Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csanád Béla: Családi katekézis
a szülők példáján tapasztalja a krisztusi élet nagyságát és szépségét, gyakorlatilag élje át az igazságot, és keresztény élményeket szerezzen. Ha a gyermek kérdez, vagy a gyakorlat magyarázatot követel, természetesen válaszolni és beszélni kell, de lehetőleg sohasem elvontan, az élettől különállóan. Fhhez a katekézishez jó „szem” és állandó figyelem szükséges, észrevenni az alkalmakat és a mindennap adódó lehetőségeket. Ebben a felfogásban tehát a családi élet egésze, a család szelleme és gyakorlatban megvalósuló kereszténysége az igazi nevelő erő. Főleg a kisgyermek-korszakra vonatkozólag kell ezt nagyon hangsúlyoznunk, tehát a három és nyolc év között lévő gyermekek esetében (16). A keresztény családnak ez az élő tanúságtétele nemcsak a szülők egyéni üdvösségét munkálja, s nemcsak az általános keresztény missziós küldetést (hogy ti. „só” és „világosság” legyünk a világban) teljesíti, hanem kifejezetten és különlegesen szolgálatot is jelent az egyházban, a keresztény közösség építését jelenti a Lélek ajándékai által (vö. 1 Kor 12, 1—11). S ez a maradandó hatású nevelés, mivel a kegyelem műve: „nem az emberi bölcsesség meggyőző szavaiból áll, hanem a lélek és az erő bizonyítékából" (1 Kor 2, 4—5) születik. Az erővel, fegyelemmel és örömmel, vagyis kegyelemmel sugárzó keresztény családi élet a bevezetés a felnőtt korú kereszténységbe és az egyház közösségében való tevékeny részvételre. Ez a keresztény életút rendes indulása. Előfordulnak ugyan később, felnőtt korban megtérések, de ezek általában igen ritkák. S ilyen esetekben is - a tapasztalat azt mutatja — nagyon sokszor az élményvilág mélyen meghúzódó vallásosság működik közre a megtérésben (egy-egy jó keresztény példája, az édesanya intése vagy imádsága stb.). Hasonlóképpen áll a dolog a vallástalanság esetében is. Nagyon ritka, hogy a család igazán és harmonikusan vallásos légköre és magatartása ellenére valaki elveszítse a hitét. Irodalmi vallomások bizonyítják, — most csak Simone de Beauvoir és Illyés Gyula esetére utalok (17) — milyen messzire nyúló következményekkel jár a gyermekkori vallásosság, közömbösség vagy éppen vallástalanság megtapasztalása. Ennek ellenkezőjére is szép számmal találunk aéldát. Hogy mit jelent a vallásos keresztény család az ember életében, ennek klasszikus dokumentuma XXIII. János pápa lelki naplója (18), azé a pápáé, aki saját tapasztalatai alapján mondhatta egyik beszédében: „A valóban keresztény család az a termő talaj, amelyből a gyermekek hite kisarjad, és magasra nő, s ahol megtanulnak nemcsak emberré, hanem Isten gyermekévé is lenni” (19). A keresztény család élő tanúságtétele és jó példája — és ezt összefoglalásként megállapíthatjuk - azt jelenti, hogy a csa'ádi katekézis gyakorlatilag elsősorban azokra az értékekre építhet, amelyek a családi életben megtalálhatók: a gyakorlatban érzékelhető hitre és szeretetre, a tudatos és rendszeres lelki életre és az egyház közösségében való tevékeny részvételre. Ezek után lássuk, legalább vázlatosan, a családi katekézis „anyagát”. Mire kell megtanítani a kisgyermeket? Melyek a fő feladatok a keresztény családi nevelésben? Közvetlen célját tekintve a családi katekézis kettős arculatú: bevezet alapfokon a keresztény élet gyakorlatába, és támogatja a nagy közösség, az egyház nevelő tevékenységét. Az első rész meglehetősen önálló munka, a második azonban másokkal való harmonikus együttműködést kíván. Az első feltételezi, legalább alapfokon, a fejlődés-lélektan ismeretét, a második pedig bizonyos pedagógiai és didaktikai, főleg módszertani ismereteket kíván. Minden szülő a gyakorlatból tudja, milyen nehezen alakul ki a gyermek lelki önállósága, s azt is tudja, hogy a családi katekézis célja a nagykorú keresztény lelkiség kialakítása. Az alapokat a család meg tudja adni ehhez, de bizonyos határon túl nem mehet a katekézisben, csak az egyház segítségével. Ilyenkor van szükség arra, hogy a szülők az egyház „képviselőivel", a lelkipásztorokkal és hitoktatókkal együttműködjenek. A családi katekézis részletesebb tartalmát tekintve a következő pontokban foglalhatjuk össze a legfontosabb feladatokat: 1. A helyes istenkép kialakítása. 2. Krisztusnak, mint megváltónknak, testvérünknek és barátunknak megismertetése. 3. Az egyház közösségébe való bevezetés. 79
