Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 3. szám - FIGYELŐ - Munka és pihenés
rik Seyffarth: Lazíts és (légy egészséges, Budapest, 1972). A. Jores szerint a tudományban a szervi elváltozások és betegségek csak mintegy negyedrészének ismerik fizikai és élettani okait, a háromnegyedrészének lelki diszpozíciót, pszichogén tényezőt rónak fel okul. — A mai orvosi pszichoszomatikus szemlélet megfelel a teológiát is mindinkább átalakító antropológiai áramlat felfogásának: amint az ember nem választható le teljesen testéről, ugyanígy leikétől sem: „Mindig az egész embert éri, ami bármelyikkel is történik". (Nyíri T.: Antropológiai vázlatok, Bp, 1972. 213. o.). Az embert ezért nemcsak lelkiéletében, de a gyógyászatban sem lehet lelki és testi „részre” különíteni, sőt ennek is egységeit mereven „tájakra” bontani: egyik a szivet vizsgálja, a másik a májat, a harmadik a vesét, és végül nincs, aki az egész szervezetet összefoglalja „emberi” mivoltában. Ugyanilyen egyoldalúság azonban, ha a „lélekkel” olyan lelkivezető foglalkozik, akinek halvány fogalma sincs a lélektanról, a biológiáról és tanácsokat ad olyan kényes és felelős esetekben, amihez még a szakorvost is külön kell felkutatni. „A szellem adja meg az emberi test sajátos arculatát” — írja Chauchard. Ugyanígy a helyes Biblia-szemlélet alapján sem lehet a testet az ember egyik „elemének" tartani, „hiszen az egész ember hús és az egész ember lélek” (uo. 212). „A Bibliában az emberrel találkozunk, — mondja Xavier Léon-Dufour — amennyiben szellemisége a láthatóság és a tapasztalhatóság dimenziójába került.” Mindebből világos, hogy a jövő orvosának és papjának a feladata, — természetesen ezzel összefügg a képzése is, — hogy mintegy átfedje az eddigi kettősséget és egységében értelmezze és kezelje az embert. A pihenés, mint lazitás A pihenés elkülönítendő a szabadidőtől. A szabadidő a kötelező munkán kívül, az aktív és a passzív pihenés ideje. Ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, minden nagyobb erőfeszítés után pihenni kell, — természetesen az igénybevétel és a regeneráció egyensúlyában. A hat-nyolcórás megszakítás nélküli erőfeszítés éppoly káros teljesítményünkre, mint amilyen demoralizáló egy csekély erőfeszítés után a hosszú „lógás”. Itt tehát a munkaerkölcs védelmében való pihenésről lehet csak szó. Ha egy munkahelyzetet sokáig erőltetünk — elfáradunk; nemcsak emelésről vagy teherhordásról van szó, hanem a szellemi alkotás közben megfeszített ülésről és tartásról, sőt az arcizmok merevségéről is. Ilyenkor már azzal is megerőltetjük magunkat, hogy az izmok feszülése akadályozza a helyes vérkeringést, a sok ülés ellazítja a belső szerveket, vagy épp görcsbe vonja, s ezzel magunk is feszült állapotba kerülünk. Lazítani kell tehát, illetőleg a feszítés-lazítás helyes egyensúlyát beállítani. A lazitás ilyenkor elsősorban külső. Amennyiben elhagyható a munkagép, az íróasztal, — felkelünk ablakot nyitni, nagyot lélegezni, nyújtózni. Ritmikus fej- és karmozgatás, néhány percig „lyukat nézünk” a levegőben. — Ha valaki tárgyal, vagy ülésezik, legalább testtartását változtassa meg, könnyítsen helyzetén. A legtöbb helyen — minden tudományos tervezés és tervszerű beszerzés ellenére — rosszak az ülőhelyek; a székek, padok dőlése a gerincet fárasztja, feszíti, ha pedig átülünk egy kényelmes karosszékbe, belesüpped a támasztékra váró testünk. — Hosszú feszültségi állapot után sokan kerülnek alkatilag a feszültség állapotába. A mindenre megrettenő ember hátrahőköl még akkor is, amikor előre rohanna. Amikor az irodájában rettegő beosztott behúzott vállal, merev nyakkal tekinget, vagy belehajol aktáiba, vagy a röpdolgozatot író, percekért harcoló diák, a gyorsan főző-mosó háziasszony fölhúzott vállal, beesett mellel, merevített karral dolgozik — hamarosan tartása is sajátos jellegűvé válik. Az úgynevezett foglalkozási típusok az állandó funkció bemerevedett struktúráiból keletkeznek. Vannak státuspózok is, amelyek a „felsőbb- ség” merevségéből erednek: a hátradőlt tartás, merev nyak, felfelé irányított fej lehet a gőg jele, és hordozója erre hamarosan merevült háttal és lúdtalpas lábbal fizet rá. Végsősorban azért is lehetünk feszültek, mert így neveltek minket. A növekedő test laza tartású, mint a fiatal fa. Mégis, de sokszor hátbavágtak minket: húzd ki magad! A tornán mereven masíroztattak, a lányt megszólták, ha nem húzza be a hasát, nem feszíti keblét. így nem csoda, ha sok fiatal idegessé, indulatossá,, vagy kedvetlenné, „feszessé” válik. A „humanizáció" útján A külső fellazulás után meg kell tanulni tudatosan belsőleg is lazítani magunkon. Ezt nevezik autogén tréningnek. Ha fáradtak vagyunk, legelőször is engedjük el magunkat, adjuk át testünket ülve, vagy fekve a nehézkedés törvényének, hogy szinte érezzük a föld vonzóerejét. Ezzel felszabadítjuk légzésünket, akaratunktól függő izmainkat, attól függetlenül működő zsigereinket és las186
