZTÉNY ÉLET Részletek „A bennünk élő remény" (L’ espérance qui est en nous) c. kiadványból, mely a katolikus hit rövid bemutatása. (Bruxelles, 1967.) Ki a keresztény? 1. A „keresztény" szó a „Krisztus” szóból ered, a keresztény — azt értve ezen, amivé lehet vagy lennie kell a Krisztus-hivőnek — az, aki mindenben Jézus Krisztust követi. A keresztény élet feltételezi azt az alapvető és végleges döntést, hogy Krisztushoz akarunk ragaszkodni és hasonulni, őt akarjuk követni. Krisztussal, mint testvérrel és mint az emberek megváltójával és Urával közösségben végigvitt élet ez. 2. A keresztény ember életét Jézus Krisztus ihleti. Mindenben ő a példakép: örömben és csalódásban, munkában és pihenésben, veszélyben és kísértésben, halálfélelemben a keresztény egyaránt Jézusra tekint, aki előtte járt ezekben és aki megtanította, hogyan közeledhet így Istenhez. 3. Ez a Krisztushoz való állandó viszonyítás nem külsődleges és a részletekben elvesző, hanem sokkal inkább azoknak a lelki készségeknek belsővé tétele, melyeket Krisztus tárt elénk életében, főleg pedig szenvedésében és halálában: elsősorban Atyja akarata iránti engedelmességére és teljes alávetettségére, 49
