Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: Hogyan tanítható az eredeti bűn?
a keresztyén misszió csődjét, már ugyanis a hagyományosan értelmezett missziónak a kudarcát. A misszió értelmének újra-átgondolása vált szükségessé. Az alábbiakban megpróbáljuk tömörítve előadni a misszió mai református koncepciójának néhány fő tézisét, abban a jó reményben, hogy téziseinkkel hozzájárulhatunk ökumenikus missziói feladataink tisztázásához: 1. A misszió — mai református szemlélet szerint — Krisztus egyházának az a szolgálata, mellyel önmagát, a Krisztus testét (a konkrét gyülekezeteket) hívja bűnbánatra. Bűnbánatra azért, mivel letértünk Krisztus útjáról. Krisztus követése helyett a magunk útját, gondolatát, teológiáját követtük és követjük. Még mindig hajlamosak vagyunk a Kettős Nagy Parancsolatból csak az elsőnek betöltésére a második nélkül, holott ez lehetetlen. Gyülekezeteink akkor válnak de fakto Krisztus testévé, ha visszatérnek Krisztushoz és Krisztus által a felebaráthoz. 2. A misszió — mai református szemmel nézve — Krisztus egyházának az a szolgálata, amellyel azt a népet, amelynek körében él, hívja bűnbánatra az olyan bűnök miatt, mint a pénzimádat, az alkoholizmus, magzatelhajtás, társadalmi vagyon rombolása, garázdaság, cinizmus, közbizalommal vaíó visszaélés. Mivel ezek a bűnök sértik a felebarátot, sértik az egyház Urát, aki mindig a károsultakkal, az áldozatokkal szolidáris. Ezért, ha az egyház a maga népét szereti, bűnbánatra kell, hogy szólítsa a ,,népi" bűnök miatt. 3. Misszió — mai református szemmel — Krisztus egyházának az a fáradozása, mellyel bűnbánatra hívja a mai világ gazdagjait. Bűnbánatra a javak egyenlőtlen elosztása miatt, aminek az oka nem Isten dekrétuma, hanem az emberi önzés, az emberi bűn. A gazdagok akkor lesznek „Krisztus tanítványaivá”, ha megtesznek mindent, ami tőlük függ, a világ „szegényeiért”. 4. Misszió — mai református szemmel nézve — Krisztus egyházának az a fáradozása, amellyel bűnbánatra hívja a fehér embert. Bartha Tibor idézi C. Marquet: Le Barque dans le tempéte c. cikkét a Christianisme Social, Paris 1969. No. 3. 239-ből, ahol is szerző az ökumenikus mozgalom „súlyos örökségének” nevezi azt, hogy „ ... születésénél fogva fehér volt, nyugati volt, protestáns volt” (Az egyháznak ökumenikus helyzete Uppsala után, Ref. Egyház 1969, 208). Ugyanő idézi az EVT londoni faji konzultációján egyik nemfehér memorandum következő megállapításait: „A fehér keresztyének nemzetközi méretekben folytatták a kizsákmányolást. Kétezer év alatt a katolikus egyház Európában uralkodó gazdasági hatalom lett... katolikus családok tartják gazdaságilag és politikailag ellenőrzésük alatt 240 millió latinamerikai sorsát. Az Egyesült Államokban csupán a protestáns egyházak évi jövedelme 3,6 milliárd dollár, azaz háromszorosa az egyik legnagyobb amerikai autó cég, a General Motors profitjának" (Bartha, im: uo). Ezért kell bűnbánatra hívni a fehér embert. Különösen is a keresztyén fehér embert. 5. Misszió — mai református szemmel — Krisztus egyházának az a fáradozása, mely arra irányul, hogy dialógus folyhassék a keresztyén teológia és a marxista ideológia között. A dialógus a nagykorú egyház missziója a nagykorú világban (Dietrich Boenhoeffer). Milyen kilátásai vannak az így értelmezett missziónak? Vannak-e egyáltalán? Igen, egyetlen, de alapvető reménye van, Krisztus ígérete: íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Széli Margit HOGYAN TANÍTHATÓ AZ EREDETI BON? Mintegy harminc évi teológiai kutatás után hitünk ezen alapigazsága a Szentírással és az élő Egyház hitével összhangban, a hiteles források és a mai kultúra kapcsolatában olyan megfogalmazást nyer, amely alkalmas az igehirdetésben a jelen és minden bizonnyal a jövő szellemi igényeinek is kielégítésére. Elsők között J. Loew, a nehézsorsú Marseilles-i kikötőmunkások lelkésze emelt szót a kérdésben. Hívei számára sikerült közelhozni Krisztus életét és tanítását, mégis már előre aggódott, ha a teremtéstörténet eseményeire került sor. Hittankönyvük elején még ott volt a szokványos kép: az almafa a rátekeredett kígyóval, alatta a hosszú hajában burkolózó Éva, a félmeztelen Ádám pedig éppen akkor bújt ki a bokorból. A munkások egymásrakacsintó tekintete azonnal elrontotta azt a komoly alaphangot, amely az első felelős emberi döntés 218
