Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)

1973 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Diakonus képzés a római egyházmegyében

TEOLÓGIAI LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK DIAKÓNUS KÉPZÉS A ROMAI EGYHÁZMEGYÉBEN A 2. Vatikáni zsinat egyházról szóló ren­delkezésének, majd VI. Pál diakonátusra vo­natkozó Motu propriojának (1967) hatására a világ különböző részein egyre terjed a diakonátus gyakorlatának bevezet-ése. 1972- ben az olasz püspöki kar is foglalkozott a kérdéssel, és elhatározta a diakonusképző központok felállítását. A római egyházmegyében jelenleg 70 fér­fi készül elő a diakonátus felvételére. Élet­koruk általában 20 és 45 év között van (a legfiatalabb 19 éves). Foglalkozásukra néz­ve van közöttük kereskedő, munkás, orvos, mérnök, felső tanulmányait végző tanuló stb. — Többnyire családos emberek. A je­löltek hetente találkoznak a Diakónus-kép­ző Központban (Centro Diaconale di Roma). Hitbeli és gyakorlati képzésüket egyrészt e heti előadások és könyvek, jegyzetek segí­tik elő, másrészt nem kisebb jelentőségű számukra az a tény, hogy már a kiképzés idején is aktívan résztvesznek a lelkipászto­ri munkában: a liturgikus cselekményekben, hitoktatásban, jegyesoktatásban, vagy a fel­nőtt keresztényoktatások tartásában. A Vatikánban kiadott „Osservatore della Domenica” c. lap részletesen foglalkozott a római centrum életével és jelentőségével (1973, IV. 15). A folyóirat hangsúlyozza, hogy „az Egyház egy, a múltban bevett gya­korlatát fedezte most fel újra jövője számá­ra”; s e „felfedezés” több szempontból is fontos. Teológiai téren a cikk utal a szent­ségi kegyelem erejére; lelkipásztori vonat­kozásban pedig rámutat, hogy a diakonátus szolgálata egyrészt aláhúzza Isten népének — minden egyes kereszténynek — egyete­mes papi küldetését és felelősségét, más­részt nagy segítséget jelent a kor részben új pasztorációs problémáinak legyőzésében, különösen azáltal, hogy lehetővé teszi a kis keresztény szeretetközösségek kialakításai iránti igény megoldását. (tomka) * * * A TEOLÓGIA hasábjain többször szerepelt a nőknek az összegyházban, különösen pe­dig a magyar egyházban betöltött szerepé­nek kérdése, illetve nem egyszer elhangzott az a kérés, hogy a nők is végezhessenek teológiai tanulmányokat, és kapjanak helyet a magyar egyház életében. Ezzel kapcsolat­ban nem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy a Vatikán közvetlen fennhatósága alatt álló római pápai egyetemeken nemcsak az természetes, hogy a hallgatók soraiban számtalan nő is helyet foglal (részben azért, hogy teológiai-keresztény képzettségüket nö­veljék, részben azért, hogy a későbbiek so­rán különböző „egyházi feladatkörökben” helyezkedhessenek majd el), hanem egyre inkább az is megszokottá válik, hogy a na­gyobbrészt mégiscsak papokból álló hallga­tóság oktatásában, illetve továbbképzésében női „tanerők" — tanársegédek — is részt­vesznek. * * * A bencés rend római egyetemén (az Ate- neo di S. Anselmoban) több napos teoló­giai szimpoziont rendeztek az 1973-as év nyári szemeszterével kapcsolatban. A szim- pozion a szentségtan, s ezen belül a nők papságának kérdéseivel is foglalkozott. Az előadó — P. Vagaggini, a Pápai Nem­zetközi Teológiai Bizottság tagja — hang­súlyozta, hogy semmi akadályát nem látja a nők pappá szentelésének, és lehetségesnek tartja, hogy rövidesen megérik az idő e probléma pozitív megoldására is. A kijelen­tés, illetve ennek teológiai megokolása sem­miféle ellenkezést nem váltott ki a résztve­vők között. a. ne. 194

Next

/
Thumbnails
Contents