Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Boross Géza: A bűn és bűnbánat problémája a mai református teológiában
vallomást kíván meg, hogy konkrétan milyen bűnökre írja elő a bűnbánat szükségességét, kortól és helytől függő szabályozás tárgya. Nem állapítható meg a priori úton, nem vezethető le az Evangéliumból. A konstantini fordulat kényszerítő ereje elől nem lehetett elzárkózni. Egyedül a könnyítés azonban nem vezet célhoz: a régi struktúrák fenntartása mellett szükségképpen zsákutcába visz. Két-három százados kísérletezés után kifejlődik a szentségi bűnbánat gyökeresen új struktúrája: megőrzi, egyszersmind a hivők megváltozott igényeihez alkalmazza a szentség lényegi elemeit. Kiindulásunkhoz visszatérve, a bűnbánat dogmafejlődésének az ismeretében megállapíthatjuk, hogy a szentség mai alakja nem az egyedül lehetséges, vagy egyedül célravezető forma. Szentségi jellegű lehet a közös bűnbánati ájtatosság is, amely az egyéni gyónásnál erőteljesebben hangsúlyozza a szentség alapvető, közösségi-egyházi vonatkozását. A bűnbánat közös formája természetesen nem foglalhatja el a gyónás helyét: „ezt meg keM tenni, azt nem szabad elhagyni” (Mt 23,23). A bűnbánati fegyelem pluriformitása feltehetően nagyot lendítene a keresztény életen. A közösségi igények kielégítésén túlmenően az egyéni gyónás is visszanyerné eredeti rendeltetését. Valódi céljának megfelelően a lelki beszélgetést, vezetést, személyes tanácsadást szolgálná, a nélkülözhetetlen testvéri irányítást és gondoskodást, hogy ne maradjon magára az egyén, hogy az egyik a másik terhét hordozza, teljesítve ezzel Krisztus törvényét (Gál 6,2). IRODALOM: J. A. Jungmann: Die lateinischen Bussriten in ihrer geschichtlichen Entwicklung, Innsbruck 1932. — B. Poschmann: Busse und letzte Ölung. Handbuch der Dogmengeschichte IV/3 Freiburg 1951. — Galtier: De paenitentia, Romae 1950. — K. Rahner: Die Busslehre des hi. Cyprian von Karthago. Zeitschrift für katholische Theologie 74 (1952) 257—276.: 381 — 438. — K. Rahner: Die Busslehre im Hirten des Hermas. Zeitschrift für katholische Theologie 77 (1955) 385—431. — K. Rahner: Vergessene Wahrheiten über das Buss-sakrament. Schriften zur Theologie II, 143—183., Das Sakrament der Busse als Wiederversöhnung mit der Kirche. Schriften zur Theologie VIII, 447—487. — F. Nikolasch: Die Bussliturgie in den Kirchen des Ostens und ihre Bedeutung. Concilium 7 (1971) 32—36. Boross Géza A BŰN ÉS BÜNBÁNAT PROBLÉMÁJA A MAI REFORMÁTUS TEOLÓGIÁBAN „A bűn problémája az emberiség alapproblémája, mivel a világnézet változásával sem tűnik el, hanem minden világszemléletben jelentkezik . .írja Otto Haendler német lutheránus teológus (Tiefenpsychologie — Theologie und Seelsorge, Göttingen 1971, 72.). Feltehetőlen ez a felismerés áll a „Teológia” jelen száma mögött is. Mivel magunk is így látjuk ezt a problémát, ezért örömmel élünk a „Teológia” nyújtotta megtisztelő lehetőséggel, hogy református oldalról is igyekezzünk hozzászólni a kérdéshez. A hozzászólás lehetőségéért két okból is hálásak vagyunk. Először azért, mert bennünket, Kálvin szerint reformált keresztényeket is emésztő aggodalommal tölt el az a bűnözési hullám, amelyik a második világháború befejezése óta világviszonylatban egyre erősödő tendenciát mutat, és amelyet röviden „az ösztönök támadásaként” emlegetünk. Másodszor azért, mert a mi református keresztény hitünkben is az egyik mindig időszerű teológiai probléma a „bűn és bűnbánót” kérdése. A magyarországi református gyülekezetekben mind a mai napig szokásban van az úrvacsoraosztásokat megelőző, egész hetes, úgynevezett bűnbánati istentiszteletek tartása. Jelenlegi Énekeskönyvünk egyik kedvelt bűnbánati éneke a 220-as szám alatt Balassa Bálint „Bocsásd meg Úristen ifjúságomnak vétkét. . . ” kezdetű verse a XVII. századi Kájoni Kódex dallamára. A hátunk mögött levő emberöltőben pedig éppen a bűnbánat az a bibliai és teológiai fogalom, amit legtöbbet lehet hallani egyházunk múltbeli magatartásával és ebből eredően jelenlegi szolgálatával kapcsolatosan is. Van tehát mondanivalónk a témához. 15 Teológia 213
