Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Diakonus képzés a római egyházmegyében
TEOLÓGIAI LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK DIAKÓNUS KÉPZÉS A ROMAI EGYHÁZMEGYÉBEN A 2. Vatikáni zsinat egyházról szóló rendelkezésének, majd VI. Pál diakonátusra vonatkozó Motu propriojának (1967) hatására a világ különböző részein egyre terjed a diakonátus gyakorlatának bevezet-ése. 1972- ben az olasz püspöki kar is foglalkozott a kérdéssel, és elhatározta a diakonusképző központok felállítását. A római egyházmegyében jelenleg 70 férfi készül elő a diakonátus felvételére. Életkoruk általában 20 és 45 év között van (a legfiatalabb 19 éves). Foglalkozásukra nézve van közöttük kereskedő, munkás, orvos, mérnök, felső tanulmányait végző tanuló stb. — Többnyire családos emberek. A jelöltek hetente találkoznak a Diakónus-képző Központban (Centro Diaconale di Roma). Hitbeli és gyakorlati képzésüket egyrészt e heti előadások és könyvek, jegyzetek segítik elő, másrészt nem kisebb jelentőségű számukra az a tény, hogy már a kiképzés idején is aktívan résztvesznek a lelkipásztori munkában: a liturgikus cselekményekben, hitoktatásban, jegyesoktatásban, vagy a felnőtt keresztényoktatások tartásában. A Vatikánban kiadott „Osservatore della Domenica” c. lap részletesen foglalkozott a római centrum életével és jelentőségével (1973, IV. 15). A folyóirat hangsúlyozza, hogy „az Egyház egy, a múltban bevett gyakorlatát fedezte most fel újra jövője számára”; s e „felfedezés” több szempontból is fontos. Teológiai téren a cikk utal a szentségi kegyelem erejére; lelkipásztori vonatkozásban pedig rámutat, hogy a diakonátus szolgálata egyrészt aláhúzza Isten népének — minden egyes kereszténynek — egyetemes papi küldetését és felelősségét, másrészt nagy segítséget jelent a kor részben új pasztorációs problémáinak legyőzésében, különösen azáltal, hogy lehetővé teszi a kis keresztény szeretetközösségek kialakításai iránti igény megoldását. (tomka) * * * A TEOLÓGIA hasábjain többször szerepelt a nőknek az összegyházban, különösen pedig a magyar egyházban betöltött szerepének kérdése, illetve nem egyszer elhangzott az a kérés, hogy a nők is végezhessenek teológiai tanulmányokat, és kapjanak helyet a magyar egyház életében. Ezzel kapcsolatban nem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy a Vatikán közvetlen fennhatósága alatt álló római pápai egyetemeken nemcsak az természetes, hogy a hallgatók soraiban számtalan nő is helyet foglal (részben azért, hogy teológiai-keresztény képzettségüket növeljék, részben azért, hogy a későbbiek során különböző „egyházi feladatkörökben” helyezkedhessenek majd el), hanem egyre inkább az is megszokottá válik, hogy a nagyobbrészt mégiscsak papokból álló hallgatóság oktatásában, illetve továbbképzésében női „tanerők" — tanársegédek — is résztvesznek. * * * A bencés rend római egyetemén (az Ate- neo di S. Anselmoban) több napos teológiai szimpoziont rendeztek az 1973-as év nyári szemeszterével kapcsolatban. A szim- pozion a szentségtan, s ezen belül a nők papságának kérdéseivel is foglalkozott. Az előadó — P. Vagaggini, a Pápai Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja — hangsúlyozta, hogy semmi akadályát nem látja a nők pappá szentelésének, és lehetségesnek tartja, hogy rövidesen megérik az idő e probléma pozitív megoldására is. A kijelentés, illetve ennek teológiai megokolása semmiféle ellenkezést nem váltott ki a résztvevők között. a. ne. 194
