Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - FIGYELŐ - Sólymos Szilveszter: Az egyház új imádságos könyve
tus imádsága megszakítás nélkül maradjon meg az egyházban" (28). A zsolozsma papok számára tehát nem napi „penzum”, lerovandó teher, hanem lelkipásztori munkásságuk szerves része. A papok úgy tekintsék a zsolozsmát, mint papságuk gyakorlásának egy formáját. Ez a felfogás szükségtelennek tartja, hogy kazuiszti- kus módon részletezze a zsolozsma elvégzésének kötelezettségét. A természetszerűen adódó kötelezettség tehát fennáll, de bizonyos fokozatokat lehet megkülönböztetni; a reggeli és esti istendicséret mint a napi zsolozsma sarkpontja súlyos ok nélkül nem hagyható el. Fontossági sorrendben ezután jön az Isten igéjét elmélkedésül nyújtó olvasmányos imaóra, majd a nap megszentelését célzó ún. napközi imaóra (illetve imaórák), és végül a lefekvés előtt imaóra, a Kompletórium. Mindig arra kell törekedni, hogy ezeket az imaórákat a megfelelő időpontokban végezzék. Az új zsolozsmáskönyv pluralista jellege Míg a misekönyvben hétköznapokra eddig is több választási lehetőség volt, addig azj* érvényes breviáriumban szigorú előírások ä szabályoztak mindent. Az új zsolozsmáskönyv ti — a megújult liturgia egész szellemének megfelelően — az adott viszonyok szerint . a lehetőségek egész sorát adja okára közös- % ségi, akár a magánjellegű imádkozás formájában. Bár az eszmény az lenne, hogy a főbb imaórákat legalább, a papok a néppel együtt végezzék, a gyakorlat egyelőre inkább az marad, hogy papok és hívek is nagyobbrészt egyénien végzik a zsolozsmát. Szükségszerűen más lesz a közösségi (részben énekelt) és az egyéni imádkozás formája. Az új zsolozsmáskönyv bizonyos egészséges kompromisszumra törekedett. így elsősorban a Laudes-t és Vesperás-t tervezték közösségi imádkozásra, míg az olvasmányos imaóra vagy a Kompletórium inkább az egyéni imádkozást tartja szem előtt. Vagy pl. a három hagyományos kishóra nem kötelező a papoknak sem, csak dicséretesen ajánlott; közülük a napszaknak megfelelő egyet elég imádkozni. Kényes kérdés volt — ami egyébként összefügg az előző problémával, — vajon éneklésre vagy csak recitálásra készüljön-e a zsolozsma? Egyes irányzatok radikálisan kívántak elhagyni minden olyan elemet (pl. anti- fóna, himnusz, responzórium), ami az éneklést igényelte volna. Ez a megoldás azonban túlságos egyhangúságra és szárazságra vezetett volna. Itt is bölcs kompromisszum született. A himnuszok ugyan elsősorban éneklésre vannak, mégis recitálva is megadják az egyes imaórák és liturgikus idők sajátos jellegét. A zsoltárok antifónáinak, válaszos verseinek akkor is van értelme, ha nem a közösség refrénjét jelentik; bennük a zsoltár témája, sajátos beállítása fejeződik ki, tehát magánimádkozásnál is hasznosak. Viszont a rövid olvasmányok utáni Responzórium (válaszének) elsődleges zenei jellege miatt magánvégzésnél el is hagyható. A régi és az új az imaórák liturgiájában Itt is érvényesült a „sana traditio et legitime progressio” (egészséges hagyomány és jogos haladás) elve (Lit. Konst. 23). A hagyományos elemek és imaórák lényegében megmaradtak, de jelentős hangsúlyeltolódásokkal. Az egyházi év időszakának, imaórának vagy ünnepnek hangját, hangulatát megcsendítő himnusz a lélektanilag legmegfelelőbb helyre, tehát mindig az imaóra elejére került. A himnuszokat kb. 2/3 részben a régi breviáriumból vették át, bizonyos módosításokkal (pl. a pogány mitológia elemeit mindenütt kihagyták); közel 200 az új himnuszok száma, melyek részben ősi forrásokból származnak, V részben új kompozíciók. |j Az eddigi heti 150 zsoltár a Liturgikus Kons- p titució felhatalmazása alapján négy hétre lett elosztva, de nem merev elrendezéssel, I hanem szem előtt tartva pl., hogy a reggeli t és esti istendicséreten, ahol inkább lehet a nép részvételére számítani, közérthetőbb és énekelhetőbb zsoltárok szerepeljenek. Egyes nehezen imádkozható zsoltárok (57,82,108) teljesen kimaradtak, másokban csak egy-egy sor. Általában három zsoltárnál nincs több egy imaórában. —A zsoltárok a latin zsolozs- máskönyvbe az 1969-ben elkészült ún. neo- vulgata fordításban kerültek; ez az újabb átdolgozás a Pianumnak (az 1945-ös fordítás) a hagyományostól eléggé elütő szövegét ismét „visszaszelídítette” a Vulgata-hoz. A zsoltároknak a liturgiában való imádkozása nem problémádon, ezért az Általános Rendelkezések is bőven foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Az imához hozzásegít a zsoltárok előtt található zsoltárcím és mottó, valamint az antifóna. Sokat segíthet, ha a zsoltárokat irodalmi műfajuknak megfelelően imádkoz- zuk; eszményi lenne gyakran az éneklés, a történeti zsoltároknál az egyvégben mondás, másutt a válaszos megoldás vagy a két kórusrész váltakozása. Az új zsolozsma rövidülése jól felmérhető a zsoltárok mennyiségének csökkenésén. X. Pius pápáig a római breviárium napi zsoltárverseinek száma 656 volt; ő az ünnepek csökkentésével ezt a számot 387-re nyomta le; az új Liturgia Horarum pedig átlag napi 130 zsoltárverset hoz, ami az utóbbi breviáriumnak is alig egy harmada. 46
