Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám - FÓRUM - Elmélkedés az üres gyóntatószék mellett
mint az egész Egyház javát szolgáló talán távoli, de nem csupán üres, az álmok világába tartozó lehetőséget. A bűnbánat szentségét Krisztus ajándékozta Egyházának és ezzel megadta minden benne hívőnek a lehetőséget arra, hogy a bűn halálából új életre támadjon. A szentség külső formáját az Egyháznak kell meghatároznia úgy, hogy minden korban alkalmas legyen arra, hogy benne a bűnbánó az irgalmas Krisztussal találkozhasson. Ez egyaránt függ a gyónótól és a gyóntatótói, de elősegítheti ezt a külső forma is, amely az Isten bűnbocsátó hatalmát és em- berszeretetét juttatja kifejezésre. L M. RÁM VÁRAKOZTÁL, ISTENEM és én Tereód ... Kerestelek, meg akartam győződni valóságodról, világosságot kapni ennek a zavaros létnek értelméről, de Te reám vártál. Kerestelek a mennyben, de Te a földön vártál... és most az a gondolat gyötör, hogy hiába vártál rám. Minden túl nagy nekem, én pedig csekély vagyok, Uiam, ne engedj csüggednem: Ha nem tudok nagyot tenni, akkor tegyem a kicsit, hűen! . .. Uram, hálámra vársz? Teljes szívből köszönöm, amit nekem adtál. Te vársz rám azokban, akikkel naponta találkozom: tégy figyelmesebbé, melegebbé, önzetlenebbé! Te vársz rám a munkámban, győzd le kedvtelenségemet és lustaságomat! Tudom, hogy keveset haladok, ezért csak Krisztusban merem hinni, hogy nem mondtál le rólam ... Töltsd meg a bennem lévő űrt, Tőled nyerjem azt, amit elajándékozhatom. Mert ami tőled van, az áldás, annak jövője van. Te vársz rám, Istenem, ne hagyd, hogy hiába várj reám. Amen. (norvég teológus) Meg kell munkálni a földet... mert csak utána jön az aratás. A föld mun- kálása azt jelenti: legyünk rajta, hogy eltűnjenek az előítéletek, tegyünk tanúságot a tevékeny és hathatós szeretet- ről, dolgozzunk a becsületes és igazi, őszinte légkör megteremtésén, — tegyük felismerhetővé Isten jelenlétét az emberek világában. Mi is az a bűn? — Néhány évvel ezelőtt még úgy gondoltuk, hogy tudjuk, mi az: hogy van jó és rossz, vannak parancsolatok, minden világosnak látszott akkor, de most mintha elmosódott volna... Annyi bizonyos: a bűn nem a keresztény élet tengelye. Meghamisítanánk a keresztény életet, ha a bűnnek központi helyet tulajdonítanánk. Hitünk és életünk egyetlen központja Jézus Krisztus. A bűn olyan mértékben kap értelmet, amilyen mértékben szenvedélyesen hozzákötődünk Jézus Krisztushoz. A bűn nemcsak a törvénykönyv megsértése, nemcsak vétség a becsületkódex ellen ... A bűn mindaz, ami nem illeszkedik bele abba az élő összefüggésbe, amelyet az Úr Jézus teremt a benne hívőkben. Bűnt elkövetni annyi, mint elszakadni Krisztustól. (A. Liégé) Az emberi gőg ott rejtőzik előítéleteink mélyén és azokban a merev állás- foglalásokban, amelyek megtörik az egységet, megsebzik a szeretetet, kioltják az örömet és végül odavezetnek, hogy már kevésbé vagyunk képesek Krisztus és a testvéreink rendelkezésére állni. R. Voillaume 242
