Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - TÁVLATOK - Hogyan beszéljenek a szülők Istenről?
TÁVLATOK HOGYAN BESZÉLJENEK A SZÜLÖK ISTENRŐL? Megváltozott korban és helyzetben éljük mindennapi életünket. A környezet világszerte már nem „keresztény”, amint azt néhány évtizede még állítottuk (hogy mennyi alappal, azt most ne döntsük el). Véget értek azok az idők, amidőn „elszigetelten” lehetett keresztény családi életet élni. A keresztény ember és család ma épp úgy bele van ágyazva környezetébe, a társadalom életébe, mint minden egyéb felfogást valló ember és család. Elmúltak azok az idők is, amelyekben a szülők kényelmes álláspontra helyezkedhettek: az iskolában majd úgyis megkapják gyermekeik a szükséges vallási ismereteket, a „hit- és erkölcsi nevelést". Tudjuk azonban, hogy az iskolában régen sem lehetett kereszténnyé válni. Nem, mivel a gyermekeknek sokkal előbb, a családi élet meghitt légkörében, s nem az iskolában, templomban kell találkozniuk Istennel. Mindez természetesen nem új megállapítás, érvényben volt évtizedekkel ezelőtt is. Amit ma újként lehet, sőt kell a család vallásos nevelésében alkalmazni — amint erről Klemens Tilmann, a neves valláspedagógus „Wie spricht man heute in der Familie van Gott? 19712 c. munkájában ír — az istenkérdésnek helyes felvetése és megválaszolása. Mert aligha lehet kétséges, hogy ma nem a nagymama módján, stílusában kell a kisgyermek előtt Istenről szólni. Hát akkor hogyan? A válasz megadását kicsit távolabbról kell bevezetni, vallja Tillman. Mert minden Istenről kiejtett szó, amit a gyermekek szüleiktől hallanak, hamis, hitelét vesztett lesz, ha csakis ő előttük, mintegy az ő számukra kiejtett szó lesz csupán. Mert minden őszinte, becsületes szülő azt mondja el, azt adhatja tovább, amit maga is ismer, és hittel megvall Istenről. Azok a szülők viszont, akik között vagy akik számára Isten sohasem „téma", akiknek gondolatvilágából, leikéből hiányzik Isten, — aligha lesznek hiteles tanúi Isten ügyének, nevének gyermekeik szemében. Természetesen mindez elvi megállapításként szinte magától értetődően hat. De milyen lehet, legyen a gyakorlat? Hogyan s miért, mikor beszéljek feleségemmel, férjemmel Istenről, — hogy hiteles tolmács lehessek gyermekeim előtt is? Minden ember találhat itt egyéni beállítottságától függően más és más utat-módot. A zárkózottobbat segítheti a nyitottabb házastárs, a kevésbé ✓állásos beállítottságút — kellő tapintattal — a mélyebben hivő. Olykor egészen „tárgyi” probléma indíthatja el a beszélgetést, pl. milyen képet, feszületet tegyünk a gyermek szobájába, a lakásba? Mit is feleljek, ha gyermekünk Istenről kérdez? — ha nem akar este imádkozni? Az ilyen „elméletibb”, tárgyibb kérdéseknél sokkal mélyebbről tör fel, amidőn nehéz helyzetben, esetleg tragikus szituációban így szólal meg egyikük: Ki tudja, mire volt ez jó? Talán a Gondviselés keze van a dologban? — Máskor közös élmény, egy közösen meghallgatott prédikáció, esetleg film, egy felemelő hangverseny indíthatja el a beszélgetést. - Még mélyebbről fakad, ha közös életproblémáikba vonják be Istent, ha hitük segítségével akarják különféle konfliktusaikat feloldani. Ilyen válsághelyzetek már számos házaspárt vezettek el - közös beszélgetés után — tisztul- tabb istenfogalomhoz, istenélményhez. Persze, ilyen nyíltan is fel lehet tenni egymásnak a kérdést: voltaképp kire is gondolsz, amikor Istenről szólsz, amikor őt emlegeted? Azok a házastársak, akik az ilyen s hasonló kérdéseket kimondják egymás előtt, egyre alkalmasabbakká válnak arra is, hogy valóban őszintén szóljanak gyermekeik előtt is Istenről. A kisgyermek sokat kérdez, s válaszokat is követel. Istenről hallhat másutt is, nem csupán odahaza. A válaszokat nem szabad elodázni, még kevésbé megtagadni. Ugyanakkor ezek a válaszok csakis akkor lesznek hitelreméltóak, ha valóban a szülők meggyőződését tükrözik, ha maguk a szülők is őszintén kereső és kérdező, nyílt emberek. Mernek, akarnak, tudnak egymás előtt is Istenről beszélni. Feladatuk mindenekelőtt az, hogy tanítsák meg gyermekeiket a kérdezés helyes 7 Teológia 97
