Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csanád Béla: Családi katekézis
A családi katekézls nehézségei A keresztény családok Istentől kapott küldetésüket csak úgy tudják tökéletesen teljesíteni, fic olyan Helyzetben vannak, amely nem gátolja őket hivatásukban, továbbá, ha találkoznak az egyház és a társadalom támogatásával (11). A korábbi évszázadokban a keresztény családok munkája sokkal könnyebb volt, mint ma, mivel a családot közvetlenül körülvevő külvilág, az egész „légkör” - legalábbis Európában — többé-kevésbé hivő vagy kimondottan keresztény volt. Ez a hagyományos, „szakrális légkör” szétfoszlott a társadalmi változások és a gyors elvilágiasodás következtében. Az elmúlt századokban az egyház az állammal karöltve sokat átvett a szülők nevelési és oktatási feladataiból. Sajnos, a nevelés „intézményesítése" meglehetősen leszoktatta a keresztény családokat nevelői feladataik teljesítéséről es a nevelési módszerek ismeretéről is. Napjainkban egyre inkább visszatérünk az első századok gyakorlatához, amikor a keresztény nevelés magától értetődő állapotbeli kötelessége volt a szülőknek, s ők voltak — még Aranyszájú Szent János idejében is — a gyermek hitoktatói (12). Nagy gondot okoz a családi nevelés tekintetében manapság, hogy a világ legnagyobb részén válságba jutott maga a házasság és a családi élet is. Ez a válság nem legyőzhetetlen, de rengeteg átmeneti nehézséget okoz éppen a nevelés terén. Közismert szociológiai tény, hogy a társadalmi változások dinamizmusa a család struktúrájának mélyéig hatolt, a külső, technikai fejlődés pedig nincs egységben a lelki, kulturális fejlődéssel. Nagyfokú elidegenedési tendencia figyelhető meg a család tagjai között, elidegenedés a tekintélytől, a múlttól, a hagyománytól. A feudális társadalmi rendben virágzó patriarchális családi életforma felbomlott, megszűntek az ún. „nagy családok", s minden közösségi törekvés ellenére is a kis családok élete egyre inkább differenciálódik és individualizálódik. Természetesen, a család hagyományos alapfunkciói is megváltoztak, esetleg teljesen megszűntek. A patriarchális család egyik legjelentősebb szerepe volt például, hogy a közösségi vallásosság kereteiben nevelte és alakította tagjait, a hagyományok és szokások erejével, a „családi törvények” súlyával megőrizte hívőnek és templomba- járónak a generációk egész sorát. A családok egysége ma legtöbbször mind helyileg és időben (együttélésben), mind törekvésekben és kulturális érdeklődés tekintetében megszűnt. A mai gyermeknek nagyon sokszor gyakorlatilag nincs „közössége”. Ez a válság természetszerűen átterjed a vallási nevelésre is (13). Mindehhez hozzá kell számítanunk, hogy a megváltozott körülmények és az ezzel kapcsolatos feladatok készületlenül érték a keresztény családokat. Az intézményesített egyházi nevelés és oktatás megszűnésével a szülők váratlanul magukra maradtak feladataikban, s az elvilágiasodás során az iskola és általában az oktatás perifériáira szorult hittanoktatás semmiképpen sem tudja pótolni az egyébként is pótolhatatlan családi nevelést (14). Ez a helyzet egy ideig a hittanoktatás válságát, majd reformját eredményezte. A reformok folyamán egyre erőteljesebb hangsúlyt kap a hittan és a szülők együttműködése illetve a szülők képzése, felkészítése, a Napóleonnak tulajdonított szólás szerint: a gyermekek nevelését a szülők nevelésével kell kezdeni. A szülők felkészítése és a velük való együttműködés nélkül a modern iskolai hitoktatás sem lehet igazán eredményes (15). A családi katekézis természete és fő feladatai A családi katekézis sem „anyagában”, sem módszereiben nem azonos az iskolai hitoktatással. Tulajdonképpen nem is szabad kifejezetten oktatás-jelleget adni neki, illetve oktatási formát csak akkor kell (egy-egy részletben) alkalmazni a családban, ha a gyermek valamilyen okból nem vesz részt az iskolai vagy templomi hitoktatáson. A családi katekézis valójában nem külön óra-szerű oktatási feladatot jelent, hanem azt a vallásos, nevelési tevékenységet, amelyet a szülők tudatosan és rendszeresen végeznek gyermekeiknek a keresztény élet gyakorlatába való bevezetése érdekében. S itt igen erős hangsúly van a gyakorlaton: a gyermek 78
