Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 3. szám - FIGYELŐ - Könyvfigyelő
Elavult szimbólum számtalan van a mi társadalmi életünkben és intézményeinkben. Ezekkel hitettük el sokszor magunkkal, hogy állami életünk keresztény, pedig nem volt az. A világháborúnak kellett jönnie, hogy ennek a kereszténytelenségnek a tudatára ébredjünk. Az új idők nyelvén és mentalitásán át kell ■a szívekhez férkőzünk s azokat a hegyi beszéd örök igazságai szerint orientálni. A misszionárius nemcsak keresztet és katekizmust visz magával, hanem ásót, kapát.,. no meg gyógyszereket a különféle betegségek ellen. Munkával és karitásszal dolgozik, fárad, kultúrát terjeszt; így kell nekünk is Krisztus országát a változó államformákon keresztül fenntartanunk. Egy nap elmúlt a világtörténelem ezeréves napjaiból. Csillagzata most száll alá vérvörös színbe borítva a látóhatárt. Mi Krisztussal búcsúzunk az elmúló naptól és Krisztussal köszöntjük az új idők felkelő napját, a ma született magyar népköztársaságot. Ha a mostani, bármily fejlett, de belül korhadt kultúrviiágra reá ront a szocializmusnak bámulatosan szervezett ereje, mi nem csendőrpuskákkal és gépfegyverrel álljuk útját, hanem békésen a kereszt jelével jövünk feléje és azt mondjuk neki: e jelben, csak e jelben fogsz győzni és új világot, új társadalmat és műveltséget teremteni. Krisztus szeretete nélkül nem alkotjátok meg a nemzetek szövetségét, mely a mi ideálunk is. (K. Sz. 1918. 866—875.) Egyenlőség és Testvériség manapság általánosan hangoztatott jelszavakká váltak, a valóságban azonban alig léteznek ... ez az -egység áttörte az emberi faji egységének gondolatát... a fajt faj ellen, az osztályt osztály ellen uszította. Ez kaotikus egységgondolat, amellyel szembe kell helyeznünk a harmonikus egységet, hogy így a béke és kölcsönös egymást megsegítés harmóniája által lehetővé tegyük a népeknek eavmás mellett való megélhetését és ezáltal megakadályozzuk a barbárságba való vissza- süliyedését. (A nemzetközi jog alapelvei. G. E. 190.) Az új tanítás (a kereszténység) nem teremtett szociális forradalmat, de terjesztett megváltozott szociális gondolkodást, mely azt, ami azelőtt csak fenkölt lelkek kincse volt, közvagyonná tette; az igazságosság érzetét fölgerjeszteni, lángragyújtani s tevékenységbe hozni, — ez a kereszténység szociális feladatának kvintesszenciája. Nem az a direkt hivatása, hogy új jogi intézményeket létesítsen, vagy régieket feldöntsön; hanem az, hogy bevilágítson az emberi és társadalmi élet minden zugába, rejtekébe, hogy felrázza az alvó lelkismereteket, védelmébe vegye a szegényeket és gyengéket. (Társadalmi problémák és kér. világnézet 1908. G. E. 144.) A keresztény kultúra kiváló tényezője, hogy a lelki és világi hatalom közötti harmóniára törekszik. (Kér. kult. lényege. 1920. G. E. 48.) Ne féltse senki sem a szolidaritás és testvériség érzelmeitől az egyéniség szabadságát és sérthetetlenségét. Az egyén, aki a mai szociális viszonyok mellett és a munkamegosztás előrehaladásával mind egyol- dalúbbá válik, épp azért is mindinkább reászorul a szolidaritás kölcsönös kötelékeire; minél individuálisabb lesz az egyén, annál szolidárisabbnak kell lennie a társadalomnak. (G. E. 138.) A keresztény felfogás szerint a magántulajdon nem föltétien és nem kizárólagos s az élet magasabb jó, mint a magántulajdon, általános szükség esetén a magántulajdonnak háttérbe kell szorulnia. Magában véve a kereszténység se nem kollektivista, se nem a magánbirtoklás feltétlen védelmezője. Csak egy dolog nem fér meg az igazi keresztény szellemmel, s ez a társadalmi igazságtalanság, akár kollektivizmus, akár individualizmus leple alatt történjék. (G. E. 150— 155.) Súrlódások mindig lesznek és kell is, hogy legyenek, mert súrlódás nélkül nincs mozgás, de a súrlódásnak nem szabad oly mérvűnek lennie, hogy belőle tengelyégés származzék. (G. E. 48.) Az állat fölött a természet uralkodik, az ember pedig a természet fölött tud uralkodni, s annál magasabbra száll, annál jobban és merészebben halad előre, minél jobban tud a természet fölött uralkodni. (G. E. 44.) Rövidítések: A. É.: A Szt. István Akadémia Értesítője. — G. E.: Giesswein Emlékkönyv. Bp. 1925. — K. Sz.: Katholikus Szemle. — P. B,: Parlamenti beszédek. Jánosi Gyula Könyvfigyelő A Szent István Társulat legújabb kiadványai: Sinkó Ferenc: A fekete madár és egyéb elbeszélések. Bárdos Lajos: Missa de Angelis és a latin ordinárium többi énekei. Szigeti Kilián: Missa Hungarica. ■33 Teológia 193
