Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 3. szám - FIGYELŐ - Munka és pihenés
san tapasztaljuk a belső görcs feloldódását. A pihenés további foka — Vittoz svájci orvos szerint — hogy lépjünk ki eszmerendszerünkből, becsontosodott gondolkodási és cselekvési módszereinkből. Kezdjük elölről az életet, mint a kis gyermek, akikben csak most ébredezik az öntudat és próbáljuk tudatosan végigélni magunkhoztérésünket, hu- manizációnk útját. Csodáljuk meg testünket, nézegessük kezünket, érzékeljük, hogyan tudunk mozogni, miként járunk, eszünk, alszunk. Tudatosan fogjuk fel a hangot, mint egy új csodát, próbáljuk felfogni az illatot, ez ízeket, a színeket. Mint aki eszméletvesztés, vagy nagy betegség után visszanyeri erejét és érzékszerveit, — legyünk hálásak és csodálkozzunk mindenen. Ez a csodálkozás túlmutat puszta esetleges létünkön és megsejtet valamit a Lét teljességéből, (gy válik racionális énünk eggyé testünkkel. Materi- olizáljuk magunkat, hogy úrrá legyünk matériánkon. Az automatizmusokat könnyed természetességgel tudatosítsuk; így szórakoztató lesz a légzés, a járás, a mosakodás. Újszerűén járjuk mindennapi utunkat, érdekes lesz az utca rendje, a közlekedés, a tolongó tömeg inkább humoros, mint idegesítő és úgy érezzük — minden fölény nélkül —, hogy felettük vagyunk, és mégis gyermekké fettünk. Ezért mondják, hogy kisgyermekkel sétálni pihentető: azonosulunk vele, minden újra titok lesz és csoda. Az automatizmus tudatosításának másik előnye, hogy úi'ranevelhetjük önmagunkat. 'Megszabadulhatunk a reflexek egyoldalúságától és mivel ismertté lettek előttünk, megszabadulhatunk megrögzött szokásainktól is. Az érzéklés és a mozgásos-cselekvési folyamatokban eddig nem ismert lehetőségekkel kerültünk szembe. Amint az érzékelési befogadás, a mozgásos kihatás egyensúlyát a fezünkben tartjuk, visszanyerjük önellenőrzésünket, nemcsak egyes tevékenységünkben, de egész belső világunkban is és ez elősegíti békénket. Szabadnak érezzük magunkat, ■mert bensőleg tanultunk meg jót akarni, nem pedig külsőleg kényszerítették ránk. Nem feszültséget és szorongást érzünk többé, mivel a visszaszerzett biztonságérzetünk hatáskörébe vonja érzelmeinket. Így feloldódik a tárgytalannak tartott szorongás. Ezért mindig magunknak kell megválasztani a belső helyzetünknek megfelelő helyes lazító magatartást, hogy öntudatunk, személyiségünk és emberi kapcsolataink kibontakozását szolgálja. A szabadidő pihenése A szabadidő helyes eltöltése mutatja legjobban, hogy nem lehet elkülöníteni a munka-pihenés fogalmát. A társadalmilag hasznos és ezért megfizetett munka jogilag ugyan elválasztható a pihenéstől, de a valóságban az aktív pihenés intenzíven gyümölcsöző, sőt gyarapító munka is lehet, viszont soha nem ilyen főcéllal. Az élet két fontos tényezőjét személyiségünk benső kölcsönhatásában kell tekintenünk. Azaz kinek- kinek más a munka és más a pihenés. Főleg a városi embernek kell megtanulnia a technizált és mesterséges életkörülmények között is helyesen alkalmazkodni, helyesen élni. Az alkalmazkodás minden élő számára a létbenmaradás alapja. Vissza a természethez! — Rousseau elvét bölcs mérték- tartással fogadjuk. Menjünk ki a szabadba, hogy megérezzük egységünket a természettel és a fentebb tudatosított érzékléssel élvezzük a tenger, a hegyek illatát, a lombok és az ég színeit és magunkat egészen elengedve, valóban pihenjünk. Ezért mennek sokan egyszerű körülmények közé pihenni, végigjárva nemcsak a benső hominizáció, hanem a külső civilizáció útját is, a sátorlakástól a nyers-evésig és a napfürdőig. Behozhatunk magunknak betonvilágunkba is egy maroknyi természetet. Igaz, komoly szakértelmet kíván, hogy olyan növényt és állatot tartsunk otthonunkban, amely nem halódik, hanem virul, — mégis, aki ezt megtanulja, nagy felüdülést jelent számára. Egy naphosszat tárgyaló jogásznak a legjobb kikapcsolódás az az egy óra, amit szótlanül, szemlélődve tölthet kivilágított akváriuma előtt. Kollányi Ágoston írja, hogy csak az élő világ összhangjában érzi jól magát; állat és növény mindig van közelében. A pihenés aktív és passzív formáját váltogatnunk is kell, igényünk, fáradságunk, idegállapotunk szerint. Van, amikor a testi munka, a séta, a túra, máskor a fekvés, napozás, vagy szellemi sport ad felüdülést. Egyszer a csendes magány jelenti a kikapcsolódást, máskor az emberek társasága. Van, aki a családtól távol tud jól pihenni, — mások csak együtt, ha közelükben érzik azt, akit szeretnek, akiről gondoskodniok kell. Felelősségünk fenntartása mellett bármelyiket választhatjuk szervezetünk regenerálása, további munkaképességünk érdekében. — Azt azonban ne feledjük, hogy társunk, családtagunk is pihenni, kikapcsolódni akar. Bár igaz, hogy a múlt bennünk él és jelenünk szinte ,,megjósolja" a jövőnket, — mégis ilyenkor felejtsünk el mindent a másikról és az idegen személynek járó megbecsüléssel közeledjünk egymáshoz. Kövessük legalább ilyenkor Péguy elvét: ne hány- torgassuk a múltat, ne csináljunk folytonos gondot a holnapból, a jelen pillanatát élvezzük gondtalanul, — így lesz szabadidőnk, szabadságunk pihentető. 187
