Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: Hogyan tanítható az eredeti bűn?
jó megértéséhez szükséges.1 — Ismerős ez a helyzet az ifjúsági hittanítások esetében is, amikor magabiztos kérdéseikkel megzavarhatják a kellően fel nem vértezett lelkipásztort. — 1966-ban A. Vanneste, a Leopo!dviHe-i teológus kezdett cikksorozatot, hogy segítsen a négerek igehirdetésénél felmerült hasonló problémákon.2 — VI. Pál pápa jól értette az idők jelét és javaslatára 1966-ban Nemi-ben a római Gergely egyetem szimpoziont rendezett. Itt indították útjára a pluralizmus szellemében a téma „újraátgondolási kísérleteit", amelyekből kidolgozzák korunk számára a legjobb elgondolási formát, vagy formákat. — Ez a munka jelenleg is folyik. Z. Alszeghy és M. Flick professzorok tizenötéves kutatásuk során hiteles érzékkel, kidolgozott módszerekkel végzik az egyes felfogások kritikáját, és maguk is összeállítottak egy jól érthető gondolatmenetet.3 Szó sincs tehát az „eredeti bűn kríziséről”, mintha az „Egyház lemondana egy dogmájáról”, ahogy egyes integralisták szeretik túlzásaikkal meghökkenteni a be nem avatott híveket. Jól mondja P. Schoonenberg, hogy az eredeti bűn felfogása ma „teszt”-nek tekinthető, az egészséges keresztény nagykorúságnak vizsgálati eszköze, amely kimutatja, ki mennyire rugalmas, hogy az egyházi megújulás egyéb területein is rátaláljon a helyes útra. A kérdés felvetése, fejlődése Ezen hitigazság kutatását tartalmi és formai kérdések irányítják. Előbb korunk történeti szemléletében átgondoljuk az igazság tartalmát: Volt-e „Ádám?” Mi a jelen nyomorúság oka? A kutatók főleg a formális szempontokat, azokat a kritériumokat keresik, amelyek a tanítási módosítást igazolttá, hitelessé teszik. Ma már minden tudomány kidolgozza saját módszerét, a teológiában azonban egyfokú módszertani bizonytalanság tapasztalható. A hitigazságok történetében az eredeti bűn kérdésfeltevése is fejlődött: 1. A nyugati teológia a paradicsomi elbeszélést történeti ténynek tartotta, és a Teremtéstörténet 2—3- fejezetét főleg a Római levél 5. fejezete fényében magyarázta. Nem látták meg, amit a keleti felfogás ma is keres: mi a jelentése az eseménynek üdvösségünk számára? Az etiológiai magyarázatot keresték és egy történeti okkal akarták megvilágítani, hogy „emberi nyomorúságunk nem eredhet a Teremtőtől, aki jó” (Gaudium et spes 13.). — 2. Századunk elején a tudományos ellentmondások tisztázására kidolgoztak egy pontos ,.eredeti bűn" meghatározást és ezután azt kérdezték: miként szavatolja ezt a fogalmat a Szentírás és az Egyház élő hagyománya? Ügy állították be, hogy ezen a definíción áll vagy bukik a hitigazság tanítása. Ezzel egyben elzárták útját annak is, hogy a kinyilatkoztatás bőséges anyagát más irányból is vizsgálhassák. — 3. A 2. Vatikáni zsinat határozottan szól a tudományok autonómiájáról, (GS. 36; vö. 59), és ezzel biztatást ad a szabad teológiai kutaiásra: „A természettudományok, a történelem és a bölcselet újabb kutatásai és eredményei új meg új kérdéseket vetnek fel ... és a teológusoktól is újabb kutatásokat követelnek ... A lelkipásztori tevékenység során pedig nemcsak a teológiai alapelveket kell ismerni és alkalmazni, hanem ... főleg a lélektan és a szociológia eredményeit is, hogy a híveket az érettebb és tisztább hitéletre kalauzolhassák" (GS. 62.). — 4. A Nemi-i szimpozion alkalmával a pápa ezt a kutatást különösen az eredeti bűn érdekében hangsúlyozza. Feltűnő, hogy a beszéd leírt szövegében az „első ember" kifejezést idézőjelbe tette és ezzel mintegy jóváhagyta Dubarle és De Fraine „korporativ személyiség"-ről szóló bibliai kutatásait (AAS 1966/651 sk).4 — 5. A Holland Katekizmus fejlődésében írja le a világot és a hit igazságait. Az ősbűn mikéntjéről nem beszél, az áteredő bűnt pedig az „emberiség együttes bűnével” hozza kapcsolatba, amennyiben „..ez a bűn mindnyájunkat megfertőz és mint alaptónus, minden személyes bűnben ott rezeg.”3 Ehhez a nagyon is „hajlékony" megszövegezéshez a felülvizsgáló Bíborosi Bizottság a holland püspöki kar és a szentszék megegyezése következtében egy záradékot csatolt, amely jelentős engedményeket tesz és nem zárja ki az emberréválás poligenisztikus (több őstől eredő) felfogását sem, megkívánja azonban a „bűnállapot" olyan értelmét, amely megelőzi mindenki személyes állásfoglalását. — 6. R. Rouquette, az Études szerkesztője ma még sokféle magatartást figyelt meg az eredeti bűn körül, véleménye szerint az Egyház még nem találta meg a kornak megfelelő fogalmi rendszerét a kinyilatkoztatás lényegének harmonikus átgondolására (1966/2. 290). A természettudomány közlései Először is világképünket kell áthelyezni a „fixista nézetből" a mozgó rendszerek és a fejlődő élet világába. Ma az eredeti bűnnél nem egyetlen egyed vagy párocska „magánügyéről” beszélünk, hanem olyan tettről, amely nemcsak következményeiben, hanem minden valószínűsége szerint elkövetésében is közösségi volt. 219
