Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - FIGYELŐ - Kormányos Lőrinc: Ima és küldetés
Az egész zsolozsmára el lehet mondani, hogy választékosabb, gazdagabb lett. Külön ki kell emelni a biblikus Kantikumokat. Eddig is volt ugyan néhány ószövetségi Kantikum (ének), ezek most nagyobb számban vannak; egészen új azonban az újszövetségi Kanti- kumok (nem evangéliumi újszövetségi szentírásból vett és természetüknél fogva költőibb részek). A reggeli istendicséretben a két zsoltár mellett egy ószövetségi, az estiben pedig egy újszövetségi ének van. Szentirási olvasmányok minden imaórában vannak, összeállításukban tekintettel voltak a mise ólvasmányrendjére. A jól kiválogatott rövid olvasmányok száma ötszáznál is több. A szentatyáktól vett hagyományos olvasmányokat is átdolgozták és gondosabban válogatták össze. Helyet kaptak későbbi egyházi írók is, nem egyszer pedig a napi szent egy- egy jellemző írásából olvashatunk. Az eddigi patrisztikus olvasmányok helyett talán inkább „keresztény remekírók" gyűjteményéről beszélhetünk. Az egyes püspöki karok maguk is összeállíthatnak olvasmánysorozatot, saját nyelvterületük egyházi íróinak műveiből. Mostani formájában egészen új a reggeli és esti istendicséretben a hivők könyörgéséhez hasonló fohászok beiktatása. Ezek az új zsolozsmának különösen is életszerű vonást adnak; itt iktathatok be a helyi egyházak vagy közösségek igényei is kérések formájában. Az imádságosabb és bensőségesebb imát segíti elő a szent csend bevezetése is, amelyet így ajánlanak az Általános Rendelkezések; „(A szent csendet) ... azzal a szándékkal szabad beiktatni, hogy a Szentlélek szava minél teljesebben visszhangozzék a szívekben, és a személyes imádkozást jobban hozzákapcsoljuk Isten igéjéhez és az egyház nyilvánosan elhangzó szavához" (202). A zsolozsmáskönyv átültetése népnyelvre Ma már alig gondolja valaki, hogy az új zsolozsmáskönyv latin kiadásával annak gyakorlati használata is meg van oldva. VI. Pál pápa ugyan az új zsolozsmát bevezető Apostoli Rendelkezésében kijelenti, hogy a latin Liturgia Horarum megjelenése után azonnal imádkozható, de a püspöki karok készíttessék el a népnyelvű fordításokat és a Szentszék jóváhagyása után rendeljék el annak életbelépését. — A magyar püspöki kar 1972-ben meg is bízta az Országos Liturgikus Tanácsot a fordítás munkájának elkészítésével. Az egyik legnehezebb kérdés a zsoltárok lefordítása olyan nyelvre, amit a mai ember imádkozni tud. Kétségkívül sok függ majd a zsolozsmáskönyv magyar nyelvű sikeres szövegétől. Nagyszerű lehetőség tárulhat itt fel mind a közösségek — ideértve a családokat is — mind az egyének imaéletének elmélyítésére. Közösségi szempontból a magyar Vecser- nyék, az esti istendicséretek bevezetése az első fontos lépés, legalábbis a vasár- és ünnepnapokra. Itt is felmerülhet azonban a kérdés, hogy a hivatalos zsolozsma felhasználásával összeállított, gazdag zenei anyagunk feldolgozásával vonzóvá tett időszaki zsolozsmák (pl. adventre, karácsonyi időre stb.) nem lennének-e gyakorlatban jobban keresztülvihetők, mint a minden alkalomra a hivatalos zsolozsmáskönyvből átvettek. Ezen a téren szükség lesz mindkét elgondolás gyakorlati kipróbálására. Az egyház új zsolozsmáskönyve gazdagon terített asztalhoz hívja meg az egyént és közösségeket, csak el kell fogadni a meghívást. Ez kétségtelenül bizonyos szemlélet-változást igényel, egyoldalúan szubjektív horizontunk feladását, fokozott azonosulást az egyházzal, amely Krisztusban imádkozik. Felhasznált irodalom: LITURGIA HORARUM iuxta ritum romanum. I—IV. kötet. Editio typica. Typis Polyglottis Vaticanis 1971—72. I. kötet: Advent és Karácsonyi idő (Bevezetésként az Általános Rendelkezések) 1300 oldal; II. k.: Nagyböjt és Húsvéti idő, 1793 oldal; III. k.: Évközi idő 1— 17. hetek, 1644 oldal; IV. k.: Évközi idő 18— 34. hetek, 1624 oldal. — A. G. Martimort: L’lnstitutio Generalis et la nouvelle Liturgia Horarum. NOTITIAE 1971. 218—240. o. — E. J. Lengeling: Les options generales de la nouvelle liturgie des heures. — La MAISON DIEU 1971. 7—34. o. — Sólymos Szilveszter IMA ÉS KÜLDETÉS Imádság ... Kizárólag a hit az alapja. Olyan ember megnyilvánulása, aki hisz önmagában és Istenben. Igazán akkor fakad föl belőle, amikor képtelen fölülemelkedni a létét fenyegető körülményeken, amikor gyökeresen változtatni kívánna sorsán, de ehhez önmagában nem érez elég erőt. Amikor messzebbről, bizonyos távolságból kívánja nézni az eseményeket, független akar maradni tőlük, megpróbál önmaga lenni. És akkor is, amikor fölfedezi, hogy élete végérvényesen másokéhoz van kötve. Ilyenkor remél ér47
