Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: Hogyan tanítható az eredeti bűn?
MODERN IMÁDSÁGOK D. Cremer, Hová Utam? — A jövő imái, Würzburg 1971. műveiből TÁVOZZ TŐLEM, SÁTÁN, — Urunk, Jézus Krisztus nevében! Te valóban az vagy, aki olyan akar lenni, mint Ö! De úgyis hiába nyeli félelmetes szád a teremtmények szegény vágyait. Az az étel és ital, ami kielégíthetne, számodra már örökre elveszett. Hagyj engem! üvöltő éhséged úgyis csak megrendítően magasztalja a mennyei Kenyeret, és örvénylő mélységeid a titokzatos mérleg karján csak az Ő trónját emelik az imádás csúcsára. (Ursula Tannen) SEGÍTS, URAM! Nagyon megfogyatkoztak az igazak ... Senki sem kockáztatja biztos helyzetét és nem akar a más játékának elrontója lenni. Miért is mondjuk a rosszat rossznak? Ez csak fölösleges terhet jelent. Nem kell mindig kimondani, amit gondol az ember! Miért ne dicsérjük ezt és tegyük azt? A „képmutatás" már idejét múlt fogalom . .. „Csak így lehet érvényesülni ...” Kérnem kellene az Urat, hogy vágjon közéjük és irtsa ki az alkalmazkodókat? De én talán más vagyok? Én is először magamra gondolok. „Humánus céljaim" vannak, a javak igazságos elosztását hirdetem, a béke és a kiengesztelődés híve vagyok, néven nevezem az igazságtalanságot: a fehérekét a feketékkel szemben, a gazdagokét a szegényekkel, a kizsákmányolókét a nyomorultakkal szemben. És ugyanakkor az önzést szeretetbe, a képmutatást a világ jobbításának köntösébe burkolom ... Mikor kel fel az Isten? Mikor segít engem? Az önzetlen Jézusra gondolok, aki önmagát adta másokért. Vele képes vagyok munkálkodni képmutatás és szorongás nélkül, fellépni a jogtalanság ellen tekintet nélkül önmagomra a világ megváltoztatásáért. Segíts Uram, hogy önmagamat is megváltoztassam! (Egyetemi docensnő NDK-ból) MIÉRT alkottál meg engem az alkotás örömével, amely feltör életemben és örök akar lenni? Miért alkottál, ha láttad a kígyó halálos marását. .. Te tudtad, Mindenható, hogy eladom szabadságomat, és megízlelem a halált. Te tudtad, hogy szenvedni fogok, míg vérem minden cseppje be nem telik a halál borzalmas fűszerével és Te, Te mondod, hogy szeretlek, gyermekem? Melyik Atya küldi ki gyermekét a sötétbe? ... Az enyém nem tette, és én sem gyermekemmel, és Te, Te megteszed, Te! Igen, és utána meg csalogatsz a sötétből: Gyere, gyermekem, gyere! Es magad felé vonzol, nem hagysz békét nekem, míg csak Tiéd nem leszek! Amíg nem akarom azt, amit Te akarsz... amíg nem törekszem arra, amire Te, amíg nem lesz az enyém, ami a Tiéd: az örök élet! Rabod akarok lenni, én leszek a vetés, amelyet learatsz! Oh jöjj, Titokzatos Éj, legyen Fény: Szeretlek, Istenem, szeretlek! (Költő NSZK-bál) ATYANK Kérünk, vedd el az elidegenedést szívünkből, engedd, hogy végre egymásra találjunk, hogy senki se vesse meg a másikat. . . Mutasd meg az emberekhez vezető utat, hogy a szeretet győzelmes erejében az idegen is közelivé váljék, hogy felismerjük mindnyájunkban a Te hasonlóságodat és hogy szeretetből hívtál életbe a szeretetre. Vesd ki szívünkből a gyűlölet kovászát, áldj meg a megbocsátás kegyelmével... Tégy minket a szeretet, béke és egyetértés munkásaivá . . . Törd össze a fegyvert a hatalmasok kezében és javítsd meg a gonoszok szívét. A Te igéd legyen az igazság mindenütt, mindörökre! (Újságíró Izraelből) 226
