Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csanád Béla: Családi katekézis
Ezeknek a feladatoknak megfelelően gyakorlatilag a legfontosabbnak látszik: 4. Az imádságra nevelés, az imádságos élet kialakítása. 5. Lelkiismeret-alakitás és az erkölcsös élet alapjainak megteremtése. 6. A szexuális nevelés. 7. Együtt ünnepelni az egyházzal. A családi és templomi liturgiába való bevezetés. 8. A közösségi vallásos tudat és érzék fejlesztése. 9. Az önállóság és szabadság helyes érvényesülése, a szabadság és engedelmesség kiegyensúlyozása. 10. A Szentírásnak, Isten szavának megszerettetése. (Különösen tíz éves kor után.) Ezek a feladatok alkotják valláspedagógiánk sarkpontjait a 3-12 éves gyermekek esetében. A további évek, a serdülőkor és a kezdeti ifjúkor évei legtöbbször olyan problémák elé állítják a szülőket, amelyekkel egyedül megbirkózni aligha tudnak, főleg, ha a korábbi alapozás hiányzik. A családi katekézis pontokba foglalt ,,tantervét" természetesen nem kell és nern is lehet egyszerre megvalósítani, hanem csak lépcsőzetesen. Az előbbi felsorolás (4—10. pont) nagyjából jelzi a megvalósítás helyes sorrendjét is. Részletesebb kifejtésre itt nincs lehetőségünk, de nem feledkezhetünk meg még egy átfogó, lényeges szempontról, amelyet a családi katekézis egész tevékenységének állandóan figyelembe keli vennie: .,A gyermek először szülei személyében találkozik Jézussal. Ök ténylegesen Isten képmása, mert Jézus jelenlétének egyik módját jelentik... Jézus szól a gyermekhez és ő hat rá, de a kisgyermek ezt még nem tudja. Csak szüleit ismeri, és nem veszi észre, hogy valaki más van itt jelen, és cselekszik bennük. Lassanként azonban felfedezi ezt, sokkal inkább a cselekvés, mint szavak által" (20). Külföldi és hazai megoldások Talán túlságosan is eszményi követelményekkel vázoltuk fel a családi katekézis programját az előzőekben. Ki tudja ezt teljesíteni? Ki tud tökéletes megoldást találni, ha ennyi „szakértelmet” kíván a megvalósítás? Nem szabad kilátástalannak látnunk mai helyzetünket. Egyrészt azért, mert minden igazán vallásos, a szentségi kegyelmet felhasználó szülő rendelkezik azzal az alapvető valláspedagógiai érzékkel, amely által tulajdonképpen Isten irányítja a család vallásos életét. Másrészt minden keresztény szülő megértő, testvéri segítséget kaphat más keresztény szülőktől és a lelkipásztoroktól. Az egyháznak pedig egyenesen kötelessége, hogy a szülők ..szakmai” képzéséről gondoskodjék. Szerte a világon, már a zsinat előtt is sokféle kísérlet történt a keresztény családok lelkiségének fejlesztése és a családi nevelés, katekézis érdekében. Néhány kísérlet azóta spirituális mozgalommá, vagy hivatalos egyházi feladattá erősödött. Két csoportra oszthatjuk az eredményes megoldásokat: 1 2 1. Keresztény házassági és családmozgalmak születtek a szubszidiaritás és a krisztusi testvériség jegyében. Idetartoznak mindazok a lelkiségi törekvések, az európai Kána-mozgalomtól a chilei „keresztény családok barátsága” névvel jelzett közösségekig, amelyek vállalják a szentségi házasság és a keresztény családi élet krisztusi tanúságtételét. Szeretet, barátság, testvériség, kölcsönös segítségnyújtás, nő- és gyermekvédelem jellemzi ezeket a törekvéseket, amelyek sokszor minden szervezés nélkül, evangéliumi alapokon állnak össze közösségi formákban. Tudunk arról, hogy nemcsak Európában (Olaszországban, Németországban stb.), hanem Dél-Amerikában és Afrikában is léteznek — ha nem is nagy számban — családi kommunák, amelyek őskeresztény mintára egészen a vagyonközösségig vállalják a krisztusi testvériség megvalósítását. Néhány éves gyakorlatukból azonban még nem lehet általános következtetéseket levonni. 2. A szülők oktatása és pedagógiai továbbképzése. Legtöbb helyen a felnőtt- oktatás keretében oldják meg a szülők valláspedagógiai és didaktikai felkészíté80
