Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 4. szám - FÓRUM - Edelényi István: Miért nincs mosolygó arc az első hittankönyvben?
nyelvek szókincsének túlnyomó része a törté- letes, de elég jól használható a legtöbb neti fejlődésnek alávetett, konvencionális emberi viszonylatban. hangszimbólum, illetőleg íráskép: nem töké- Dr. Molnár Nándcr *** Szerző dolgozatában a vallásos nyelv jóhírközlő funkciójának legéletbevágóbb területét, az igehirdetés mai nyelvállapotát, elemzi. Megállapítja, hogy a vallásos nyelv szókincse sem ment a nyelvtörténet folyamán végbemenő különböző változásoktól, de a modern nyelvtudomány szemléletének a fel- használásával megtalálhatjuk a módját, hogy mindenkor a mai ember nyelvén szóljunk. Elgondolkoztató és igen értékes megfigyeléseiből ezúttal csak egy apróbetűs, de a TEOLÓGIA hasábjain ismételten visszatérő megjegyzésre térek ki: az atya szó Isten megszólításaként való jogos vagy jogtalan használatának a kérdésére. — Arra hivatkozva, hogy a szavak nem csupán a tárgyi jelentés hordozói, hanem van hangulati (érzelmi) velejárójuk is, szerző (lerövidítve) a következőket mondja: Jézus az abba szót... a gyermeknyelvből emelte át a teológiába . . . (nálunk) az atya szó terjedt el az abba fordításaként...; hiányzik belőle a köznyelvi (apa, papa) változatok családias hangulata stb. Az abba szó bibliai hangulatának a hiányát fájlalja a magyar atya szóban Bán Endre is (TEOLÓGIA V/2. 121—122) az első hittankönyv bírálatához fűzött „apróságban”: Sajnálatos magyar sajátosság, hogy az atya és az apa szó elvált egymástól . ..; az atya szó a gyermek számára érthetetlen . . . hangzása nem kelthet semmiféle hangulatot. Szerzőnk aggályainak az eloszlatására utalok a Történelmi Etimológiai Szótár atya és apa szócikkére: mind a két szó ősi örökségünk, és lehetnek gyermeknyelvi eredetűek is. Alaktani struktúrájuk azonos és alapjelentésük is egy: Vater. A TESZ szerint az atya szó későbbi: Atyaisten; szerzetes, pap jelentésváltozata a latin pater analógiájára alakult ki a kereszténység felvételével. A jelenség valószínűbb értelmezése: a bibliai valóság ábrázolásában már az első fordítók nyelvérzéke az atya és az apa rokon értelmű szavak közül az atya szóban találta meg azokat a hangulati kísérő jegyeket, amelyek jobban megfeleltek a Pater noster visszaadására. Vagyis, a szinonimák között már akkor volt szóhangulati különbség. A keresztény eszmevilág hatására még csak tovább mélyült a két szó közötti stílusértékű különbség, anélkül azonban, hogy teljesen különváltak volna egymástól. Ha ugyanis az atya és apa szónak közös uralkodó jegyeit tartjuk számon (Vater), akkor azok a köznyelvben még ma is felcserélhetek egymással a félreértés veszélye nélkül. Beszélhetünk pl. atyai vagy apai tekintélyről, atyai vagy apai ágon való rokonságról stb. A rokon értelmű szavak helyes stilisztikai használatához azonban nem elég a közös, hanem szükséges az eltérő — ez esetben az atya szóhoz tapadt fokozottabb érzelmi — jegyek ismerete is. A vallásos élményben (szóhasználatban) az atya szóban a járulékos, az ősi jelentést alapvetően módosító jegyeket érezzük, és ilyenkor a szabatos stílus károsodása nélkül nem helyettesíthetjük az Atyát az apa szóval. Az első hittankönyv címe: A mennyei Atya szeret minket, és így helyes! De itt nincs szó pusztán stilisztikai szabályról, vagy a mindenki által automatikusan tudomásul vett hangulati többletről, hanem a nyelvszokás hatalmának a szerepéről is. A magyar nyelvű társadalom vallásos közössége egyháza gyakorlatában kisgyermekkorától megszokta az Istennek Atyaként való megszólítását, és ezt vitte át Isten szolgáinak megtisztelő megszólításába is. Egy ezredév szentesítette szóhasználaton erőszakosan változtatni annyit jelentene, mint belegázolni a spontán nyelvi folyamatok pszichológiájába. A szerzőnk által tulajdonképpen csak futólag érintett atya, apa alternatíva kiemelése, jó alkalom annak a hangsúlyozására, hogy a felülvizsgálásra szoruló vallásos nyelv felújításában körültekintők legyünk, és járjunk el mindenkor a magyar nyelvtörténet ismeretében és a magyar nyelv szellemében. K. Palló Margit *** Miért nincs mosolygó arc az első hittankönyvben? „A mennyei Atya szeret minket” c. hittankönyv képeivel és rajzaival először a TEOLÓGIA foglalkozott (1971. június), azután másfelől is megismétlődött a bírálat: „Az egész hittankönyvben egyetlen derűs arc sem látható. Miért?” Hogy a kérdésre szakszerű választ kapjak, magához a művészhez, Prohászka Józsefhez, a képek alkotójához fordultam. Fiatalos frisseséggel fogad ceglédi lakásán és egyben műtermében. Munkájában zavarom meg. Gratulálok neki a hittankönyv-pályázaton elért sikeréhez, majd előadom jövetelem célját. 245
