Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Boross Géza: A bűn és bűnbánat problémája a mai református teológiában
Kálvin tanítása a bűnről Ebben a fejezetben nem Kálvinnak, de nem is valamifajta „kálvinizmusnak" nevezhető teológiai irányzatnak szeretnénk propagandát csinálni. Erre nincs is szükség, mivel Alexander Gánoczy kálvinkutatásai óta a Zsinat utáni katolicizmusban új kálvinkép van kialakulóban. Annak érdekében azonban, hogy a mai református teológia álláspontja nemreformátus testvéreink számára is érthető legyen, úgy tűnik, kötelességünk Kálvin hamartoló- giáját — ha még oly vázlatosan is — megrajzolni. Kálvin a különböző írásmagyarázatos műveiben, vitairataiban és nagyszámú prédikációjában szinte megszámlálhatatlan általános és konkrét utalást tesz a bűnre és bűnbánatra. Legtömörebben azonban világhírű művének, az Institutionak 1559-es kiadásában, a II. Könyvben fejti ki teológiai nézeteit a bűnről. Református olvasó számára már magának e „Második Könyvnek” a struktúrája is lenyűgöző. Bár Kálvin ezt a „könyvet" tizenhét önálló fejezetre osztja, a logikus hármas tagolás még világosan előtűnik. Az első harmad (I—VII. fejezetek) az ember bűnösségének a kérdésével, a második (Vili. fejezet) a tízparancsolat magyarázatával, míg a harmadik rész (IX—XVII. fejezetek) a szoteriológiai krisztológia kérdéseivel foglalkozik. Kálvin szerint a bűn lényege az, hogy az ember „lerázta magáról az istenfélelmet" s átadta magát a szenvedélyeknek. Képletet is állít fel: hitetlenség — becsvágy (nagyravá- gyás) — makacsság — szenvedély. Mindezzel pedig az ember „semmivé tette Isten egész dicsőségét” (exinanivit totam Dei glóriám). A bűn — „az előbb jó és tiszta természet elfajulása” (230. lap). Ez az elfajulás a bűn gyümölcseiben lesz látható, úgy, ahogyan azt Pál apostol a Gál 5, 19-ben írja le: a házasságtörésben, paráznaságban, lopásban, gyűlölt- ségben, gyilkosságban, mértéktelenségben. A szörnyű az, hogy „ez a gonoszság sohasem szünetel bennünk, hanem folyton új gyümölcsöket terem . . . éppenúgy mint az égő kemence lángot és szikrát lövell ki, vagy a forrás szüntelenül árasztja magából a vizet" (234. lap). Kálvin szerint az igazság az, hogy az egész ember önmagától nem egyéb, mint gonosz kívánság (totum hominum non aliud ex se ipso esse, quam concupistentiam: 235. lap), Kálvin radikális hamartológiája szerint annyira benne van az emberben a bűn, hogy már a csecsemők is hordják a bűnnek terhét éspedig olymódon, hogy bár kárhozatukat anyjuk méhétől fogva hordozzák magukban, mégsem idegen, hanem saját vétküknek terhét hordozzák" (234. lap). Dehát hogyan lehetséges ez, kérdezzük és Kálvin így felel: „Egy ember vétke miatt Isten közös vád alá helyezett minket" (CR 9,290). Kálvin itt a sokat vitatott „eredendő bűnről” beszél, ami tehát szerinte nem fizikai esemény, hanem egyszerűen az átöröklés törvényei szerint száll apáról fiúra, hanem Isten bírói döntése. Isten minden embert bűnösnek lát s úgy is bánik vele — Krisztus nélkül — mint bűnössel. A bűn egyetemes emberi jelenség. Kálvin nyomatékosan hivatkozik a Római levél harmadik fejezetére (281. lap). Fejtegetését abban a tételben summázza, amit e fejezet (II:3) fölé címnek is odaírt: „Az ember megromlott természetéből nem származik más, csak kárhozat”. Az embernek tehát a maga egészében kell megújúlnia (Anima non renascitur, si corrigatur aliqua eius portio, séd ubi tota renovatur: im. 270. Ilap). Az ember bűne Kálvin szerint — rövidre fogva — az, hogy Istentől teljesen elidegenedett (Inst. 24. lap). A bűn és bűnbánat a két világháború közötti magyar református igehirdetésben A bűn és bűnbánat témája a két világháború közötti magyar református igehirdetésnek, ha nem is főtémája, de egyes prófétikus látású és felelősségű igehirdetőnk prédikációiban újra meg újra visszatérő refrén. Igehirdetésünknek ez a sajátossága beszédesen tükröződik a Református Igehirdető c. lap különböző évfolyamaiban. Már 1928 februárjában, Ne- hémiás könyve első részének magyarázatával kapcsolatosan a lap a következő imádság elmondására szólítja fel a református igehirdetőket: „...óh Uram, nem ismertelek meg, nem hallottalak meg, nem omlottam porba szegény népem bűnei és a magam bűnei miatt. És most is, ennek a magyar népnek nagy nyomorúságában és gyalázatában Te keresed és hívod a bűnvalló és égő felelősséggel dologhoz látó Nehémiásokat. . .” (Rl 1928:67, Se- reczky Albert, Egy nagy lelkipásztor naplója). 1931 júliusában ugyancsak a Református Igehirdető közöl egy prédikációt „A bűnbánat zsoltára" címen az 51. Zsoltár 3. verse alapján. Szerző (Bereczky Albert) szerint ez a zsoltár „az igazi bűnbánat” örök mintáját adja elénk: 1. nem keres mentségeket („Ismerem az én bűneimet"); 2. nem elégszik meg a hamis vallásossággal („Nem kívánsz te véres áldozatot..."); 3. Istenbe vetett reménységgel és isten áldó kegyelmének átérzésével van ösz214
