Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám - FIGYELŐ - Boda László: Gondolatok az emberről
Hogy magát érvényre juttassa, gyakran fordul könyökéhez segítségért, a jogot pedig szívesen alapozza öklére, amikor csak teheti. Bámulatos eredményeket ér el a verseny- pályán, ám nem nagyon töri magát, hogy az emberség rekordjait túlszárnyalja. Különös, hogy élete megrövidítésére csaknem annyi energiát fordít, mint élete meghosszabbítására. Minél tökéletesebben beszéli a biológia nyelvét, annál többször szegi meg annak törvényeit. Imponáló benne, ahogy áldozatot vállal a közösségért, ahogy — nem kis erőfeszítés árán — tágítani próbál szűkreszabott érdekein. Ugyanakkor komikus, ahogy időnként fölszólítja az égitesteket, hogy hulljanak le, merthogy őt valami kellemetlenség kihozta a sodrából. Illemtudását is érdemes megörökíteni: „Majd holnap!" — mondja udvariasan, magában pedig azt gondolja: „Soha többé!” És a beszéde ... Néha sirályhoz hasonlít, amely könnyedén lebeg az ég és a tenger kéksége között, de aztán minden illúziót lerombol, amikor megszólal. Nézd, hogyan tisztul meg a szerelemben, melyet Valéry „örök szobrásznak” nevez, — és hogyan képes lesüllyedni általa, magával rántva a másikat is... írva van: „Sok bűne bocsáttatik meg, mert nagyon szeret"; még több azért, mivel sokszor nem tudja, hogy mit beszél és hogy miket cselekszik. Léte homályába beleragyognak meglátásai, akarata kiemelkedő tettekben győzi le tehetetlenségi nyomatékát, de ösztönei mégis túl sokszor húzzák le a földre. Elesettségében nagyon mélyre tud süllyedni. Indulatai elvakítják őt. Körülményei sokszor megakadályozzák igazibb énje kibontakozásában. Ennek ellenére megőriz valamit tisztább vonásaiból bukásában is. Tévedéseiben az igazság kér bebocsátást, és pa- ráznaságában is ott könyörög a szeretet... Egyesek az emberek közül — mint Péguy mondja — meghalnak egy eszméért, mások viszont megélnek belőle. Vannak közöttük olyanok, akik eléggé tiszta tükörnek bizonyulnak. Ők azok, akikre abban a boldogító tudatban lehet fölnézni, hogy a fejlődés nagyszabású, kozmikus „kísérlete" mégiscsak sikerült. Nagyobb részük azonban egy neves drámaíró szavait igazolja : „Isten képétől még messzire vagyunk”. Még nem tökéletes. Inkább keresi az igazságot, mint birtokolja. De jósága a legnyomasztóbb környezetben is kinyílik, erőfeszítései pedig idővel termést hoznak. Hogy hatalmas dolgokat tudjon létrehozni, lehetetlenre vállalkozik. Munkájában szívós és erőteljes. Verejtékét hol türelemmel, hol lázadóan törli le. Keze művei rangot adnak neki. Ahogy növekedik a tapasztalásban, úgy fogy az illúziókban — mondja róla egy gondolkodó. Szabad ideje kihasználására általában leleményes ötletei vannak. Szórakozása azonban olykor kettős kérdőjelet érdemel. Értékeit rendszerint akkor kezdi megbecsülni, — említi egy dán író — amikor elveszítette azokat. Az örökkévalóság szempontjai túl magasak még neki. Bárcsak eljutna odáig, hogy legalább tíz évre tudna előre nézni, amikor döntéseit meghozza. Életszakaszait Goethe jellemezte legrövidebben: gyermekkorában realista, ifjú korában idealista, felnőtt korában szkeptikus, öreg korában misztikus. Élete olyan, mint egy befejezetlen regény. Nincs számára földi bizonyosság a végső miértekre. Egész sorsa próbatétel. Szemei, mielőtt lezárulnának, kérdőleg tekintenek az ég felé. Két fejlődésen ment már keresztül. De az ígéret azt mondja: „Még nem tudjuk, mivé leszünk”. A báb-lét és a hernyó-lét utón bizonytalan reménnyel várja a megígért lepke-létet. Egyaránt magán viseli a halandóság és a halhatatlanság jegyét. Egyik legjobb ismerője, szent Ágoston mondja róla: „Az emberi természet legfőbb méltósága abban rejlik, hogy képes befogadni Istent”. Az értékek rangsorolása nem tartozik erősségei közé. Gyakran helyezi a kellemeset a szükséges fölé, és akkor tudja igazán elkülöníteni a lényegest a lényegtelentől, amikor belélegzi a halál közelségét. Bár erényei végigkísérik útján, igazában sok bűn is terheli. Mégis tisztelni kell az embert, sőt szeretni is, mert méltónak tartotta Teremtője, hogy megváltására Jézus Krisztusban lehajoljon hozzá és fölemelje. Tekintsd nagyságát és emlékezz esendő voltára. Boda László Az egész ember abból áll, amit még el kell végeznie. — Csak a legnagyobb önzetlenséggel érhetjük el a benső nyugalmat. (Mednyámzky László) 244
