Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám - FIGYELŐ - Theologia Theresiana
THEOLOGIA THERESIANA Korunk egyik neves teológusa sokáig hallgatott a nők teológiai tudományáról. Figyelte őket és rendkívüli tapasztalatra jutott: sajátos női hivatásuk lenne az, hogy hitünk valóságát szimbólumokban, színekben és képekben közöljék. A fogalmi teológia inkább a „férfi-észjárásnak” felel meg, és jól tudjuk, hogy sokszor elégtelen az isteni igazság kifejezésére. Ma központi probléma, hogyan lehet a misztériumot egy fogalmi struktúrában helyesen elgondolni és mi van akkor, ha minden gondolkodási struktúra „gyanússá" válik. Az ilyen csődben mindig kisegít a képes beszéd, valamiképpen kifejezi számunkra a végtelent. Az Myen igazság-megragadás a nő sajátsága és nagy értéke: anyáson fogadja leikébe, hogy testet adjon az igazság magvának. Isten a rendkívüli időkben ismételten megszólaltaja a nőket, mert ők „ész nélkül”, méricskélés nélkül vállalnak „irreális hivatást", önkéntes áldozatokat, hogy Istent életükkel tanúsítsák. Ahány meggyőző tanúság, annyi ,.teológia" lehetséges. Ez a magyarázata annak, miért olyan keresettek napjainkban a szentek vallomásai Istenről. Ugyanis minden különösebb előismeret nélkül, első olvasásra felismerhető Nagy Teréz, Sziénai Katalin, vagy Edith Stein írásaiból: Mit jelent nekem az Isten?— Hogyan tudom meg, mit akar tőlem? így fedezték fel száz évvel „kis" Teréz születése után „Lisieux aktualitását”. Hosszú ideje elemzik orvosok és pszichológusok a „kis szent” életének bőséges adatait és mindjobban belebonyolódnak az ellentmondó „diagnózisokba”, mert egyszerűen nem bíznak meg a Lélek önmagára adott kijelentéseiben. H. Urs von Balthasar élesen vetíti elénk küldetésének bensőleg kristálytisztán kidolgozott bizonyosságát (Aktualität von Lisieux —• in: Geist und Leben, 1973/2. 126—141). Érdemes-e — kérdezhetjük — egy avult, polgári gondolkodású, huszonnégy éves leánnyal ennyit foglalkoznunk? Igen, mert kiváló modell arra, hogy a kor sallangjaiban miként találhatunk rá az örök valóságra. Az ilyen küldetések a Szentlélek „jelei”, hogy utat mutassanak korunk Egyházának. Jelenlétük nem mindig kívánatos, kevéssé vagy csak későn követik őket, és a kanonizálással sokszor végleg archívumba kerülnek. Mai laicizált korunknak „gyanús” a szentek „arisztokratizmusa”. Az tény, hogy „egyszeriségükben” utánozhatatlanok, mint a stigmatizólt szent Ferenc, szerzetes-családja mégis évszázadokon át követi. Utánozhatatlan Mária tisztasága is, de mi bűnösök mindannyian az ő palástjába burkolódzunk. Jézus is „utánozhatatlan", mégis magához vonz mindeneket. — Kis Teréz jól ismerte ezt a paradoxont és ezért akarta nagy szeretetének feltételnélküliségét a „kis lel- keknek” is járható úton megélni. A „terézi teológia” érvényességét három irányból közelíthetjük meg. Isten és emberszeretete a teológiát és az antropológiát kölcsönösen átjárhatóvá tette. Van, aki olyan radikálisan éli Isten-szerete- tét, hogy már a felebarát számára nem jut hely. Teréz éppen „emberszeretetének módjában” bizonyul krisztusinak. Mindent mer vállalni Istenért és kész arra, hogy a vakmerő kaland érdekében mindent feláldozzon. Abból a zavartalan — ma egyesek szerint naiv — felfogásból indult ki, hogy a hittételek megalapozottak a Bibliában és az Egyház előterjesztésében. Elfogadja Jézus reális jelenlétét az eukarisztiában, Mária szűzi anyaságát, a személyes áldozat és az ima hatékonyságát. És mert igazán hitt, azért volt képes elviselni utolsó napjainak szörnyű kételyeit. Élete Krisztus és Egyháza közötti szeretetőrarrtlás volt; Mária és a kis Jézus közé illeszkedett be. Egy képet mutatott egyszer Pauline nővérének, amelyen a Szűzanya tejjel itatja gyermekét: „Ez biztos jó tej, meg kell mondani dr. Corniére-nek”. — Az orvos ugyanis sok tejet itatott vele, amit azonban mindig kihányt. — „Én az Egyház lánya vagyok ... Az Egyház szívében akarok a szeretet lenni, mert megértettem, hogy az Egyháznak Szíve van és ez a Szeretettől lángoló Szív" (Ék B5). Mivel hitének problémáit nem tudta környezete az ő intelligenciájának megfelelően megválaszolni, mindent bekapcsolt az élő szeretet vérkeringésébe, ahol minden világossá lett, mert a tökéletes istenszeretet életében minden „tétel" jól beilleszthető. Ez az „oldó képlete" a mai embernek is megfelel az elméleti igazság egyéni szerető átélésében és ez a hitanyagnak a lélekben lejátszódó személyes teológiákra történő fénytörése. És sajátosan a „nők adománya" az, hogy általában előbb értik meg a szeretet lényegét, mint az összefüggések komplexumait. Bár az utóbbi is fontos, de csak a szeretet központjában érheti el igazi fényességét. így lesz a kinyilatkoztatás Isten akaratának feltétel nélküli elfogadásában létünk egzisztenciális magyarázatává. — Teréz utolsó napjainak félelmetes szenvedéseiben újra átéli ezt az igazságot: „Most pontosan érzem, hogy amit mondtam és írtam, mind igaz!” (SF 25,9). „Te tudod, Istenem, hogy soha nem volt más vágyam, mint Téged szeretni ... a szeretet szeretetet vonz, így az én 17 Teológia 245
